Kutya - Nevelés és szocializáció

Korábbi cikkünkben foglalkoztunk azzal, hogy az ugatás, mint a kutyák alapvető kommunikációs eszköze, igen sokrétű lehet. Temérdek ok miatt ugathatnak a kutyák, ám van, hogy az ugatás már zavaróvá válik a gazdi és a környezet számára. Nem feltétlenül kell megőrülni ettől, a kutyát sem kell elajándékozni, vagy menhelyre adni.

Teljesen normális dolog, ha egy kölyökkutya rágcsál, és az is, hogy bizonyos dolgokat a felnőtt kutyák is megrágnak, hiszen így tapasztalják meg a világot. Fiatal kutyákál a rágás egyfajta fájdalomcsillapító, amikor a kibújó fogak miatt feszül, fáj és viszket az íny.

Korábbi cikkünkben foglalkoztunk azzal, hogy az ugatás, mint a kutyák alapvető kommunikációs eszköze, igen sokrétű lehet. Temérdek ok miatt ugathatnak a kutyák, ám van, hogy az ugatás már zavaróvá válik a gazdi és a környezet számára. Nem feltétlenül kell megőrülni ettől, a kutyát sem kell elajándékozni, vagy menhelyre adni.

Az első részben az agresszió fajtáiról írtunk, részletesen elemeztük, milyen kiváltó okok lehetnek, ennek alapján hogyan osztályozható a kutyák agresszivitása, valamint ezek milyen reakciókkal járnak. A második részben a rizikófaktorokkal foglalkoztunk. Nézzük most, milyen lehetőségek vannak az agresszivitás kezelésére.

Az ugatás a vokális kommunikáció egyik legáltalánosabb formája a kutyáknál. A legtöbb ember örül, ha a kutyája ugat, hiszen az figyelmezteti őket arra, hogy valaki az otthonuk felé közelít, vagy jelzi, hogy a kutya szeretne valamit. Aztán vannak azok a helyzetek, amikor a gazdi már annyira nem örül, mert a kutya túl sokat ugat.

Az, hogy a kutya őrzi, védi, ami fontos a számára, teljesen természetes viselkedés. A kedvtelésből tartott állatoknál egyre kevésbé kívánatos ez a védő ösztön, különösen akkor, ha ez emberekkel szemben jelentkezik. Ez persze nem kellemes, sőt, veszélyes is lehet, ahogy azt az előző részben részleteztük- No de mit tehetünk a megoldásért?

Előző részünkben a szeparációs szorongás legjellemzőbb tüneteivel, valamint magának a szroongásnak a kiváltó okaival foglalkoztunk. Próbáltunk kis segítséget nyújtani ahhoz, hogy a gazdi eldönthesse, a tapasztalt tünetek  hátterében szeparációs szorongás áll-e, avagy sem. Nézzük, mi a teendő, ha valóban szeparációs szorongással van dolgunk.

Az előző részben azzal foglalkoztunk, mi lehet az oka, ha a kutya gyakran, vagy akár folyamatosan csipkedi, harapdálja gazdája kezét, lábát. Adtunk tippeket arra, hogyan lehet erről leszoktatni a kutyát, mi a módja a harapdálás megakadályozásának. Nézzük, hogya ültethető át mindez a gyakorlatba.

Amikor kölyökkutya kerül a családba, mindenki nagy várakozással tekint a nagy nap elébe. Kinek örül majd először? Kinek nyalja meg a kezét? Vajon mit fog csinálni, mikor hazaérnek vele?

Sokan azt hiszik, mindent tudnak a babával és kutyával való együttélés rejtelmeiről. De biztos, hogy nem dől be minden tévhitnek?

Vannak, akik azt tanácsolják, vigyen haza valaki a kórházból egy pelenkát a baba illatával, még mielőtt a picike hazaérkezne. Ezzel szemben a szakértők szerint ennek nincs jelentősége.

Évente világszerte több ezer kutyaharapást regisztrálnak. Sok ezek közül végzetes. A tény az, hogy minden kutya képes harapni. A jó hír, hogy nagy részük sosem fog. Az embernek azonban egy dolog segít az esetleges kutyaharapások megelőzésében: ha megérti a jelenség okát.

Ha kedvence már megkapta az alapvető engedelmességi képzést, akkor nagy valószínűséggel figyelmes és jól tanuló eb lett. Ám vannak olyan problémák, melyek nem oldhatóak meg egy egyszerű „ül” vagy „hozzám” paranccsal. A legjobb modorúnak tűnő ebbel is lehetnek problémák.

Sok gazdi mondja, hogy bár úgy gondolja, aprócska ölebének szüksége lenne kutyabarátokra, fél letenni a parkban, az utcán, mert félti kedvencét a nagyobb kutyáktól. Fél attól, hogy egy vadabb kutya akár meg is ölheti, vagy játék közben megsérülhet a picurka testesebb barátja egyetlen mozdulatától.

Igen sok gazda panaszkodik arra, hogy kutyája felugrál rá és idegenekre, vendégekre – ha kell, ha nem. Nos, a kölykök, és bizony az idősebb kutyák is előszeretettel ugranak az emberekre, ezzel jelezve üdvözlésüket. Nem tudják azt mondani nekik, hogy „hello” vagy „szia”, így hát megoldják másként.

Lassan véget ér a nyár. A gyerekek egy része már várja a sulit. No, nem annyira a tanulást, mint inkább azt, hogy találkozzanak a barátokkal, elmesélhessék nyári élményeiket. Persze a nagy szabadságba, a sok lustálkodásba is bele lehet fáradni egy idő után, és hát az őszi napokon már strandolni se nagyon van lehetőség.

Nem mindegy, hogy kedvence nevelését, tanítását kire bízza. Éppen ezért a megfelelő kutyaiskola és/vagy kiképző kiválasztása nagyon fontos. A rossz kéz, az indokolatlanul kemény bánásmód legalább annyira káros, mint a nevelés és a szocializáció teljes mellőzése.

Persze a testbeszéd értelmezéséhez ismerni kell a hangadások jelentését is. A kutya ugyanis nem csak ugatni szokott, hanem millió módon tudja hangja által is kifejezni érzelmeit, érzéseit. Moroghat, nyüszöghet, szűkölhet, nyafoghat, de üvölthet, vagy farkas módra vonyíthat is.

Környezeti szempontból lényeges kérdés a városi kutyák kérdése.  Életüket az ellentétek jellemzik, hiszen napközbeni létük nyugodt és csendes, igencsak korlátozott kilátással a környező világra.  A benti békével és nyugalommal szöges ellentétben áll a város nyüzsgő, csillogó, zajos világa, az embertömeg és a sok-sok jármű, ahol nap nap után megfordulnak a séták alkalmával.

Amikor egy kutya örökbefogadása vagy megvásárlása mellett dönt, fontos kérdés, hogy az új jövevény kölyök vagy felnőtt állat legyen-e. Amikor egy bájos kölyökre pillant, biztos tudja, hogy meg kell küzdenie a rágcsálás és a szobatisztaság problémájával.

A porszívó azért elég sokkoló és ijesztő lehet egy kölyök számára. Vallja be őszintén: ön sem rajong a hangjáért. Nem éppen zene füleinek, ráadásul emiatt nem is akkor használja, amikor feltétlenül szeretné. Egyszerűen szükséges rossz.