Kutya - Nevelés és szocializáció

A kutyák agressziója sokféle formában jelentkezhet: dominancia, félelem alapú, örökletes, irányított, territoriális vagy birtokló – ám az ok mindegy, a dolog tarthatatlan. Mivel a kutyák általában nagyobbak, erősebbek, mint mi, agressziójuk nem csak veszélyes, de bizony vissza is fordul feléjük.

Minden kutya alapvetően terület-tiszta. Már a háromhetes kölyöknél is megfigyelhető, hogy az alomban nem oda piszkít, ahol alszik. Kis kurta lábain arrébb mászik, elvégzi a dolgát, majd visszabújik a testvéreihez.

Mi mindenre lehet jó a szállítódoboz? Ugye, nem gondolja, hogy csak akkor lehet elővenni, amikor éppen állatorvoshoz viszi kedvencét, vagy éppen nyaralni indulnak? A doboz, ketrec vagy mobilkennel lehet biztonságos, kényelmes kuckó is ám! Sőt, a gazdi életét is megkönnyíti, amikor szükséges.

Lehet, hogy a kölyökkutya és a család sziámi cicája sose lesznek a legjobb barátok, de a minimum az, hogy elfogadják és tolerálják egymást.

A kutya szobatisztaságra nevelésének problémája majdnem egyidős a domesztikációval. Napjainkban, amikor mindenki időhiánnyal küzd, fáradt és türelmetlen, nagy kérdés, hogyan oldható meg ez a probléma minél gyorsabban.  Igen ritka az, hogy egy kölyökkutya úgy kerül új otthonába, hogy már szobatiszta.

Akár szülők vagyunk, és a gyerek mellé érkezik kutya, akár kutyásként vállal a pár gyermeket, a neveléssel, mint feladattal - a felelősség, elköteleződés mellett - már jó eséllyel megismerkedtek. Egy csomó olyan dolgot tanítottak akár a gyermeknek, akár a kutyának, mely a felnőttek számára ismerős terep, de mégis nehéznek bizonyult a feladat.

Most komolyan: ágy kell a kutyának, vagy elegendő egy takaró, vagy éppenséggel egy párna? Nem mindegy, min fekszik az eb? Hát nem! Ők is szeretnek kényelmesen aludni, nyugodtam pihenni, ráadásul az ízületek, csontok védelme érdekében kell is a puha, meleget adó vacok.

Jómagam nem vagyok kutyakiképző, így csak azokat a tapasztalatokat tudom megosztani önökkel, amik a kutya alapvető neveléséhez, a mindennapi együttéléshez szükségesek.

Az ugatás a kommunikáció eszköze a kutyáknál. Így tartják a kapcsolatot nem csak az emberekkel, de a közelebb-távolabb levő fajtársakkal is. A közelben levő gazda vagy állatok számára az ugatást más kommunikációs jelekkel – farokcsóválás, testtartás, stb. – tarkítják, hogy minél érthetőbb legyen számukra az üzenet.

Amikor kutya kerül a házhoz, a gazda úton-útfélen a szocializáció fontosságát hallja. De mi is az a szocializáció? A szocializáció definíciója szerint olyan tanulási folyamat, amely a születéstől a halálig tart, a „társadalomba való beilleszkedés folyamata, amely során az egyén megtanulja megismerni önmagát és a környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat.” (Bagdy, 1986.)

A játék soha nem céltalan, nem unaloműző és felesleges időtöltés. A játék a szocializáció és a tanulás elengedhetetlen része, alkotóeleme. A kiskutya a játék során sajátítja el az együttélés alapvető szabályait, majd a későbbiek folyamán a játék segít abban, hogy tanítása könnyű legyen azáltal, hogy élvezetes mind neki, mind gazdájának.

A vizeletspriccelés szokása általában a kutya-kamaszorral kezdődik. Szerepe fontos, hiszen a kutya ennek segítségével látja el a szükséges információkkal fajtársait. A kutyaválasztásnál a gazdák sokszor azért döntenek szuka mellett, mert az általános vélekedés szerint a kanok jelölgetnek, míg a szukák nem. Nos, ez tévedés, a szukák is jelölgetnek, és bizony sokszor még a lábukat is felemelik, amúgy kan-módra, hogy a megfelelő helyre sikeredjen a jel.

A név kötelez. Igaz ez kutyáéknál is. Amikor kölyökkutya kerül a házhoz, a legelső feladat nevelése, tanítása során, hogy megtanítsuk neki a nevét.  Ez lesz az alapja minden további gyakorlatnak. Célszerű olyan nevet választani, mely könnyen, egyszerűen, gyorsan kimondható.

Amerikai filmekben gyakran látni a városok nagy parkjaiban kutyáikkal frizbiző gazdikat. Itthon sokan úgy gondolják, ez bizony versenysport, csak az elhivatott kutyások számára való. Nem így van! Olcsó és kellemes időtöltés!

Vannak kutyák, melyek napokig képesek elrágódni kedvenc nyersbőr csontjukkal, mások egyetlen nap alatt kivégzik azt, eltüntetve még az utolsó, árulkodó darabkát is. Volt csont, nincs csont. Hogyan lehet erről az erőszakos, túlzott rágásról leszoktatni egy kutyát?

A szűkölés a kutyák egyik hangadással járó kommunikációs eszköze. Általában olyankor szűkölnek, amikor szeretnék magukra felhívni valakinek a figyelmét, amikor izgatottak, vagy éppen szeretnék a gazdit kibékíteni, mert mérges. De miért is szűkölnek az ebek?

A kistermetű kutyákat általában igencsak nagy egóval áldja meg a sors.  A csivava, a yorkie, de még a bichon félék is öntudatos ebek, melyek esetében csupán a test csöpp, az értelem és az ego cseppet sem. Könnyen és ügyesen tanulnak, szocializációjuk egész egyszerű, pont azért, mert fogékonyak és igenis nagyon szeretnének ügyesek és okosak lenni.

Az emberek egy része gyerekeként kezeli a kutyát. Aztán amikor valóban gyereket várnak, hirtelen elfeledkeznek a négylábú „elsőszülöttről”. Legszomorúbb eset az, amikor az újszülött miatt eltávolítják a háztól az addig imádott négylábút. Igaz a másik véglet is, azaz, hogy sokan kifejezetten a gyereknek vesznek kutyát – testvér helyett.

Környezeti szempontból lényeges kérdés a városi kutyák kérdése.  Életüket az ellentétek jellemzik. Napközbeni létük nyugodt, csendes, korlátozott kilátással a környező világra.  A benti békével és nyugalommal szöges ellentétben áll a város nyüzsgő, zajos világa, az embertömeg és a sok-sok jármű.

Mindenki tisztában van azzal, hogy játszani jó. De vajon az élvezeten kívül milyen egyéb előnyei lehetnek annak, ha játszunk a kutyánkkal? Nos, a játék kognitív, fizikális és szociális előnyökkel jár, és kiváló módja a stressz levezetésének.