Kutya - Nevelés és szocializáció

A kistermetű kutyákat általában igencsak nagy egóval áldja meg a sors.  A csivava, a yorkie, de még a bichon félék is öntudatos ebek, melyek esetében csupán a test csöpp, az értelem és az ego cseppet sem. Könnyen és ügyesen tanulnak, szocializációjuk egész egyszerű, pont azért, mert fogékonyak és igenis nagyon szeretnének ügyesek és okosak lenni.

Az emberek egy része gyerekeként kezeli a kutyát. Aztán amikor valóban gyereket várnak, hirtelen elfeledkeznek a négylábú „elsőszülöttről”. Legszomorúbb eset az, amikor az újszülött miatt eltávolítják a háztól az addig imádott négylábút. Igaz a másik véglet is, azaz, hogy sokan kifejezetten a gyereknek vesznek kutyát – testvér helyett.

Környezeti szempontból lényeges kérdés a városi kutyák kérdése.  Életüket az ellentétek jellemzik. Napközbeni létük nyugodt, csendes, korlátozott kilátással a környező világra.  A benti békével és nyugalommal szöges ellentétben áll a város nyüzsgő, zajos világa, az embertömeg és a sok-sok jármű.

Mindenki tisztában van azzal, hogy játszani jó. De vajon az élvezeten kívül milyen egyéb előnyei lehetnek annak, ha játszunk a kutyánkkal? Nos, a játék kognitív, fizikális és szociális előnyökkel jár, és kiváló módja a stressz levezetésének.

Mielőtt a kiscicát összeismertetné a már a a családban élő más macskákkal, esetleg kisbabával, kisgyermekkel, ellenőriztesse a kölyköt az állatorvossal. Nagyon fontos, mind a családtagok, mind a cica szempontjából, hogy az állat parazitamentes és egészséges legyen, megkapja a szükséges védőoltásokat. Mindezek után is vannak olyan szabályok, vagy inkább jó tanácsok, melyeket érdemes betartani, megfogadni, mielőtt az ismerekedésbe belevágnak.

Tele van a kutya energiával? Majd szétrobban? Netán hiperaktív az eb? Nos, le kell fárasztani, és akkor biztos nem jut eszébe semmiféle csintalanság. Vannak kutyák, melyeknek még a kétórás séta sem elég, sőt, inkább felpörgeti őket a sok-sok izgalmas látni- és szimatolnivaló. Mit lehet hát velük kezdeni?

Az közismert, hogy ha a szülő a kisbabához beszél, azzal a kettejük közötti köteléket erősíti. Nagyon sok gazdi számára a kutya a gyerekpótlék, de vajon ha ő beszél a kutyájához, az hasonlóképpen működik, mint a gyerekek esetében? Nos, a legújabb kutatások szerint igen.

Korábbi cikkünkben foglalkoztunk azzal, hogy az ugatás, mint a kutyák alapvető kommunikációs eszköze, igen sokrétű lehet. Temérdek ok miatt ugathatnak a kutyák, ám van, hogy az ugatás már zavaróvá válik a gazdi és a környezet számára. Nem feltétlenül kell megőrülni ettől, a kutyát sem kell elajándékozni, vagy menhelyre adni. Mindig van megoldás! A cikk  első részét itt találja.

Teljesen normális dolog, ha egy kölyökkutya rágcsál, és az is, hogy bizonyos dolgokat a felnőtt kutyák is megrágnak, hiszen így tapasztalják meg a világot. Fiatal kutyákál a rágás egyfajta fájdalomcsillapító, amikor a kibújó fogak miatt feszül, fáj és viszket az íny. Idősebb korban inkább arról beszélhetünk, hogy a kutya – kezek híján – a szájával fog meg tárgyakat, plusz a rágás segíti a fogak tisztán és erősen tartását. Nem mellesleg a rágás unaloműző, és segít az enyhébb szorongás vagy frusztráció kivédésében.

Korábbi cikkünkben foglalkoztunk azzal, hogy az ugatás, mint a kutyák alapvető kommunikációs eszköze, igen sokrétű lehet. Temérdek ok miatt ugathatnak a kutyák, ám van, hogy az ugatás már zavaróvá válik a gazdi és a környezet számára. Nem feltétlenül kell megőrülni ettől, a kutyát sem kell elajándékozni, vagy menhelyre adni. Mindig van megoldás!

Az első részben az agresszió fajtáiról írtunk, részletesen elemeztük, milyen kiváltó okok lehetnek, ennek alapján hogyan osztályozható a kutyák agresszivitása, valamint ezek milyen reakciókkal járnak. A második részben a rizikófaktorokkal foglalkoztunk. Nézzük most, milyen lehetőségek vannak az agresszivitás kezelésére.

Az ugatás a vokális kommunikáció egyik legáltalánosabb formája a kutyáknál. A legtöbb ember örül, ha a kutyája ugat, hiszen az figyelmezteti őket arra, hogy valaki az otthonuk felé közelít, vagy jelzi, hogy a kutya szeretne valamit. Aztán vannak azok a helyzetek, amikor a gazdi már annyira nem örül, mert a kutya túl sokat ugat. Mivel maga az ugatás igen sok funciót szolgál, bizony, a gazdának kell kitalálnia az ugatás okát, a kutya motivációját. A túlzott ugatás problémája is csak ezek ismeretében lehetséges.

Az, hogy a kutya őrzi, védi, ami fontos a számára, teljesen természetes viselkedés. A kedvtelésből tartott állatoknál egyre kevésbé kívánatos ez a védő ösztön, különösen akkor, ha ez emberekkel szemben jelentkezik. Ez persze nem kellemes, sőt, veszélyes is lehet, ahogy azt az előző részben részleteztük- No de mit tehetünk a megoldásért?

Előző részünkben a szeparációs szorongás legjellemzőbb tüneteivel, valamint magának a szroongásnak a kiváltó okaival foglalkoztunk. Próbáltunk kis segítséget nyújtani ahhoz, hogy a gazdi eldönthesse, a tapasztalt tünetek  hátterében szeparációs szorongás áll-e, avagy sem. Nézzük, mi a teendő, ha valóban szeparációs szorongással van dolgunk.

Az előző részben azzal foglalkoztunk, mi lehet az oka, ha a kutya gyakran, vagy akár folyamatosan csipkedi, harapdálja gazdája kezét, lábát. Adtunk tippeket arra, hogyan lehet erről leszoktatni a kutyát, mi a módja a harapdálás megakadályozásának. Nézzük, hogya ültethető át mindez a gyakorlatba.

Amikor kölyökkutya kerül a családba, mindenki nagy várakozással tekint a nagy nap elébe. Kinek örül majd először? Kinek nyalja meg a kezét? Vajon mit fog csinálni, mikor hazaérnek vele?

Aztán a nagy öröm, bolondozás és az első balesetek eltakarítása után jön az éjszakai rémálom. No, nem csak a sírdogálás, sokkal inkább a szembesülés felkeléskor az aknákkal és tócsákkal. Ugyanis a kiskutya általában még nem szobatiszta.

Sokan azt hiszik, mindent tudnak a babával és kutyával való együttélés rejtelmeiről. De biztos, hogy nem dől be minden tévhitnek?

Vannak, akik azt tanácsolják, vigyen haza valaki a kórházból egy pelenkát a baba illatával, még mielőtt a picike hazaérkezne. Ezzel szemben a szakértők szerint ennek nincs jelentősége.

Évente világszerte több ezer kutyaharapást regisztrálnak. Sok ezek közül végzetes. A tény az, hogy minden kutya képes harapni. A jó hír, hogy nagy részük sosem fog. Az embernek azonban egy dolog segít az esetleges kutyaharapások megelőzésében: ha megérti a jelenség okát.

Ha kedvence már megkapta az alapvető engedelmességi képzést, akkor nagy valószínűséggel figyelmes és jól tanuló eb lett. Ám vannak olyan problémák, melyek nem oldhatóak meg egy egyszerű „ül” vagy „hozzám” paranccsal. A legjobb modorúnak tűnő ebbel is lehetnek problémák.

Sok gazdi mondja, hogy bár úgy gondolja, aprócska ölebének szüksége lenne kutyabarátokra, fél letenni a parkban, az utcán, mert félti kedvencét a nagyobb kutyáktól. Fél attól, hogy egy vadabb kutya akár meg is ölheti, vagy játék közben megsérülhet a picurka testesebb barátja egyetlen mozdulatától.