A tíz leggyakoribb viselkedési probléma kutyáknál

A kutyák viselkedési problémáit a gazdák igen gyakran félreértik, vagy nem megfelelő módon kezelik. Minden kezdő gazda számára alapvető lenne a viselkedési problémák jellemzőinek elsajátítása, ugyanis ez az első lépés ahhoz, hogy megfelelően tudják kezelni ezeket. Az alapvető engedelmeségi képzés egy jó kutyaiskolában sokat segíthet ebben. No, de milyen viselkedési problémákkal szembesülnek a leggyakrabban a gazdák?

Ugatás

Minden kutya ad ki valamilyen hangot, még a közismerten nem ugató basenji is. Az ugatás tehát teljesen normális viselkedés egy kutyánál, de mi a helyzet a túlzott ugatással?

Nos, a túlzott ugatás bizony viselkedési probléma. Ám mielőtt elkezdené erről leszoktatni a kutyát, érdemes meghatározni, hogy miért ugat olyan sokat. A leggyakoribb okok:

• Figyelmeztetés
• Játékosság, izgatottság
• Figyelem felkeltése
• Unalom
• Szorongás
• „Beszélgetés” más kutyákkal

Ha a gazda túl soknak és zavarónak érzi az ugatást, akkor igyekeznie kell azt kontrollálni. Ehhez az első lépés, ha megtanítja a kutyának, hogy parancsszóra ugasson és utasításra maradjon csendben. Következetességgel, türelemmel, szükség esetén a figyelem elterelésével leszoktatható az eb a túlzott és zavaró ugatásról.

Rágcsálás

A rágás a kutya számára teljesen megszokott és normális viselkedés. A kutyának nincs keze, amivel tapintana, ezért a szájával fog meg mindent. Amit megfog, azt meg is kóstolja, ezáltal tapasztal. Persze a rágásnak van olyan szintje, amit már nem tolerálhat a gazda, a pusztító, kárt okozó rágás mindenképp viselkedési probléma. De mi lehet az oka annak, ha nagyon sokat rágcsál egy kutya?

• kölyökkori fogváltás
• unalom, vagy felesleges energia levezetése
• szorongás
• kíváncsiság, különösen kölyökkorban

Érdemes a kutyát minden életkorban ellátni a korának, méretének és rágási intenzitásának megfelelő rágójátékokkal. Ezzel párhuzamosan a féltett, személyes tárgyakat jobb olyan helyre tenni, ahol a túlzott intenzitással rágcsáló eb nem éri el. Amennyiben a kutya rágása már nem tolerálható, célszerű ketrecbe, mobilkennelbe vagy dobozba tenni, amíg a gazda nincs otthon, és nem tudja felügyelni, mit csinál.

Ha sikerül elcsípni az éppen valamit csócsáló ebet, nem a büntetés a megoldás, hanem az, ha mielőbb eltereli az állat figyelmét, mondjuk valamilyen zajjal, majd gyorsan dob neki egy rágójátékot. Amint elkezd a játékon rágódni, lehet dicsérni és jutalmazni.

A túlzott rágásról való leszoktatás egyik legfontosabb eleme, hogy a kutya eleget mozogjon, le tudja vezetni felesleges energiáit. Ez kiegészítve a figyelemelterelő technikákkal és a türelemmel, következetességgel már célravezető lesz.

Ásás

Ha lehetősége nyílik rá, a legtöbb kutya elkezd ásni, ez ugyanis ösztönös tevékenységük. Sőt, vannak olyan fajták, főleg vadászkutya félék, terrierek, melyek „hivatásszerűen” ásnak. Emellett persze sok egyéb oka is lehet az ásásnak, főleg, ha azt túlzásba viszi az eb, és lassan gödrökkel teli a kert.

• unalom vagy túl sok, felesleges energia
• félelelem, szorongás
• vadászösztön
• kényelemre törekvés (pl. szülés előtt vagy magy melegben)
• valami fontos (pl. csont vagy játék) elrejtése
• menekülés vagy bejutás egy adott területre

Igazán elkeserítő lehet, amikor a gazdi arra megy ki a kertbe, hogy négylábú cimborája hatalmas gödröket ásott. Próbálja meg kitalálni, mi lehet az oka ennek a szenvedélynek, és utána kezdjen dolgozni az okok megszűntetésén. Egy kicsivel több mozgás, játék a kutyafuttatóban, közös játékok a gazdival, no és mindemellé egy kicsivel több kutyaiskolai tréning. Ha úgy tűnik, semmiféle módon nem tudja leszoktatani a kutyát az ásásról, talán mert erősen él benne az ösztön, jelöljön ki számára egy területet a kertben, ahol boldogan űzheti ezt a hobbiját, és tanítsa meg neki, hogy csak ott szabad ásnia.

Szeparációs szorongás

A szeparációs szorongás az egyik legvitatottabb viselkedési probléma. Megnyilvánulási formái igen változatosak lehetnek, kezdve a megállás nélküli ugatástól, a vizelet- és székletürítési problémákon át, az egyéb, romboló viselkedésekig. Mindezek a tünetek akkor jelentkeznek, amikor a kutya el van zárva a gazdától, például az dolgozni vagy vásárolni megy, sőt, súlyosabb esetben már az is kiválthatja, ha a gazdi más helyiségben tartózkodik huzamosabban, példáué fürdeni, vagy vécére megy. Ám maguk a tünetek önmagukban nem feltétlenül jelentenek szeparációs szorongást, az igazi szeparációs szorongás első jelei a következők:

• A kutya már akkor nyugtalanná válik, amikor látja, hogy a gazda távozni készül
• A szorongásra utaló tünetek a távozás után 15-45 perccel kezdődnek
• Amikor a gazdi otthon van, a kutya mindenhová küveti
• Az eb igyekszik minden lehetséges pillanatban a gazdához érni – bökdösi a kezét, a lábához simul

A szeparációs szorongás minden esetben komoly odafigyelést igényel, mely kutyaiskolai nevelésből, viselkedésmódosító gyakorlatokból áll, ám sokszor szükség lehet akár állatorvosi, gyógyszeres kezelésre is.

Ürítési problémák

Talán az egyik legbosszantóbb viselkedési probléma, ha a kutya elkezd mindenhová piszkítani. A vizelet- és széklet nem tolerálható helyen való ürítése egyrészt kárt tesz a lakásban, a kertben, másrészt egy ilyen, viselkedési problémával küzdő kutya nem szívesen látott vendége a közösségnek, nyilvános helyeknek. Amennyiben ez a probléma jelentkezik, először az állatorvosé a szerep, aki megvizsgálja a kutyát, nem áll-e a probléma hátterében egészségügyi ok. Amennyiben nem, a probléma okát kell felderíteni, ami a következő lehet:

• Szubmisszív/izgalom kiváltotta vizeletürítés
• A terület megjelölése
• Szorongás
• Nem megfelelő szobatisztasági nevelés

Kölyökkutyáknál, általában 12 hetes kor előtt még nem beszélhetünk ürítési problémáról, hiszen ők még csak tanulják a szobatisztaságot. Ám egy idősebb kutya már más kérdés. Idősebb korban már szükség lehet viselkedésmódosító terápiára is, hogy a kutya leszoktatható legyen a mindenhová ürítésről.

Koldulás

A kuncsorgás, koldulás, könyörgés bizony igencsak idegesítő rossz szokás. Főleg kínos, amikor vendégek érkeznek, és az eb rendületlenül könyörög egy falatért az asztalnál. Mégis, a legtöbb gazda szinte maga ösztönzi erre a viselkedésre a kutyát, amikor megunva a sírást, dob egy falatot. Ám nem árt tudni, hogy ez akár emésztési zavarokhoz, de elhízáshoz is vezethet. A humán étel, az asztali maradék nem a kutya étrendjének a része, és jutalomfalatnak sem megfelelő. Persze nehéz ellenállni a könyörgő szemeknek, de ha csak egyszer enged a gazdi, a prbléma fokozódni fog.

A megoldás erre az, hogy mielőtt a család leülne az étkezőasztalhoz, a helyére kell küldeni a kutyát. Ehhez szükséges, hogy ismerje az alapvető parancsszavakat. Ám ha ezt megszokja midnen családtag és az eb is, akkor nem fog koldulni az asztalnál. Ha szükséges, akkor vigyék egy másik szobába a kutyát, vagy engedjék ki addig a kertbe futkározni. Ha szépen viselkedik, amíg a család eszik, és nem kezd el kuncsorogni, akkor az étkezés végén, de csakis akkor, lehet adni neki egy jutalomfalatot, persze dicséret mellett.

Üldözés

Az, hogy a kutya elkezd üldözni mindent, ami mozog, természetes vadászösztönéből fakad. Kergeti a biciklistát, az autót, a macskát, de akár a futó embert is. Ám ez a helyzet akár balesethez, vagy más veszélyes helyzetekhez is vezethet. Lehet, hogy nem tudja a gazda megakadályozni, hogy a kutya megpróbáljon valakit vagy valamit üldözni, de meg tudja tenni a szükséges lépéseket a veszéyles helyzetek elkerülésére.

• Ha a kertben, udvaron van a kutya, gondoskodjon arról, hogy ne tudjon kijutni. Az utcán mindig tartsa pórázon.
• Tanítsa meg az ebnek a behívást.
• Mindig legyen kéznél egy síp (vagy klikker, ha ahhoz szokott hozzá), amivel elterelheti a kutya figyelmét.
• Mindig fiogyeljen séta közben a potenciális alanyokra (futók, biciklisek, stb.)

Ha már meg tudja akadályozni a kísérletet az üldözésre, és irányítás alatt tudja tartani a kutyát, sikert ér el. Megfelelő kiképzési technikával megtanítható az állatnak, hogy mielőtt bármit is üldözni kezdene, először a gazdára irányítsa a figyelmét.

Felugrálás

A felugrálás teljesen természetes viselkedés a kutyáknál. A kölyökkutya felugrál, hogy elérje az anyját, később felugrálnak, hogy üdvözöljék az embereket. Akkor is felugrálnak, amikor izgatottak, vagy szeretnének elérni valamilyen tárgyat. Egy felugráló kutya azonban nem csak bosszantó, de akár veszélyes is tud lenni.

Sok módszer van arra, hogy a kutyát leszoktassuk az ugrálásról, bár tény, hogy ez nem mindig egyszerű feladat. A térd felemelése, a kutya mancsainak megragadása bár lehet, hogy sikeres, de nem mindig küld pozitív üzenetet az eb számára.

A felugrálás a legtöbb esetben figyelemkereső viselkedés, tehát bármilyen reakció egyféle jutalom az állat számára, hiszen megkapta, amire vágyott: a figyelmet. Naná, hogy máskor még intenzívebben fog ugrálni.

Ha szeretné leszoktatni az ebet az ugrálásról, a legjobb megoldás, ha elfordul és ügyet sem vet rá. Ha szükséges, sétáljon is el. Ne tartson szemkontaktust, és ne érintse meg a kutyát. Amikor lenyugszik, akkor, és csak akkor jutalmazza és dicsérje meg. Higgye el, az eb gyorsan megérti majd az üzenetet.

Harapdálás

Több ok is kiválthatja, hogy a kutya odakapjon, harapjon. Kölyökkorban a csipkedés, harapdálás még természetes, hiszen a kiskutya felfedezi a körülötte levő világot. Az anyakutya megtanítja kicsinyének, hogy ne harajon túl erősen, jelzi, ha fájdalmas számára a csipkedést, így a kölyök megtanulja, hogyan szabad használnia a fogait. Ugyanígy a gazdának is meg kell mutatnia, tanítania a családba kerülő kiskutyának, meddig mehet el a fogak használatában, és mi az a pont, ami már nem tolerálható.

Idősebb korban, és a felfedezésen túl sok egyéb ok is állhat a harapás hátterében, és bizony, nem mindig az agresszivitás a kiváltó ok:

• Félelem
• Védekezeés
• A terület vagy a tulajdon (pl. étel, játék, stb.) védelmezése
• Fájdalom vagy betegség
• Ragadozó ösztön

Bármelyik kutya, meg a legcukibb, leginkább jülnevelt, de a legkisebb is képes harapni, sőt, akár nagyot és fájdalmasat is harapni. Minden esetben a gazda felelőssége az, hogy megfelelő szocializációval, neveléssel és tanítással csökkentse kedvence harapásra, csípésre való hajlamát.

Agresszivitás

A kutya agresszióját morgás, vicsorgás, fogak mutatása, hirtelen támadás és harapás fejezi ki. Fontos tudni, hogy bármely kutya képes agressziót mutatni, fajtától és előzményektől függetlenül. Az erőszakos előélettel  rendelkező kutyák, valamint az agresszív hajlamú kutyákból tenyésztett kutyák azonban sokkal nagyobb valószínűséggel mutatnak agresszív viselkedést emberek vagy más kutyák iránt.

Sajnos egyes fajtákat "veszélyesnek" bélyegeznek meg, és bizonyos területeken betiltják ezen fajták tartását. Ez azonban általában nem annyira a fajtáról szól, mintsem inkább a történelemről. A kutya környezete nagy hatással van a viselkedésre, és azt is tudni kell, hogy fajtától függetlenül a kutya örökölhet is néhány agresszív tulajdonságot.

Ezzel együtt a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a fajta-specifikus jogszabályok nem jelentenek választ, sokkal inkább hangsúlyt érdemelne a nevelés és a szocializáció megfelelő kivitelezése. Az agresszió okai alapvetően megegyeznek a kutya harapásának okával, de általában a kutya agressziója sokkal súlyosabb probléma.

Amennyiben Ha kutya agresszív hajlamú, először érdemes állatorvossal konzultálni, mivel az agresszió akár egészségügyi problémából is eredhet. Amennyiben sikerült kizárni az egészségi okot, tapasztalt kutyakiképző segítségére van szükség. Emellett, amíg a kutya képzése tart, de utána is, komoly intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy mások biztonságban legyenek az agresszív kutyáktól.