Kutya - Kozmetika

A legtöbb gazdi tisztában van azzal, hogy tavasszal menetrendszerűen érkezik a vedlés. A kutya vastag, tömött, téli bundáját lazább, nyári szőrzetre cseréli. Ilyenkor a házban, a lakásban mindenfele szőrszálak repdesnek, megtapadnak a bútorokon, a szőnyegeken, a ruhákon.

A nyár, a meleg időjárás közeledtével sokan döntenek úgy, hogy lenyíratják vagy rövidre vágatják kutyájuk szőrét.  De vajon ez jó a kutyáknak? Élvezik, és valóban kevésbé lesz melegük?

Amire a legtöbb kutyagazda számíthat tavasszal, az nem más, mint a lakást vagy a házat elárasztó szőr. Ahogy a kutya vastag téli bundájárt nyárira cseréli, az otthont ellepik a mindenfelé repkedő, mindenen megülő szőrszálak, és a gazda ruhája jó ideig úgy néz ki, mintha Csubakka jelmezbe bújt volna.

Elég sok olyan gazdi van, aki nem éppen legkedveltebb elfoglaltságának tartja a kutya fürdetését. Akinek cicája van, az még inkább ódzkodik ettől a feladattól. Ám ha meg is csinálják, elkövetnek néhány hibát. Pedig ezeket kiküszöbölve, megelőzve talán kevésbé hektikus lenne a pancsi ideje.

Azt minden felelős gazda tudja, hogy kedvence egészségének megőrzéséhez szükséges a kutya fajtánjának és szőrtípusának megfelelő, rendszeres ápolás, fürdetés, átkefélés. Még a rövid szőrű kutyáknak is szükségük van erre, akárcsak a meztelen ebeknek, melyek esetében inkább bőr-, mintsem szőrápolásról beszélhetünk.

Ha a kutyák listát készíthetnének azokról a dolgokról, amiket nagyon utálnak, és amiket szívesen kiiktatnának az életükből, a fürdetés igencsak előkelő helyet kapna ezen a listán. Még azok a kutyák, amelyek egyébként imádnak pancsolni, játszani a vízben, vadászni vagy úszni egy jót, nos, azok is utálják a fürdetést.

A koronavírus járvány első hullámában már megtapasztalhattuk, hogy a legtöbb üzlet bezárt. Még nem tudjuk, mi vár ránk ebben a második hullámban, de látjuk, hogy szerte a világban a tavaszihoz hasonló, vagy annál komolyabb korlátozásokat léptetnek életbe.

Sokan úgy vannak vele, hogy a hétköznapokon nem festik, színezik, díszítik kedvencük bundáját, ám ahogy a Halloween ünnep körüli, idegen országokban honos szertartások honosodnak meg hazánkban, úgy a kutyák díszítése, szőrének festése, de akár az állatok jelmezbe öltöztetése sem szokatlan látvány már manapság.

Manapság az öko-kultúra és a bio-divat jegyében sokan házilag készítenek sampont, tusfürdőt, mosogatószert. Vannak, akik úgy gondolják, hogy ezzel pénzt sórolnak meg, másik inkább azért választják ezt a megoldást, mert így biztosak lehetnek a környezteszennyezés minimalizálásában, vagy csak a természetes anyagokban bíznak.

Mindannyian megöregszünk egyszer, ám amíg nem látjuk, hogy kedvencünk már nehezen megy fel a lépcsőn, vagy nedves foltot hagy a párnáján, nem is fogjuk fel, hogy bizony, elszállt felette az idő. A legtöbb gazdának meg kell élnie, hogy kutyája elmegy. Bármennyire is nem akarunk erre gondolni, fel kell készülni a szomorú valóságra.

A kutyak- és cicakozmetikusok is elkövethetnek hibát. Nem rosszindulatból, sokkal inkább tudatlanságból, vagy rossz beidegződések miatt. Pedig a gazda számára fontos, hogy kedvencét jó és biztonságos, mindemellett pedig szakértő kezekben tudja.

Ez a hatalmas, fekete orosz fajta sokak kedvence eleganciája és kedves természete miatt. Fedőszőre kemény és sűrű, az aljszőr tömött. Jellegzetes a fajtánál a szakáll és a szemöldök.

Ritkán mondható el egy terrier fajtáról, hogy nem trimmelik, azonban a kerry puha, dús és hullámos szőrzete nyírást igényel. Érdekes, hogy mind fekete szőrszínnel születnek, és másfél-két éves koruk tájára lesz bundájuk jellegzetes, kék árnyalatú.

Nem csak a színek, de a méretek tekintetében is igen nagy változatosságot mutat a fajta. Létezik óriás (standard), közép, törpe és toy méretben, alapszínei pedig a fekete, a fehér és a barna, de van ezüst és apricot uszkár is. A harlekin és a fekete-csert színváltozatok kiállításokon még nem elfogadottak.

A chnauzerek három méretben léteznek: óriás, közép és törpe. Színezet tekintetében az óriások és a közepek lehetnek só-bors (azaz fekete és fehér szín váltakozása szőrszálanként, ami cirmos hatást kölcsönöz) és fekete, míg a törpe változatok a fenti két színvariáció mellett lehetnek fekete-ezüst és fehér színűek.

A foxi nem csak családi kedvencként, de vadászkutyaként is megállja a helyét. A bunda keményszálú fedőszőrzteből és puha aljszőrből áll. Az alapszín a fehér, melyet fekete és barna foltok tarkítanak. A végleges szín általában kétéves korra alakul ki.

A fehér színű, szálkás szőrzet kb. 5 cm. hosszú, durva fedőszőrből, és rövid, puha, tömött aljszőrből áll. A westie-t, fehér színe ellenére a tenyésztők, kiállítók nem, vagy csak végszükség esetén szokták fürdetni, nehogy a szőrzet elveszítse jellegzetes, kemény tapintását.

Az ír farkaskutya szőre szálkás, éppen ezért trimmelést igényel. A legnagyobb agárfajta kemény szálú és durva fedőszőre alatt puha aljszőr bújik meg. A legrutinosabb gazdák folyamatosan szedik a szőrzetet,  de kiállítás esetén a rendezvény előtt legalább négy héttel el kell végezni a teljes trimmelést.

A bobtail szőre igen dús. A fedőszőr sűrű és kemény, míg az aljszőr dús és pelyhes. Nagyon érdekes, hogy a bobtail kölykök fehér-feketén születnek, és kamaszkorukra, azaz kb. 9 hónapos korukra alakul ki az ismert fehér-szürke színezet. A bunda közepesen hosszú, a fejen az igen dús bunda gömbölyded hatást kölcsönöz az ebnek.

A középázsiai juhászkutya nem csak a színezet, de a szőrzet hosszát illetően is nagy eltéréseket mutat. Általánosan elmondható, hogy a fedőszőr durva és egyenes, az aljszőr pedig igen sűrű, dús. A fejen és a lábakon található szőrzet egyenes és rövid, a bőrhöz simuló.