Január 14-e a tengerentúlon a National Dress Up Your Pet Day, azaz a nap, amikor mindenki ruhába öltözteti kedvencét. Nos, a kutyák esetében ez egyáltalán nem meglepő, hiszen egyre gyakrabban látunk az utcán, séta közben kabátkába öltöztetett kedvenceket.
De kinek mi jut eszébe a kutyaruháról? Az idősebb korosztály nagy részének azonnal a kötött pulóverben karikalábain idős gazdája mellett guruló tacskó képe villan benne. Az ifjabbak azonnal Paris Hiltont és csillogó pink ruhácskába öltöztetett ölebeit látják lelki szemeik előtt.
A kutyaruha a legtöbb vitát kiváltó felszerelési tárgy a kutyás biznisz palettáján. Vannak olyan elvakult emberek, akik képesek teljes kollekciókat felhalmozni kedvencük számára, az elképzelhető összes fazonban és színben megtalálható az eb-gardróbban e használati tárgy. Mások elborzadnak a gondolattól is, és felháborodva jelentik ki: „De hát van annak a kutyának szőre, minek neki ruha!”
Igazságot tenni persze lehetetlen, nem is vállalkoznánk erre a feladatra. Nem kompetenciánk eldönteni, hogy hasznos dolog-e, avagy a divatőrület egy újabb megnyilvánulása az eb-kabát. Ám érdemes azt megvizsgálni, mire is lehet jó a kutyaruha.
Az ebekre adott kabát elsődleges célja – néhány ritka esettől, mint mondjuk a meztelen kutyák – nem az, hogy melegítsen. A kutyáknak a teremtő természetes bundát adományozott, mely megfelelően szigetel és véd, így az eb-kabátra mint melegítő alkalmatosságra tekinteni természetellenes. Azonban azt el kell ismerni, hogy vannak olyan rövidszőrű fajták, melyek melegebb éghajlatról származnak, a fajta kialakulása során ezért „került rájuk” rövidebb, kevésbé sűrű bunda. Így nem lehet meglepő, ha egy ilyen típusú eb – például egy dalmatavagy egy rhodesiai ridgeback, netalán egy bracco italiano – bizony a zimankós téli napokon fázik. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy az ebek szőrtakarójanem csak a fajta ősi kialakulási helyétől függ, de az időjárás változásával is alakul. Ezért vedlenek többe között az ebek, és ha kemény hideg ígérkezik, az ő szőrtakarójuk is sűrűbbre vált – persze a fajta adta lehetőségeken belül.
A másik szempont a piszok. Elég kiábrándító lehet a séta után úgy hazaérkezni, hogy a hosszú szőrű eb bundájából patakokban folyik a sáros hólé, vagy csimbókokban lógnak rajta a jeges sárdarabok. Egy sötétebb árnyalatú szőrzettel bíró eb, mint a yorkie vagy akár egy afgán agár esetében nem olyan feltűnő a látvány, az alapszín összemosódik a mocsok színével, ám a lakásba érve, amikor mindez olvadozni és csorogni kezd, elég kellemetlen perceket szerez a gazdának. Ráadásul az átnedvesedett szőr a meleg otthonban kellemetlen szagú kipárolgásokat tud produkálni. Ha mindezt a jelenetet sikerül elképzelni egy fehér ÉS hosszúszőrű eb, mondjuk egy máltai esetében, hát elég ütős jelentek képei forognak le a fejünkben.
Ha egy kutyaruha – ellenes ember mindezt végiggondolja, megértheti, sokkal kényelmesebb a gazda, de az eb számára is, ha a napi sétából hazaérve csak lehúzza kedvencértől a kellően zárt, vízhatlan hacukát, mintsem hogy órákig tartó, idegtépő harcot vívjon a kutya, majd a lakás rendbetételéért.
A "talajmenti" ebek könnyebben megfáznak, mint az "emeletesek", így egy hasat és hátat védő ruha nagy megkönnyebbülés lehet a meleg otthonból kilépő állatnak. Lehet, hogy így egy kicsit még élvezni is tudja a sétát, és nem a kapu mellett végzi el futólépésben a dolgát, hogy mielőbb visszakerülhessen a fűtött otthonba. Márpedig mozgásra szüksége van minden lakás – kutyának, és a hosszú téli hónapok során rövidre fogott séta nem tesz jót kondíciójának, ezáltal egészségének sem.
Vannak olyan ebek, amelyek télen is sportolnak – vadásznak, nagy távokat futnak. Ilyenkor az izmok és ízületek számára fontos lehet, hogy azokat melegen tartsák, megóvva a kutyát az esetleges sérülésektől. Bár vadászatra az egyéb veszélyek miatt egyáltalán nem ajánlott a kabát, de például egy edzésben tartott versenyagár számára jó szolgálatot tehet.
Műtétek és betegségek után általában az állatorvosok is ajánlják a ruhaviselést a sebek védelme érdekében, valamint amiatt, mert a legyengült immunrendszerű kutya könnyebben betegszik meg ismét.
Továbbmegyek: vannak olyan „elvetemült” gazdák, akik cipőcskét húznak az ebek mancsaira. Persze logikusan egy kutyának két pár cipő kell, ami pazarló luxusnak tekinthető. Ám a jeges, havas téli napokon a felsózott aszfalton való trappolás nem csak kellemetlen, fázós és latyakos élményt nyújt a kutyának, de a talppárnák közé ragadó trutyi csípi és marja a mancsokat. De a fagyott hódarabok a mancsok közötti szőrre ragadva sem nyújtanak túl kellemes élményt a számára. Egészen addig, amíg haza nem érnek és a gazda ölbe nem kapja sokszor nem éppen csöpp ebét, és le nem takarítja a mancsokat, viselnie kell ezt a kellemetlenséget. Persze az sem elhanyagolható szempont, hogy ha ezzel a sáros tappanccsal az eb bevonul a fehér padlószőnyegre, akkor garantáltan vagyonokért kell takarítógépet bérelni, és akkor még nem beszéltünk a gazdát kerülgető gutaütésről. Tehát egyértelmű, hogy a gazda kényelmét szolgálja elsősorban az eb-lábbeli, de nem elhanyagolható szempont a mancsok védelme sem.
Na és a sapka! Ez olyan eszköz a kutyadivat palettáján, melynek rendeltetését nem értem. Sem napvédő, sem fülvédő funkciója nincs, és az esetek többségében a kutyákat pokolian zavarja. A ruhát és a cipőt még csak-csak megszokják rövidebb – hosszabb idő után, de elképzelhetetlennek tartom, hogy ez a fülük köré erősített valami nem zavarja őket, leginkább a nézelődésben. Ráadásul a séta során egy nagyobb méretű eb érdekes rágcsálnivalónak, vagy játéknak tekintheti a kisebb fején csücsülő valamit, amitől természetesen meg akarja szabadítani barátját. Ez pedig nem mindig veszélytelen játék.
A divat egyáltalán nem elhanyagolható tényező a kutyaruhák esetében sem! A kutyás világnak megvan a maga divatja, sőt, vannak országok, ahol divatbemutatókat is rendeznek, befutott eb – sztárokkal. Sőt, a kutyadivat-guruk kitalálták, hogy nyáron is kell az ebnek ruha, sőt, a lánykutyáknak szoknya dukál, a strandra pedig fürdőruha. A farmernadrág és mellény kombináció már-már snassznak számító együttes, újabban a valódi bőr kétrészes a divat. Ne keressék ebben a logikát. Én sem értem, milyen funkciója van egy eb – szoknyának, vagy egy tüllel – gyönggyel díszített esküvői ebtoalettnek, netalán egy pont a hasi részt szabadon hagyó kétrészesnek, de ilyenek is kaphatók. Sőt, internetes oldalakon böngészve megállapítható, hogy nem csak kényelmes, latyakos napokra való ebcipő vásárolható, de otthoni papucs, sőt még akár alkalmi lábbeli is a négylábúak számára.
Értem én, vagy legalábbis megpróbálom megérteni, hogy miért akar egy-két gazda minden elképzelhető luxust megadni a kutyájának. Tényleg nagyon snassz lehet úgy érkezni egy garden partyra, hogy a kedvenc öleb nincs a legtrendibb ruhákba öltözött gazdához illó módon felöltöztetve, és felszerszámozva minden elképzelhető kütyüvel. Ám jó lenne elgondolkodni azon is, hogy az ilyen semmilyen célt nem szolgáló öltözékekkel vajon használ-e kedvencének, vagy inkább árt vele. Nem azzal van a gond, hogy a szükséges és nélkülözhetetlen célokat szolgáló öltözék vásárlása esetén a gazda a praktikum mellett ad a minőségre és a stílusra is, esetleg kedvencét saját toalettjéhez illő hacukába öltözteti. Azt nem tartom elfogadhatónak, ha ez az eb kárára történik. Mert bár szegény a legkényelmetlenebb szoknyát és cipőt is megszokja egy idő – és néhány alkalommal megejtett, foggal történő levétel – után, ám kérdéses, hogy az állandó öltöztetés miatt immunrendszere nem gyengül-e, nem fázik-e meg könnyebben, nem érik-e hamarabb sérülések. És akkor még nem beszéltünk arról, bizony a kutya is érző lény, és ilyen felszerszámozott ebek láttán gyakorta felmerül bennem a gondolat, mit érez akkor, amikor kikacagják nevetséges megjelenése, ebléthez egyáltalán nem illő öltözéke miatt.
Nem szabad elfelejteni, hogy a kutya nem gyerekpótlék, és nem játékbaba. Érző, szeretetre és gondoskodásra vágyó lény, a társunk, akit egyáltalán nem kell és nem szabad a saját örömünk miatt halálra és ténylegesen halálba szeretgetni.
