E-mail: pet4you@pet4you.hu

A karantén hatásai kedvenceinkre

A karantén hatásai kedvenceinkre

Lassan mindenhol véget ér a karantén időszaka. Voltak országok, ahol hosszú időre zárkóztak otthonaikba az emberek, másutt ez csak pár hét  volt, de szinte mindenütt a világon ezzel a módszerrel próbáltak megvívni a vírus terjedésével. Ez az időszak nem csak az emberekre volt hatással, de bizony a gazdik északtól délig, kelettől nyugatig megtapasztalhatták, hogy kedvenceik vislekedése megváltozott az összezártság időszakában.

Egyes állatok túl ragaszkodóvá váltak, még a mosdóba is követték gazdájukat, mások nem hagyták, hogy napi edzésüket végezzék, vagy rátelepedtek a billenytűzetre, ha dolgozni akartak. Voltak állatok, amelyek elkezdtek bújkálni a lakásban, megint mások pedig rákaptak, hogy merev tekintettel bámulják gazdájuk tevékenységét.

Volt, aki azt mesélte, hogy egyik macskája legújabb szokása, hogy nekirohan a falnak, és szinte visszapattan róla, míg a többi szinte folyamatosan sziszeg, morog, még a dorombolásuk is jóval hangosabb. A szerencsésebbek, akiknek van kertjük, arról számoltak be, hogy a cicák sokkal több időt töltöttek a szabadban, időjárástól függetlenül, és onnan figyelték a házban zajló eseményeket, ugyanakkor szinte ignorálták a család bizonyos tagjait, akikhez pedig korábban ragaszkodtak.

Korábban sokat utazó emberek mesélik, hogy kutyájuk a karantén alatt egész nap követte őket és a kanapén heverve gyanús szemmel nézegette a családtagok tevékenységét.

Nálunk a macskák elkezdtek egymással csatázni, holott korábban soha nem tették, volt, hogy éjszaka komoly verekedés zajaira ébredt a család. Valószínű, hogy napközben megszokott pihenőhelyeiket most a családtagok foglalják el, ez pedig nyugtalanítóan hat rájuk.

francia bulldog kölyök a mosógépben kuporog

Azt mindenki tudja, hogy nem a mostani az első világjárvány az emberiség történetében. Persze viszonylag pontos információink csak a spanyolnátha járványról vannak, mely 1918-ban zajlott. Tudjuk, hogy ekkoriban is maszkban éltek az emberek hosszú hónapokon át, és bizony kedvenc kutyáikra, macskáikra is maszkot tettek.

Ez jelezte azt, hogy az állatok ugyanúgy megküzdöttek a pandémiával, mint az emberek.

Nem tudhatták, hogy a kutyákra és a macskákra milyen hatást gyakorol a vírus, közel sem voltak még olyan információik annak terjedéséről.

Most, egy évszázaddal később, egy másik világjárvány idején már csak kevesen húznak maszkot állataikra. Nem látni maszkban sétáltatott német juhászt vagy agarakat, inkább a Távol-Keleten takarják el kedvenceik orrát-száját, ahol a szennyezett leevegő miatt a nagyvárosokban ez amúgy is szokás volt. Ám mindezt nem jelenti azt, hogy kedvenceinket nem érinti a járvány helyzet. Nagyon is érinti őket, csak éppen másként. Nem fertőződnek a vírussal, de annak társadalmi és szociális hatásaival bizony igen.

kölyökkutya a vécépapír gurigába dugja a fejét

Vannak állatok, amelyek kifejezetten örülnek a többlet-figyelemnek, mely a gazdik állandó otthonlétével jut nekik, másokat azonban összezavar ez, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, és stresszként élik meg.

Akárcsak az emberek, a kutyák és a macskák is reagálnak a változásokra, és teljesen eltérő módon reagálnak.

Azáltal, hogy sok gazda az elmúlt két és fél hónap alatt a nap 24 órájában otthon voltak, nőtt az interakciók száma az állatok és az emberek között, ez pedig azt jelenti, hogy azon interakciók száma is több lett, melyek kényelmetlenek az állat számára. Mindenki gyakrabban vitte el sétálni a kutyáját, sokszor szinte hemzsegtek az utcán a kutyákkal sétálók, és ez bizony szinte vészelzés volt az ebek számára. Persze klassz dolog a séta, a sok séta még jobb, lehet bandázni a jó fej kutyákkal, lehet szimatolni, megfigyelni. Ám a megnövekedett „kutyaforgalom” és a jóval több szaginger vészjelzéseket küldött az ebeknek, hiszen nem csak számukra kedves emberekkel és kutyákkal, no és persze szagokkal lehet találkozni a séták során, hanem potenciálisan veszélyesnek érzékeltekkel is.

corgie a szék lábát rágja

Persze ahhoz, hogy korrekt és komplex felmérések készülhessenek arról, pontosan milyen és milyen mértékű változást idézett elő kedvenceink viselkedésében a karantén, még túl korai az időpont. Az viszont már most megfigyelhető, hogy azoknál a háziállatoknál, ahol a gazdák és a család a nap 24 órájában otthon voltak, valamilyen féle viselkedésváltozás biztosan történt, míg a továbbra is munkába járóknál a gazda feszültsége, félelemérzete, bizonytalansága volt hatással az állatok viselkedésére. Ahogy az embereknél is megfigyelhető stresszhelyzetben bizonyos pótcselekvés (ún. tic: a haj csavargatása, az ujjak tördelése, a köröm rágása, stb.), úgy náluk is kialakultak ilyenek, legyen az akár új hangadás, hangosabb dorombolás, kaparás, rágás forgás, stb.

Vannak kutyák, melyek hirtelen megrázzák magukat, mintha nedves lenne a szőrük, és ki akarnák rázni belőle a vizet, holott teljesen száraz.

Ez is egyféle pótcselekvés, akárcsak a hirtelen kedvteléssé vált mancsolás, ugrálás, rágcsálás, különös hangadások.

Egyébként ez a viselkedésforma más állatoknál is megfigyelhető stresszhelyzetben, például a madarak ilyenkor többet és hangosabban csiripelnek, vagy összehúzzák magukat kicsire, a csikók pedig elkezdik csipkedni idősebb társukat, amikor feszültek vagy idegesek.

juhászkutya kőlapot rágcsál

Érdemes megfigyelni, hogy fogságban a legtöbb állat – de még az ember is – gyakrabban ásít. Több tanulmány foglalkozott már a témával, folyamatosan kutatják ennek okát, és bár tényszerűen megfigyelhető a gyakori ásítás akár macskáknál, kutyáknál, de még hüllőknél és madaraknál is, az okokat egyelőre keresik. Az egyik elgondolás az, hogy az ásítás fokozza a vérkeringést, segít friss levegőt juttatni a szervezetbe, és ezáltal némileg nyugtatja az agyat és az idegrendszert.

Mindez felveti a kérdést: mi stresszeli az állatokat, hiszen ugyan pandémia van, de ők ennek nincsenek tudatában. Nem fogják fel a szót, hogy veszélyhelyzet van. Persze a legtöbb állat élvezi a plusz figyelmet, amit otthon levő gazdáitól kap, akár a kutyák, akár a cicák szeretik a törődést, de nem szabad elfelejteni, hogy minden változás stresszforrás, a stresszre pedig mindegyikük reagál, igaz, eltérő módon.

Ezzel együtt minden viselkedésbeli változásra figyelni kell - különösen az aggodalomra okot adókra -, és azokat kezelni kell.

Persze sok oka lehet annak, ha az állatok viselkedése számottevően változott a hosszú karantén alatt. A macskákról tudjuk, hogy ragaszkodnak a megszokott napirendhez, és annak a legapróbb változása is komoly stresszt, ezáltal pedig akár egészsi problémákat válthat ki belőlük, de ugyanez a kutyákra is igaz lehet. Éppen ezért volt kiemelten fontos a karantén alatt is betartani például a megszokott etetési, játék és séta időpontokat. A legapróbb változás ezekben biztosan hatással volt kedvenceinkre. És még ha sikerült is betartani ezeket az időpontokat, a megnövekedett figyelem és a személyes tér szűkülése, az állatok számára is fontos „én-idő” csökkenése is feszültséget, nyugtalanságot váltott ki belőlük.

Ahogy számunkra is fontos, hogy néha elvonulhassunk, pihenhessünk, elmélkedhessünk, úgy kedvenceinknek is szükségük van erre.

Gondoljon csak bele, mennyire nem tudja azt, mit csinál kedvence, amikor ön éppen dolgozik. Lehet, hogy ilyenkor azon a széken alszik a cica naphosszat, ahol most, a karantén alatt ül és dolgozik. Az is lehet, hogy a kutya a kanapéra heveredve alszik, de most éppen azon a kanapén tanul a gyerek. Megeshet, hogy napközben a konyhapult előtt álmodik éppen szép karajcsontokról az eb, de a gazdasszony most ott készíti a család ebédjét, így az álmodozásoknak vége. És sorolhatnánk még így tovább a lehetőségeket.

Egy ilyen, mindenki számára ismeretlen és új helyzetben, mint amit a pandémia és a karantén hozott az életünkbe, mi is feszültebbek, aggódóbbak és idegesebbek leszünk, hiszen aggódunk egészségünk, munkahelyünk, fizetésünk, kiadásaink miatt, kedvenceink pedig ezt megérzik és reagálnak rá. Tehát mi, emberek is tehetünk arról – még ha akaratlanul is -, hogy kedvenceink feszültebbek és nyugtalanabbak, hogy különféle viselkedésváltozásokkal reagálnak a helyzetre. Ha a gazda furcsán viselkedik, a kutya alkalmazkodik hozzá.

Valamiféle változást azok a gazdák is megfigyelhették, akik a karantén alatt is el kellett járjanak dolgozni, hiszen érzéseik, félelmeik, aggodalmuk hatott kedvenceikre.

Azoknál pedig, akik otthon folytatták munkájukat a veszélyhelyzet bevezetése után, még fokozottabbak jelentkezhettek a problémák, hiszen megváltozott az állataikkal való kapcsolatuk dinamikája, a gondoskodás napi ütemezése. Több lett a séta, a közös sport és mozgás, több a figyelem, a simogatás, és kevesebb a személyes tér.

kutya hátán fekve  kötélrágcsát rág

A következő trauma akkor következik majd be, amikor ebből a megváltozott állapotból vissza kell térni a megszokott rutinba, amikor a gazdák feszültsége csökken, újra minden reggel munkába mennek, kevesebb lesz a figyelem állataik felé, és a kutyák, cicák újra naphosszat egyedül lesznek. Visszatérhetnek régi szokásaikhoz, ám azok akkor már új szokások lesznek.

Érdemes már most, a lazítások alatt előre gondolkozni, és lassan, fokozatosan, tervezve visszaállítani a régi állapotokat.

Nem kell minden sétára, futásra vinni a kutyát, már el lehet menni otthonról, akár hosszabb időre is. A fokozatosság és a türelem segít kedvenceinknek abban, hogy ehhez a régi, de mégis új napirendhez hozzászokhassanak.

Nekünk, embereknek alkalmazkodnunk kellett és kell a pandémia okozta társadalmi és szociális változásokhoz, ez pedig nagy kihívás mindannyiunk számára. Ne felejtsük el, hogy bizony kedvenceinknek is alkalmazkodniuk kell mindehhez, ez pedig pszichés nyomást gyakorol rájuk. Ne felejtsük el, hogy számukra a legapróbb változások is komoly stresszhatást gyakorolnak. Gondolkodjunk már most előre. Különösen fontos ez a tudatosság, hogy ha esetlegesen lesz újabb hulláma a járványnak, már legalább ebből a szempontból felkészülten nézhessünk vele szembe.

Kutya, Macska, PetAktuál