Ha „télálló” kutyát szeretne…

Naptár szerint a tél december 21-én kezdődik és márciusig tart. Ideje elővenni ilyenkor a kutyusnak is a csizmát, pulóvert, kabátot, ésd meleg takaróra cserélni a kutyaágyban a párnát. Vannak azonban olyan kutyafajták, amelyek számára ilyen plusz felszerelések egyáltalán nem szükségesek, sőt!

Számukra a hideg téli hónapok az év legcsodálatosabb időszaka. Kóstolgatják a hópelyheket, kergetik a hógolyókat, fürdenek a hóban, miközben a gazdi fogvacogva várja a séta végét.

Persze ha maga a gazda is a tél szerelmese, a téli sportok elkötelezettje, akkor a legjobb párosítás, ha egy „télálló” kutyát választ. Nekik segítünk, íme, tíz kutyafajta, amely imádja a telet, a hideget és a havat.

1. Welsh Corgi Pembroke

A welsh corgi pembroke-ról úgy tartják, hogy a Vallhundok - svéd szarvasmarha terelő kutyák - leszármazottai, melyek a vikingek közvetítésével kerültek Walesbe. Már ebből is látható, hogy ez a fajta bizony kemény kis kutya.

Szőrzetük kettős, az aljszőr vastag, ezt hosszabb fedőszőr borítja. Ez a bunda egész évben hullik, de különösen akkor, amikor változik az időjárás. Ám pontosan a szőrzet teszi lehetővé azt, hogy a corgie kifejezetten jól érezze magát a hóban hancúrozva, és egyáltalán ne fázzon a hidegben.

welsh corgie pembroke

2. Óangol juhászkutya

Az óangol juhászkutya, más néven bobtail bozontos, tömött bundájáról ismert. Ez a szőrzet bizony sok gondozást igényel, ha azt szeretné, hogy ne legyen csomós, filces, rendezetlen.

A hatalmas és tömött szőrzet miatt a nyári hónapokat ez a fajta kevésbé tolerálja, de télen, amikor a bunda nem fűti annyira, akkor igazán elemében van. Azért télen, a havas rohangálás után nem árt áttörölni az ebet, ha nem szeretné, hogy mindenhol tócsák legyen a lakásban, a szőrszálakról csöpögő hólé miatt.

bobtail

3. Tibeti Masztiff

Ahogy a neve is sugallja, a tibeti masztiff Tibetből származik, ahol bizony nagyon hideg az időjárás. Ennek a fajtának igen vastag bundája van, amely alkalmassá teszi őket a fagyos hőmérséklet túlélésére, a meleg, nyári hónapokkal azokban hadilábon állnak, bár a száraz meleget elviselik, ha van elég árnyék és friss víz. Ennek ellenére a tibeti masztiff akkor lendül igazán formába, amikor csökkenni kezd a hőmérséklet és beköszönt a hideg idő.

tibeti masztiff

4. Szibériai Husky

A szibériai husky természetesen Szibériából származik. Eredetileg a csukcsok - Északkelet-Szibéria egyik őshonos népcsoportja - tenyésztették ki. Az volt a kutyák feladata, hogy a hóban a szánokat húzzák, valamint a kunyhóban testükkel melegítsék az embereket. Igen masszív, energikus, strapabíró fajta, melyet ma is előszeretettel használnak szánhúzásra.

Vastag, tömött bundája miatt télen sosem fázik, persze ennek az is oka, hogy imád sokat mozogni. Nyáron lehet, hogy a hűtőszekrény nyitott ajtajára rázoomol, de nem az étel, hanem a hideg miatt, ám egy téli sportokat kedvelő család mellé ideális társ ez a fajta.

szibériai husky kölyök

5. Pomerániai törpespicc

Kicsi a bors, de erős – tartja a mondás. Nos, a pomerániai törpespicc amilyen kicsi, olyan masszív. Ez a fajta ugyanis a messzi északon élő ősi fajták leszármazottja, méretétől eltekintve sokban hasonlít az eszkimó kutyára, a szamojédra és a nagyobb testű spicc fajtákra.

Az apróság aljszőre dús, tömött, bolyhos, a fedőszőr pedig egyenes, fényes, kissé durva tapintású és közepesen hosszú. Ez a bunda bizony jól szigetel és véd a hideg ellen, de nyáron a pomcsik inkább a hideg kövön, a ventillátor előtt vagy a klíma alatt pihennek.

pomerániai törpespicc

6. Szamojéd

A szamojéd, akárcsak a szibériai husky, Szibériából származik, ahol értékes, sőt, nélkülözhetetlen társa volt a szamojéd embereknek. Vadászatra, szánkhúzásra, rénszarvas vadászatára tenyésztették ki őket, és a hideg éjszakákon összebújva melegedtek kutyák és emberek.

A kettős szőrzet nagyon vastag, tömött, és bizony folyamatosan hullik. A meleget ezzel a bundával bizony nem túl jól tolerálja a fajta, télen sem igazán vágynak a meleg lakásba, főleg nem egy nagy, kiadós séta, vagy akár szánhúzó edzés után.

szamojéd

7. Labrador Retriever

Egykoron a labrador retrievert arra tenyésztették, hogy belemerüljön az Atlanti-óceán északi részének hideg vizébe, itt segítsen a kanadai halászoknak hálókat húzni, köteleket vontatni és halakat kihozni az óceánból.

A fajta szőrzete dupla, az aljszőr vízálló, így megóvja őket a hidegtől és a nedvességtől, a hótól vagy a fagyos viztől. Bár nem vagyunk túl sokan, akik a téli séták során a fagyos óceánban pancsolnánk, de ha valaki mégis így dönt, a labrador ebben is partner tud lenni, sőt, még élvezni is fogja.

labrador

8. Bernáthegyi

A Szent Bernáthegyi kutyáról jellegzetes kép él az emberek emlékezetében: nyakában rumos hordóval caplat a hóban és keresi az eltűnt embereket. Nos, a bernáthegyit valóban azért tenyésztették, hogy a svájci hegyekben eltévedt utazókat kutasson fel.

Ez a fajta mindig is nagyon jó volt a munkájában, hiszen a vastag bunda melegen tartotta, miközben a sokszor embermagas hóban kutatott a bajba került emberek után. Éppen ezért a labrador ma is szívesen sétál gazdájával a hóban, de ha téli túra közben az ember eltévedne, a kutya akkor is visszatereli az útra.

bernáthegyi

9. Shetlandi juhászkutya (sheltie)

A shetlandi juhászkutya az Északi-sarkkör alatti Shetland-szigetekről származik, ahol azért tenyésztették, hogy segítsen a gazdának távol tartani a zavaró madarakat és a betévedő juhokat a kertekből, de segített a terelő munkában is.

A fajta egyébként leginkább egy miniatürizált skót juhászkutyára hasonlít, a szőrzete pedig kettős. Az aljszőr rövid, nagyon puha tapintású és télen meglehetősen sűrű, míg hosszú fedőszőre durva tapintású. Bár a vedlési időszakban erőteljesen hullik a bunda, de egyébként igen könnyedén rendben tartható, és csomósodásra, koszolódásra kevéssé hajlamos.

sheltie

10. Keeshond

A keeshond hazánkban talán kevéssé ismert, közepes termetű, hosszú szőrű eb. Holland fajta, mely feltehetőleg a szamojéd, a csau-csau és az elghund keresztezése révén alakult ki. Ismert farkasspicc és holland bárkakutya néven is, mivel korai gazdái gyakorta vitték magukkal hajós útjaikra is és szőrzete a farkasok bundájára hasonlít.

A látványos, farkasszínű szőrzet dús aljszőrből és felálló fedőszőrből áll, és jól véd az időjárás viszontagságaitól, segíti a kutyát, hogy télen-nyáron elláthassa házőrző funkcióját.

Ajánlott cikkek