Macska

Aki élete első macskájával él, biztosan elgondolkodik azon, mennyi is az annyi. De még az a gazdi, aki gyakorlott macskatartónak mondható, ő is sokszor elgondolkodik azon, vajon nem túl kevés vagy nem túl sok-e, amit kedvencének tálal. Ennek egy oka van: a cicák állandóan éhesnek tűnnek.

Már a mindennapi etetés és a tápok körül is hatalmas a vita. Hát még a különféle jutalomfalatok kérdésében! Különösen azért élesednek ki ezek a viták, mert napjainkban a cicák nagy része túlsúlyos, vagy komolyan elhízott.

Az alomtál használata teljesen ösztönös a macskáknál. Emiatt pedig az alomra szoktatás igencsak egyszerű feladat: meg kell neki mutatni, hol találja, és sokszor elég egy alkalommal belehelyezni a kiscicát, hogy megszokja.

A macska szocializációja az a folyamat, amelynek során az állat bizalomérzete fejlődik, és hozzászokik a háztartás két- és négylábú lakóihoz. A szocializáció során tanulja meg az állat az elvárt viselkedési formákat, az étkezési és ürítési szokásokat, a játék és alvás rendjét a családban.

Milyen is az egészséges cica étrend? A boltokban hatalmas a kínálat, a dekoratív csomagolások vonzzák a vevőket. Nehéz hát erre a kérdésre válaszolni. Pedig a táplálkozás nagyon fontos a macska jólétéhez és egészséges viselkedéséhez. A döntés, hogy mivel etesse a cicát, nem lehet elkapkodott és hirtelen.

Az emberek világában az agresszivitás a legtöbb esetben teljesen elfogadhatatlan válaszreakció. Ám másként van ez a macskáknál. Számukra az agresszivitás nem csak ösztönös, velük született, de egészséges reagálás bizonyos eseményekre.

A macskák közötti harc teljesen természetes viselkedés. Ahhoz, hogy ezt meg tudja szüntetni, a kulcs az okok megértése. Azaz miért is harcolnak egymással a macskák? A macskák viselkedése igencsak komplex, legyen hát türelmes. Lehet, hogy jó pár megoldással kell próbálkoznia, mielőtt megtalálja az igazit.

Ha több mint egy vagy két macskája van, és ügyesen meg tudja figyelni az állatok viselkedését, akkor bizony érzékelheti, hogy ragaszkodnak bizonyos strukturális felépítéshez. Egyikük lesz az alfa állat, a többi pedig alárendelt.

Az, hogy macskája mennyire szeretetteli lény, nagy mértékben függ személyiségétől, vérvonalától, nevelésétől. Vannak zárkózott cicák, mások pedig alig várják, hogy végre szeretgethessék gazdájukat, dorombolhassanak neki egy kicsit, az ölébe fészkelődve.

Mielőtt befogadna egy cicát, meg kell tanulnia, hogyan vegye kézbe, és meg kell tanítania a család gyerekeinek is, hogyan bánjanak az állattal. Az első találkozás mindig nagyon fontos. Az első benyomás, az első érintés örökre meghatározó lehet, nem csak a cica, de a gazda számára is.

A macskával való kommunikáció közel sem olyan egyszerű, mint gondolná. Ennek ellenére igen fontos szerepe van a nevelésben, a szoros kapcsolat kialakításában. Attól, hogy megtanítja neki a „lefelé” vagy a „nem” szavak jelentését, még semmivel sem lesz fegyelmezettebb vagy jól neveltebb állata.

A macskák különleges kis lények Sok olyan jellegzetes tulajdonságuk van, mely csak és kizárólag erre a fajra jellemző. Ilyen a dorombolásuk, összegömbölyödő alvásuk, rituális mosakodásuk, időnként minden képzeletet felülmúló ugróképességük, és persze a „dagasztás” is.

Valószínűleg nincs olyan gyerek, amelyik ne kérte volna a szüleitől, hogy lehessen valamilyen háziállata. Vannak szülők, akik ezt sosem engednék meg, mások elgondolkodnak, hogy életvitelükhöz egy kutya vagy egy cica illene-e inkább.

A bolhák már igen régóta keserítik kedvenceik életét és zavarják nyugalmunkat. Ezek az aprócska, szabad szemmel alig látható kis lények szinte minden környezetben képesek a túlélésre. „Beosztással” étkeznek, csendesen mozognak, ráadásul igen gyorsan és agresszíven szaporodnak. Ezek a rossz hírek.

A bolhásság a leggyakoribb parazitafertőzés úgy a kutyáknál, mint a macskáknál. A teljesen kifejlett bolha alig tűfejnyi méretű, vöröses vagy barnás színű. Leggyakrabban a nyak körül vagy a faroktőnél szeret fészkelni. Maga a bolhafertőzöttség sokkal inkább kellemetlen, mintsem veszélyes.

Ha egyetlen négylábú társ sok örömet képes az ember életében csempészni, akkor logikusan több állat még több örömmel ajándékozza meg, nem? Ám annak ellenére, hogy a több állat több örömöt és mókát jelent, érdemes mérlegelni bizonyos kérdéseket, mielőtt egy újabb négylábút vinne a családba.

Amerikai kutatók végeztek felmérést azzal kapcsolatban, miért adják a gazdák menhelyre a kutyájukat. Miért válnak meg azoktól, akik iránt hosszú évekre felelősséget vállaltak? A kutatás eredményeképpen megállapították, hogy az első hét ok kutyák és macskák esetében megegyezik.

A hosszú időn át fagypont alatti hőmérsékleten tartózkodó macska nagy eséllyel szembesül fagyási sérülésekkel. Leginkább azok a testtájak, testfelületek érintettek, ahol a szőrzet ritkább, például a fülek, a farok vége vagy ahol egyáltalán nincs szőrzet. Ezeken a területeken a vérellátás is korlátozottabb.

Egyelőre szerencsénk van az időjárással. Még nem érkezett meg az igazi locspocs, a nagy, őszi esőzések ideje. A nyári viharok gyorsan elvonultak, a napsütéstől hamar felszáradt a föld. Igaz, a cica sem igazán szeret zuhéban kimászkálni, nem a legkedveltebb tevékenysége ilyenkor fára mászni, vagy vadászgatni.

Napjainkban egyre nagyobb teret kap az a vélekedés, miszerint a macskákat nem szabad kiengedni a lakásból, a biztonságuk érdekében nem jó, ha időnként szabadon kószálnak. Vannak, akik úgy vélik, a vadon élő védett madarak miatt sem szabad engedni, hogy a macskák kijárjanak. Nos, érthető, ha valaki nem szeretné, hogy drága, törzskönyvezett cicája elvesszen vagy megsérüljön, ugyanakkor azt is érdemes figyelembe venni, hogy a macska örök életében magányos vadász marad, akinek lételeme a portyázás és a zsákmány elfogása.