E-mail: pet4you@pet4you.hu

Rágódjunk a csonton

Rágódjunk a csonton

Sokan nem tudják eldönteni, merjenek-e a csontot adni a kutyájuknak, vagy sem. Szüksége van-e az ebnek erre, hasznos-e számára, vagy csak szükségtelen veszélyforrás. Nos, a kutya vadonélő őse táplálékát nem filézve és főzve kapta, hanem elejtve zsákmányát azt teljes egészében elfogyasztotta. A különböző részek mindegyike fontos volt szervezete számára, így a csontban található kalcium és foszfor saját csontozatának építése és „karbantartása” céljából volt elengedhetetlen.  A kalcium és foszfor felszívódásához elengedhetetlenül szükséges D-vitamint is a természet biztosította számukra.

Manapság, mikor a kutyák nagy része kész eledelt – száraz tápot, konzervet – kap, nem szükséges a kalcium és foszfor pótlása. A kész eledelek minden olyan ásványi anyagot tartalmaznak, melyre a négylábúnak szüksége van, ráadásul ideális mennyiségben – se több, se kevesebb nincs benne.

Persze vannak olyan helyzetek, amikor a pótlás mégis szükséges – például vemhes, szoptatós szukáknál -, ám ebben az esetben az állatorvos által javasolt kiegészítő a legmegfelelőbb.

Ugyanezek a csonterősítő készítmények javasolhatok házikoszton tartott kutyáknak is, hiszen így a szükséges mennyiséget kapják mind kalciumból, mind foszforból, ráadásul a felszívódást segítő D vitamin is megtalálható a tablettában.

Sok embertől hallottam már, hogy bár a kutya megkap minden vitamint és ásványi anyagot a táp és a kiegészítők által, ám fogai tisztántartása miatt igenis szükséges a csontevés.

Nos, a csontevés valóban tisztítja a fogakat, ám a lerakódott fogkő ilyetén eltüntetéséhez igencsak sok csontra lenne szükség.  Sokkal célszerűbb rendszeresen a megfelelő táppal és a fogak tisztításával karbantartani a fogazatot, mint csonttal tömni az ebet.

Ráadásul a szilánkosan törő csontok (csirke, tyúk, kakas, vízi szárnyasok bizonyos részei) akár végzetesek is lehetnek a kutya számára. A nyelőcsőbe, a bélbe fúródva ezek a csontok vérzéseket okoznak, extrém esetben akár át is fúrhatják a bélfalat.

A túl sok csontevés bélsárpangást okoz, általában azt szokták ajánlani, hogy puha eledelen - konzerven, főtt ételen – élő kutya legfeljebb heti két alkalommal kapjon csontot, azt is csak megfőzve. A sertéscsontot kifejezetten tilos nyersen tálalni az Aujeszky-betegség miatt, de ajánlatos a többit is hőkezelés – sütés, főzés – után tálalni.

Egy jó, méretes lábszárcsont vagy lapockacsont kifejezetten jó játék lehet a kutyának, szívesen elrágcsálja, eljátszadozik vele, de amint látható rajta a szennyeződés, nyálkás és fekete lesz, érdemes elvenni az ebtől. 

Egyrészt gusztustalan látvány a perzsa szőnyegen heverő csontdarab, másrészt könnyen megtelepszenek benne a baktériumok.

Sokkal praktikusabb a kereskedelemben kapható rágcsákat kínálni a kutyának. A csomózott csontrágókák, fogtisztító falatok, tabletták, ropik és a marhabőrből készült, füstös ízű rágójátékok könnyen emészthetők a kutya számára, ráadásul semmiféle problémát nem okoznak az emésztésben. Természetesen a mértékletességet ezek esetében is be kell tartani, de legalább a gazdinak nem kell azon idegeskednie, hogy a vasárnapi tyúkhúslevesből vajon mely csont adható kedvencének és melyik nem.

Tehát a csontevés előnyei, mint a fogak tisztítása és erősítése, a bűzmirigy könnyebb kiürítésének elősegítése, a széklábak rágcsálásnak elkerülése, stb. tökéletesen megoldhatók a műcsontokkal és játékokkal is. Ezzel együtt elkerülhetők az olyan komoly problémák, mint a bélsárpangás, extrém esetben gyomorcsavarodás a gyomor megterhelése miatt, bélcsavarodás a túlzott csontevés miatt, netalán bélelzáródás.

Érdemes hát megfontolni, valóban kell-e a háziasított kutyának csontot adni.

Kutya, Betegség, Állatorvos, Egészséggondozás