A parvovírusos bélgyulladás talán az egyik legismertebb kutyabetegség. Kórokozója az úgynevezett Parvoviridae családba tartozó parvovírus genus. Ez a vírus rokon a macska panleucopaenia vírusával, talán ez is az oka annak, hogy sokan a mai napig - helytelenül - macskavésznek hívják. Ennek ellenére macskától nem tudja elkapni a kutya, kizárólag fertőzött kutyák ürülékével, hányadékával terjed. Leggyakrabban fiatal korban jelentkezik, de bármely korban megfertőzheti az ebet. Emberre ez a vírus nem veszélyes.
A betegség lappangási ideje igen rövid, 2-3 nap, de erősen virulens esetben akár egy nap után is jelentkezhet. A beteg kutyák bélsarukkal ürítik a vírust, amely a fertőződést követő harmadik naptól már ürül a szervezetből. Általában a nyolvcadik napon éri el maximumát, azaz ekkor a leginkább fertőző, és akár 20-25 napig is történhet ürülés. Mindez azért lényeges, mert ha a gazda a fertőzött kutyát sétálni viszi, bizony ürülékével nagyon sok kutyát meg tud fertőzni. Persze a vírus bélsárban való túlélési ideje eltérő. A nagy nyári melegben, vagy fagy esetén (tehát szélsőséges időjárási körülmények között) a vírus túlélési esélye minimális, azonban tavasszal, ősszel, vagy nagy esőzések idején sokkal hosszabb. Tehát az esély arra, hogy a séta során a fertőzött ürülék tovább fertőzzön, állandóan fennáll, bár eltérő mértékben.
A betegség elsődleges tünetei a levertség, bágyadtság, étvágytalanság, majd ezt követi - általában 1-2 napon belül - a gyakori hányás és a hasmenés, mely hamar véressé válik. A kutya minden ételt megtagad, igen levert és gyenge, általában a víz sem marad meg benne, ivás után azonnal kihányja.
Mivel a vírus a bél nyálkahártyájában telepszik meg és ott szaporodik el, a nyálkahártyát hamar elpusztítja, ennek következtében pedig nem tudnak felszívódni a tápanyagok. A véres hasmenést az okozza, hogy a bélfal erei is megsérülnek, így a bél tartalmához vér keveredik. A hányás és a hasmenés következtében nagyfokú kiszáradás lép fel, az állat elhullásának oka pedig leggyakrabban hypovolaemiás és toxikus sokk. Ha nagyon korán, apró kölyökkorban (3-7 hetesen) fertőződik a kölyök, gyakran fordul elő heveny szívizomgyulladás. A betegség során a bélben levő bélbolyhok lerövidülnek, a bélfal csupasszá válik. A vérérfal károsodik, amiatt fokozódik a savókilépés, véralvadási zavarok jelentkeznek. A hasmenés emiatt válik véressé, az ürülék jellegzetes, igen kellemetlen szagát pedig a bomló vér okozza.
A kezelés során az állatorvos elsődlegesen a folyadékpótlásra törekszik, de ad antibiotikumot, valamint vérzés-, hányás- és hasmenés csillapítót is. Sajnos a parvovírusos fertőzés nagyon gyakran végzetes kimenetelű, ám rendszeres védőoltással a fertőződés megelőzhető.
