E-mail: pet4you@pet4you.hu

Ultrák és kutyák - Szurkolók az állatkínzás ellen

Ultrák és kutyák - Szurkolók az állatkínzás ellen

Kapin Ricsivel, a Szurkolók az állatkínzás ellen állatvédő szervezet alapítójával és vezetőjével beszélgettünk. A tabudöntögető interjú során szóba kerültek a szurkolói szubkultúrával, a hazai állatvédelemmel kapcsolatos anomáliák, de beszéltünk arról is, miért kellene vizsgához kötni a kutyatartást, és jó-e az, hogy egyre többen gyerekpótlékként kezelik a kutyájukat.

  • A szurkolói szubkultúra megítélése eléggé szélsőséges, hiszen vagy rajonganak értük, vagy elítélik őket az emberek. Hasonló a helyzet az állatvédelemmel és az állatvédő szervezetekkel kapcsolatosan is, közel sem egységes a megítélésük. Ezek után sikerült létrehoznotok egy olyan szervezetet, amely ezt a két, szélsőségesen megítélt dolgot ötvözi.  Milyen volt a fogadtatás?

  • Az elején, közel két éve, hatalmasat robbant a hír. Mostanra a Facebook oldalunkat 8081 ezer ember követi úgy, hogy sose hirdettük magunkat. Maga a kettősség – az irántunk érzett gyűlölet és szeretet – a legjobb reklám a számunkra, hiszen tudjuk, hogy a negatív reklám is reklám. Az irántunk érzett kettősség oka egyébként az is lehet, hogy nem csak a mentett vagy mentésre váró állatokat osztjuk meg hírként, de megemlékezünk minden nemzeti ünnepünkről, sportolókról, sok futball eseményről, de akár a magyar-lengyel barátságról is, szóval minden olyan dolgokról, ami nekünk, szurkolóknak fontos. Pontosan ugyanúgy tesszük a dolgunkat, ahogy a lelátókon is szoktuk tenni. Van, akinek ez nem tetszik, és hangot ad neki, mások számára ez kifejezetten pozitív. Szóval már a kezdetekkor is nagy volt a népszerűségünk, azt mondhatni, hogy még az állatvédő szervezetek körében is. Aztán amikor rájöttek, hogy mi azért önállók vagyunk, vannak saját gondolataink, van mögöttünk egy igen erős bázis, akkor a számukra már nem voltunk akkora kedvencek.

szurkolók állatmentés közben

  • Ennek mi az oka?

  • Az ember gyarló, irigy. Nem kell reklámoznunk magunkat, már ez is irigységet vált ki. Nagyon sok ember manapság már inkább minket hív, minket keres, ha állatkínzás gyanúja merül fel, de sok más esetben is hozzánk fordulnak, akár tanácsért. A média is sokat foglalkozik velünk, rengeteg megkeresést kapunk, nem nekünk kell keresnünk a lehetőségeket. Nagyon rövid idő előtt sikerült ezt elérnünk, ami számunkra is egy kisebb csoda, az irigyek azonban nem szeretik a csodákat. Pedig nem vagyunk sem ellenfél, sem ellenség, hiszen közös a cél. Ám vannak, akik a cél helyett presztízskérdést csinálnak a dologból, és azt elébe helyezik annak.

  • Magyarországon jelenleg rengeteg állatvédő szervezet létezik, van bejegyzett, nem bejegyzett, közhasznú, fajtaspecifikus, stb. De zömében kutyákról szól a történet, és nagyon kevés szervezet foglalkozik haszonállatokkal vagy akár macskákkal. Akkor ez arról szól, hogy a sok szervezet kvázi versenyzik egymással?

  • Akár így is fogalmazhatunk. Minket már nagyon sokan betámadtak azért, hogy az adó egy százalékokat akarjuk gyűjteni. Nincs is jogunk erre, könyörgöm! Szemünkre vetették már, hogy a póló biznisz miatt csináljuk az állatvédelmet. Most komolyan azt gondolják, hogy egy póló hasznából akár egyetlen állatot is meg lehet etetni, vagy fedezni belőle az orvosi ellátását? Nem hiszem, hogy szégyenkeznünk kellene amiatt, hogy sokan szeretnék büszkén viselni a mi pólóinkat. Miért baj ez? Szerintem is nagyon jól néz ki az, hogy tetovált srácok, vagány fociszurkolók kimennek kutyát menteni, és ez sok más embernek is tetszik. De azt is tudni kell, hogy mi tényleg a lelátókról jöttünk, nem adjuk el magunkat, nem kreálunk sztorikat, és nem vagyunk hajlandóak hazudozni. Sosem tagadtuk le azt sem, hogy vannak tagjaink, akiket már megmért a törvény, mindig a  valóságot kommunikáljuk.

kopasz állatvédők kölyök kutyákkal

  • Van bármiféle összefüggés a tetováltság, a szurkolói szubkultúra, ne adj’ Isten a büntetettség és az állatok szeretete között?

  • Mi is sokszor kérdezzük meg ezt a fanyalgóktól, de korrekt választ sosem kapunk, csak a sztereotipiákat puffogtatják. Sokszor vádolnak minket azzal, hogy pénzt lopunk, csalunk, a mentett kutyákat dögkútba dobáljuk, de ezeket kikérjük magunknak! A rágalmakkal már valóban Dunát lehet rekeszteni, de a vádaskodás nem szolgálja az állatok megmentését és védelmét.

  • Akkor én is megkérdezem: honnan van pénzetek?

  • Jelenleg nonprofit kftként működünk, de szeretnénk egyesületté válni, mégpedig azért, mert annyiszor vádoltak már meg minket igaztalanul az egy százalékok gyűjtésével, hogy úgy döntöttünk, idővel majd, minden előírásnak megfelelve, egyszer jussunk el odáig is. A kft jelenleg az eladott termékekből él és tartja fenn magát, illetve kapunk adományokat is, valamint nagyon sok helyen van gyűjtődobozunk kihelyezve. A híresztelésekkel ellentétben ezek közül nagyon keveset nyitottunk fel, azokat is a szabályoknak megfelelve. Mi bármikor ellenőrizhetők vagyunk, nincs semmiféle titkolni valónk.

  • A magánéleted is sokszor téma a különféle fórumokon, aminek pedig semmiféle köze nincs az állatvédelemhez…

  • Megvádoltak már kokainfüggőséggel, szememre hányták, hogy külföldön nyaraltam. Nem gondoltam, hogy bárki társadalmi, nemi, vallási identitásának, munkájának, hobbijának, miegymásának bármi köze lehet az állatok szeretetéhez, de folyamatosan ezzel kell szembesülnöm. Nem tudom, mi az oka annak, hogy ennyit foglalkoznak velünk. Engem, minket nem érdekel, mások hogyan, miből élnek és dolgoznak, nyaralnak, mulatnak, azzal sem foglalkozunk, más szervezet hogyan oldja meg a pénzügyeit. Amit mi szeretnénk, az egy komoly összefogás, de úgy tűnik, ebben a közegben ezért még nagyon sokat kell dolgozni. Nem csak mi, de nagyon sok másik szervezet is szeretné elérni az állatvédelmi törvény módosítását, ám ezt hogy vehetnék komolyan a törvényhozók, ha csak azt látják, hogy itt mindenki mindenkivel marakszik? Bohóckodásnak fogják hinni az egyébként komoly, jószándékú és előremutató terveket. Úgy gondolom, ha mi, fociszurkolók – Fradi, Újpest, Diósgyőr, Békéscsaba, Pécs, Győr, Sopron, stb. össze tudtunk fogni az állatok érdekében, pedig a lelátókon utáljuk egymást, és közismertek a meccsek körüli csatározások is, akkor az állatvédő szervezeteknek miért nem megy? Nem azzal kellene foglalkozni, hogy nyáron melyik csapatot hány fesztiválra hívják, hanem azzal, hogy hány szerencsétlen állaton lehetett segíteni, és hogy közösen hogyan tudtunk tenni mondjuk a törvénymódosítás érdekében.

maszkos szurkoló

  • Említetted a fesztiválokat….

  • Igen, nyaranta elég sok fesztiválra kapunk meghívást, vélhetőleg a hírértékünk és a munkánk miatt. Ezeken elsősorban az állatvédelemmel kapcsolatos felvilágosító munkát végezzük. Persze viszünk magunkkal pólókat, egyéb eladható ajándéktárgyakat, melyekből a mentett állatok költségeit fedezzük, de mindig viszünk kutyákat is. Ők általában a rendezvények végére gazdára találnak, akiket persze alaposan ellenőrzünk, és akikkel kapcsolatban is maradunk.

  • Sokat jártok iskolákba, óvodákba is, ahol a gyerekekkel beszélgettek az állatvédelemről, állatok iránti tiszteletről...

  • Szerencsére több szervezet végzi ezt a nagyon fontos munkát, köztük minket is sokat hívnak. Bár már azzal is támadtak minket, hogy a tetovált huligánok mit keresnek a gyerekek között, de hála Istennek a szülők nagy része és a gyerekek ezzel nem foglalkoznak. Ebben a hónapban is hat iskolába van meghívásunk. Az osztályok, a gyerekek alig várnak minket és a kutyákat, akiket magunkkal viszünk. Ádám és Boni kiegyensúlyozott, kedves kutyák, nagyon szeretik a gyerekeket, velük mutatunk be trükköket. Juliban egy meseíró veszett el, nagyon ért a srácok nyelvén, ő szokott nekik mesélni az állatokról, arról, miért kell védenünk őket és vigyáznunk rájuk, mit jelent a felelős állattartás. Tudniuk kell, hogy az állatok ugyanúgy éreznek, mint mi. Éreznek szeretetet, félelmet, fájdalmat erre is fel kell hívni a figyelmüket. Én a sportról beszélgetek velük, arról, miért jó valamilyen – foci, kézilabda, stb. – szurkolói csapathoz tartozni, ahol megtanulhatják, hogy nem a csibészkedés a legfőbb erény, hanem a betyárbecsület, a másokért való kiállás, az összetartozás érzése. Egy másik barátunk pedig a hagyományainkról, a hazaszeretetről beszélget velük. Így ötvözzük a gyerekekkel töltött idő alatt mindazt, ami számunkra, szurkolók számára fontos.

  • Így húsvét környékén, gondolom, a nyuszikról is beszélgettek velük…

  • Persze. Mindenképp el kell nekik mondani, hogy ahogy a kutyába sem belerúgunk, hanem lehajolunk és megsimogatjuk, úgy a nyuszira is vigyázni kell. Nem baj, ha valaki nyuszit akar tartani, nem kutyát vagy cicát. De a döntése legyen akkor megalapozott, tudja, milyen igényei vannak a nyúlnak, hogyan kell tartani. Tudjon biztosítani mindent a számára ahhoz, hogy teljes és boldog élete legyen a kis fülesnek. Olyan nincs, hogy húsvéti nyúl, csak egy életre szóló nyúl, egy életre szóló társállat van. Jó lenne már eljutni arra szintre, hogy az ünnep után egykét-három héttel nem szembesülünk a sok kis megkínzott, meggyötört, beteg állat látványával, akit szétgyötörtek a  felügyelet nélküli gyerek-kezek, megbetegített a tudatlan tartás, a nemtörődömség. Az egyik barátom most vesz egyébként nyuszit a családnak, de már mindent megbeszéltek, megépítették neki a kifutót, vettek mindent, ami a biztonságához és kényelméhez szükséges. Nem húsvéti nyúl lesz, hanem egy véletlenül éppen akkor érkező családtag.  

börtönt az állatkínzóknak molinüval szurkolók

  • Mit gondolsz arról, hogy az emberek az állatokat, elsősorban a kutyákat, már nem állatként, hanem mintegy gyerekpótlékként kezelik, megfosztva az állatot mindentől, ami veleszületett, ösztönös, és igazán „állati”?

  • Ez legalább annyira egészségtelen és káros, mint a másik véglet. Az, hogy Németországban most már azért lobbiznak, hogy állatok és emberek házasságot köthessenek, szerintem az elmebaj határa. Nekem egy shihtzu kutyám van, Oreo. Vannak ruhái, de mivel „földszintes”, hosszú szőrű eb, szerintem ez nem olyan nagy gáz, hiszen óvja a megfázástól, esőben nem lesz vizes a szőre. De sose raknám babakocsiba, és nem etetném vegán táppal, hiszen mégiscsak kutya, és húsevő. A kutya az ember legjobb barátja, de nem egyenrangú vele, teljesen mások az igényei. Azzal semmi bajom nincs, ha egy ember úgy dönt, hogy ő vegán lesz, de egy kutyát erre kényszeríteni, az emberi butaság csúcsa. Azért, mert a kutya szereti az almát, a banánt, a paprikát, és szívesen bekap egy-két falatot, még nem jelenti azt, hogy a fogazata és a bélrendszere a növényevésre hirtelen alkalmassá válik. Borzalmas, ahogy extra bohócokat csinálnak az emberek a szerencsétlen állatokból, kilakkozzák a körmeiket, csillámporral fújják le a heréiket, csak mert ez most éppen valamilyen beteg trend. Pedig az állatok, mint mondtam, éreznek, tehát azt is érzik, ha ezzel a társadalom többsége számára - a gazdával együtt - röhejessé vagy éppen szánalomra méltóvá válnak. És ez nekik nem jó.

  • Hogyan lehetne az országban rendet tenni a kutyatartásban, és drasztikusan csökkenteni a kivert, kidobott állatok számát?

  • Soha nem értettem, miért alapvető jog az, hogy bárki tarthat kutyát, ráadásul akármilyen kutyát, akármilyen módon. Én biztosan bevezetném a kutyatartói jogosítványt, aminek megszerzése vizsgához kötött. Lehetne akár A, B, C, D, stb. kategória. Attól kezdve nem az lenne, hogy a jegyző eltiltja az embert a kutyatartástól, amit vagy betart vagy nem, hanem ha nem a vizsgájának megfelelő fajtát vagy karakterű ebet tartja, akkor alaposan megbírságolják és bevonják az engedélyét, majd újra vizsgára küldik. De a szaporítást, sőt, a kutyák szaporodását is betiltanám pár évre, és szigorúan büntetném azt, aki almot hoz le. Ez idő alatt nagyon sok gazdátlan kutya kerülhetne családhoz, és csökkenne a szaporítók által termelt szerencsétlenek kínlódása is, megszűnne a külföldre szaporítás biznisze. A különféle hirdetési oldalak tele vannak  kiskutya hirdetésekkel, ezt is megszüntetném, vagy alaposan ellenőrizni kellene mindegyiket. Persze kezdeni kellene valamit a kutyaverekedtetőkkel és a pornóra használt állatokkal is, de ez már egy nagyon messzire nyúló történet….

  • A két év alatt összesen hány állatot, és kutyán kívül még milyen más állatot mentettetek?

  • Nagyon sok alcsoportunk van, talán tizenegy vagy tizenkettő. Ezek helyi szurkoló csoportokból alakultak a különböző városokban – Diósgyőr, Kecskemét, Győr, stb. Én kértem a srácokat, hogy így mentesítsék a pestieket. Ők önállóan dolgoznak, de ha kérdés van, elakadnak, akkor összefogunk, és megoldást keresünk. A pénzügyek, a könyvelés Pesten futnak össze, de a tápokról, az orvosi ellátásról, stb. a csoportok maguk döntenek és gondoskodnak. Szóval emiatt pontos számot nem tudok mondani, de biztosan több száz kutyáról beszélünk, akit sikerült megmenteni. Sokszor más szervezet által mentett kutya elhelyezésében segítünk, így őket sem számoljuk. Nem a számok, a statisztika a lényeg, hanem hogy jó helyre kerüljenek az állatok. Milyen más állatok? Egy szolnoki fesztiválon galambot mentettünk meg, lovakat, szamarakat is segítettünk jobb élethez. Macska miatt is kerestek minket, de mivel szerencsére nagyon jó viszony ápolunk a Macskaárvaház Alapítvánnyal, így az ő segítségüket kértük a cica elhelyezésében. Bárkinek szívesen segítünk, aki jó szándékkal közeledik felénk, és közben mi is folyamatosan tanulunk, fejlődünk.

  • Van tervben menhely létesítése?

  • Pont most indulok területet nézni. Nagyon sok önkormányzat keresett meg minket, sokan szeretnék, ha náluk lenne menhelyünk. Nagy előrelépés lenne, ha sikerülne ideális területet találnunk, és végre létrehozni egy klassz, biztonságos és meleg menhelyet az állataink számára.

(képek forrása: a Szurkolók az állatkínzás ellen facebook oldala)

Ha szeretne nyilatkozni vagy van véleménye bármely témában, vagy bámely feltett kérdéssel kapcsolatban, várjuk olvasóink vagy állatvédő szervezetek jelentkezését.

Kutya, PetAktuál