Amikor a kölyökkutyák kicsik, sok olyan jellegzetes tulajdonságuk van, amely idővel eltűnik, de apró korban jelentősen megkülönbözteti őket felnőtt társaiktól. Minden kölyök jellegzetességei a nagy, kerek szemek, hatalmas mancsok, nagy fülek és bolyhos, pihe-puha szőrzet.
Persze minden kölyök hasonlóan nő: ahogy idősebb lesz, lassanként megnyúlik a teste, nyurgák lesznek a lábai, formálódnak a fülei. Ezek a változások szép fokozatosak, ám a bunda drámai változáson megy keresztül. Az imádnivaló, pihe-puha szőrgombócos puhaság bizony, egy idő után eltűnik.
A szőrzet típusa
Amikor egy kölyök kicsi, az aljszőre a legkifejezettebb. A külső szőrzet még növésben van, de még nem elég hosszú ahhoz, hogy túlnőljön a bolyhos aljszőrön. Ezért olyan puhák a kölyökkutyák. Tény, hogy ez a puha aljszőr ugyan nem tűnik el, de idővel megnő a más szerkezetű, és sokkal kevésbé puha fedőszőr, ami elfedi.
A legtöbb kutyafajta három különböző szőrtípussal bír, ráadásul egyszerre: tapintszőr, külső szőrzet és aljszőrzet. A tapintó szőrszálak merev szőrszálakként találhatók meg a szemöldökön, az állon és az arc oldalán, ilyen például a bajusz. Ezeket a szőrszálakat nem szabad levágni, mert segítik a kutyát a tájékozódásban, az egyensúlyozásban. Tapintószőrök nélkül a kutyák könnyen megsérülhetnek, mert egyensúlyérzékük nem megfelelő.
A fedőszőr az a hosszabb, sima és merev szőrszálakból álló réteg, mely túlnő az aljszőrön. Az egyes fajták bundája kinézetben eltérő, és kissé eltérő funkciókat is elláthat, de alapvetően minden esetben az az elsődleges funkciója, hogy megvédje a kutyát az időjárás viszontagságaitól. Egyes fajtáknak víztaszító bundájuk van, mint például a labradoroknak és más vízi vadász kutyáknak, másoknak pedig rövid és kemény, drótszerű szőrzetük, mely idális a kotorékban való munkához. Ilyenek például a terrierfélék.
Az aljszőrzet rövid, puha, sűrű szőrszálakból áll. Vannak fajták, melyek aljszőrzete hosszabb vagy tömöttebb, mint másoknak. Az északon kialakult fajtáknak, például a huskyknak, malamutoknak, spicceknek jóval dúsabb aljszőrre volt szükségük, hogy órákon át melegen tartsa őket a hóban, és ez a dús aljszőr bizony a mai napig megtalálható náluk. Más fajtáknak alig vagy egyáltalán nincs aljszőrzete, ám fedőszőrük dús. Ezeket a fajtákat jellemzően melegebb éghajlaton tenyésztették, ahol nem volt szükség sűrű, védelmező aljszőrzetre a túléléshez. Ilyenek például az uszkár, a yorki, a chihuahua.
Miért számít a szőrhossz?
Ha a „minél több, annál jobb” szabályt vennénk figyelembe, akkor elméletileg a yorkiek lennének a legbolyhosabb kutyák. Valójában azonban ennek a fajtának csak fedőszőre van, amely bár hosszú és akár sok is lehet, de nem túlzottan vastag szálú, sokkal inkább hajra, mintsem kutyaszőrre hasonlít. Éppen ezért egy yorkienak télen elkél a kutyakabát, hogy melegen tartsa a testét.
Persze számít a szőrzet hossza. A trópusi területeken a történelem során nagyon rövid szőrű fajták fejlődtek ki, mégpedig azon okból, hogy a rövid szőr könnyebben engedi elvezetni a hőt, mint a hosszú. Emellett a rövidszőrű gén a domináns az öröklődés folyamatában. A hosszú szőrű fajták általában a hidegebb éghajlaton fejlődtek ki, mivel a hosszabb szőr jobb szigetelést és nagyobb meleget biztosít.
A különbségek
A szőrzet és szőrzet közötti legnagyobb különbség az aljszőrzet megléte és mennyisége, vagy annak hiánya. A kettős vagy dupla szőrzetű kutyáknak van aljszőrzetük és fedőszőrzetük. Ez a legelterjedtebb a szőrzetfajták között. Néhány kutyának azonban egyáltalán nincs aljszőrzete.
Tehát miért olyan pihe-puha a kölyökkutya?
Nos, azért ez is relatív és javarészt a kutya fajtájától függ. Ha olyan kiskutya kerül a családba, melynek kettős, azaz dupla szőrzete van, akkor egészen addig pihe-puha marad, amíg kellőképpen meg nem nő a fedőszőr, hogy elfedje és védje az aljszőrzetet.
Ha olyan kiskutyát választott, amelyiknek nincs kettős bundája, azaz nincs aljszőre, akkor jó eséllyel nem bolyhos lesz a tapintása, hanem sokkal inkább selymes. Ha pedig szőrtelen kutya, például egy kínai meztelenkutya kölyök került a családba, akkor a bársonyosan puha, csupasz bőr melegségét lehet érezni simogatás közben.
Természetesen a kiskutyát mindaddig óvni és védeni kell az időjárás változásaitól, amíg végleges szőre a megfelelő védelmet nem tudja biztosítani a számára, és még ez után is, igazodva a lakóhely klímája és a fajta eredeti funkciója szerint kialakult szőrzet közötti különbségekhez.
