Valamikor élete során a legtöbb ember elgondolkozik azon, vajon mivégre van a kutyáknak farkuk. Mi célt szolgál ez a testrész? Nos, mivel a legtöbb kutya farokkal születik, feltételezhetjük, hogy az bizony okkal része az eb testének.
Azon túl, hogy a vidám farokcsóválás örömmel tölti el gazdát és esetenként mosolyra fakasztó, bizony, számos hasznos funkcióval is bír az állat életében.
Mozgás
A legtöbb kutyafajtát valamilyen munkavégzési céllal tenyésztették. Ahhoz, hogy a farok mozgását láthassuk, nem feltétlenül kell, hogy azt az adott munkát végezze az állat. Bőven elég, ha eldobja a labradornak a kedvenc játékát, a terriernek a labdát, hogy azok visszahozhassák, és máris beindul a farok, éppen úgy, ahogy vadászat vagy munka közben.
Amit látni fog, az az, hogy mozgás közben a farok segíti az állat mozgását.
Mozgás közben gyakorta van szükség irányváltásra, sőt, sokszor gyors és hirtelen irányváltásra, a farok pedig ezt segíti elő. Irányváltáskor a kutya mellső lábai abba az irányba haladnak, amerre fordulni akar, míg a hátsó lábai még a korábbi irányt követik. A farok azonban szintén a haladás új irányába fordul. Ugyanis amikor a kutya a farkát ugyanabba az irányba fordítja, amerre a test fordul, az ellensúlyként szolgál az állat testével szemben, biztosítva, hogy kedvence ne bukdácsoljon.
Egyensúly
A farok egyféle ellensúlyként is szolgál, az egyensúly fenntartását is segíti, és nem csak akkor, amikor fut a kutya. Ha megfigyeli az ebet, amikor keskeny felületen (például agility palánkon) halad, akkor láthatja, hogy a farok komoly munkát végez. Segít a kutyának megőrizni az egyensúlyát azáltal, hogy súlyát a test dőlésszögének ellenkező oldalára helyezi, hasonlóan ahhoz, ahogy a kötéltáncos az egyensúlyrudat használja, hogy a kötélen maradjon. Azok a kutyák, amelyek szívesen másznak különféle felületeken, a farkukkal egyensúlyoznak egyenetlen talajon, például sziklákon vagy fákon.
Testbeszéd
Nem meglepő, hogy a kutyák a farkukat használják kommunikációra. Amikor hazaérünk, kedvencünk boldogan csóváló farokkal fogad minket, így jelezve, hogy örül nekünk. Azonban annál jóval több mindent mesél a csóváló testrész, mintsem hogy a boldog kutya csóvál, az ijedt pedig a lába közé húzza azt. Ráadásul nem csak ez a két lehetőség van.
A farok csóválása közben a farok alatti anális mirigyek összehúzódnak, és szabad út nyílik a feromonok számára. Ez az oka annak, hogy a domináns kutyák magasan tartják a farkukat, tudatva mindenkivel, hogy ők a színre léptek, ám az engedelmes kutyák lenyomják a farukat és a farkukat, hogy csökkentsék az illatokat, ezáltal minél inkább észrevétlenek maradjanak.
A csóválás, mint kommunikációs eszöz, tanult viselkedésnek tűnik, ugyanis a kölykök 30-50 napos korukig nem csóválják a farkukat. Ekkortól azonban az alomtársak elkezdenek játszani egymással, megtanulják, hogyan kommunikáljanak egymással és más kutyákkal, így nonverbális kommunikációjuk részévé válik a csóválás is.
Persze a fentieken túl még számos más oka is van annak, hogyan és mire használják a kutyák a farkukat. Az északi fajták például vastag farkukkal eltakarják orrukat, amikor különösen hideg az időjárás. Az agárfélék ostorszerű farokkal rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy rendkívül nagy sebességgel is könnyedén tudjanak irányt váltani. A vízi vadászkutyák, például a retrieverek olyan vastag farokkal rendelkeznek, amely úszás közben egyfajta kormányként működik.
Ha tehát ismeri kedvenc négylábú barátja fajtájának történetét és eredeti funkcióját, sokkal könnyebben megértheti, mit üzen a farka, amikor csóválja, vagy séta közben, futtatóban, játék során használja.
