Sok sztereotípia él a kutyák farokkergetésével kapcsolatban, és vannak gazdák, akik kifejezetten tiltják ezt kedvencüknek, mert úgy gondolják, hogy káros. Ugyanakkor a legtöbb viselkedéskutató szerint mindez a játéktevékenység része és alapvetően mormális, bár ők is jelzik, hogy a túlzott vagy kényszeres farokkergetés már nem tekinthető normális viselkedésnek, és beavatkozást igényel..
De miért kergetik a kutyák a farkukat?
A farokkergetés kölyökkorban kezdődik, amikor a kiskutya azért kergeti a farkát, hogy felfedezze saját testét, valamint az őt körbevevő világot. Mindez felnőtt korukban is folytatódhat, ekkor már leginkább az unalom elűzése céljából.
A farokkergetés egészen addig minősíthető normális viselkedésnek, amíg a kutya nem viszi túlzásba.
Amint az tapasztalható, hogy a kutya szinte szünet nélkül a saját farkát kergeti vagy a gazda nem tudja erről elterelni a figyelmét, már nem beszélhetünk normális viselkedésről. A farokkergetésnek orvosi okai is lehetnek, különösen, ha a kutya rágja, harapja és nyalogatja a farkát, valamint a farát, de lehet tünete a farokkergetés a fájdalomnak vagy viszketésnek is, ha bolhák, allergia, hasmenés vagy bélparaziták irritációt okoznak az állatnál. Kényszeres viselkedési zavar miatt is kergetheti a farkát az eb.
Természetesen minden esetben, így a túlzásba vitt farokkergetésnél is először az esetleges egészségügyi okokat kell kizárni. Amennyiben nem betegség vagy parazitafertőzés áll a háttérben, úgy lehet kényszeres viselkedési zavarra gondolni, mely szintén kezelést igényel. Sajnos ez a viselkedési zavar akár egyéb sérülést is okozhat a kutyánál, keletkezhetnek nyílt sebek a farkukon, beüthetik azt és egyéb testrészüket a bútorokba, egyéb tárgyakba, de a folyamatos üldözés miatt akár a talpuk is sérülhet.
Hogyan akadályozhatja meg a farokkergetést?
Bár a farokkergetés bizonyos mértékig normálisnak tekinthető, nem biztos, hogy a gazda jó szemmel nézi. Amennyiben az eb unalomból kezd farokkergetésbe, érdemes elgondolkodni néhány szellemileg stimuláló, interaktív játék beszerzésén. Ezek segíthetnek a kutyának elűznie unalmát. Ha mindez nem segít és a kutya továbbra is naponta többször nekiáll a farkát kergetni, érdemes konzultálni az állatorvossal. Ő feltehetőleg megvizsgálja, nincs-e olyan gerinc- vagy egyéb sérülés, amely fájdalmat vagy irritációt okoz. Ellenőrzi, nincsenek-e bakteriális vagy gombás fertőzések, paraziták, de azt is kérheti, vigyen magával a gazdi friss székletmintát, hogy ellenőrizni tudja a bélparaziták jelenlétét. Amennyiben egészségügyi okot talál a farokkergetés hátterében, az könnyen orvosolható a probléma megszüntetésével.
Ha a tesztek és vizsgálatok nem adnak egyértelmű magyarázatot a kutya túlzott farokkergésére, akkor az állatorvos a kényszeres viselkedési rendellenesség diagnózisát vélelmezheti.
A kényszeres viselkedési zavar olyan rendellenesség, amely különféle rögeszmés és kényszeres viselkedésekben nyilvánulhat meg az állatnál.
A farokkergetés csak az egyik ilyen viselkedés, ezen túl megeshet, hogy láthatatlan legyek után kapkod a kutya, vagy a levegőt harapdálja, esetleg intenzíven nyalogatja saját magát vagy akár gazdáját, tárgyakat. Bizonyos fajták hajlamosak lehetnek a kényszeres viselkedészavarra, ilyenek a bullterrierek és a német juhászkutyák.
Ezeknél a kutyáknál, azaz amelyek kényszeres kergetik a farkukat, vagy űznek más tevékenységet, gyakrabban fordulnak elő stresszes helyzetek, és ahogy romlik a helyzet, úgy lesz egyre nehezebb elterelni a figyelmét. Amellett, hogy ezen az állapoton sokat segít a rendszeres napi rutin, az etetési és sétaidők betartása, az állatorvos felírhat különféle gyógyszereket is.
