E-mail: pet4you@pet4you.hu

Tévhitek - macskákról

Tévhitek - macskákról

Talán a macska az egyik legnépszerűbb házi kedvenc, mégis, nagyon kevesen ismerik őket valójában. Titokzatos létüket temérdek mítosz és tévhit övezi. A legtöbb ilyen sztereotípia és tévhit oda vezethető vissza, hogy az emberek próbálják őket a kutyákhoz hasonlítani, az ebek szokásait a cicákra vetítve értelmezni.

Tévhit 1: A macskákat nem lehet nevelni

Általános tévhit, hogy a macskák nem nevelhetők, vagy ha igen, akkor az sokkal nehezebb feladat, mint egy kutya nevelése. Mind a két vélekedés téves, de a legnagyobb bajt az jelenti, ha ezt a cica gazdája is elhiszi. Ha a gazdi úgy véli, macskája nem nevelhető, akkor azt is gondolja, hogy a cicák viselkedési problémái sem orvosolhatók. Ez a nézőpont pedig végtelenül káros az állatra nézve, hiszen a kezeletlen viselkedési problémák vége általában menhelyre adás, vagy rosszabb esetben altatás szokott lenni.

Pedig a legtöbb viselkedési probléma kifejezetten jól orvosolható, hiszen a vélekedéssel ellentétben a macksák iganis jól nevelhetők. Meg lehet nekik tanítani alapvető viselkedési formákat, a napi élethez szükséges feladatok során elvált viselkedést, de akár még trükköket is.

vörös-fehér kölíökmacska zöld füvön

Amikor valaki egy cica nevelésébe kezd, fontos, hogy mindig a jó dolgokra irányítsa a fókuszt, azaz nem azt kell szajkózni, hogy mi nem jó, mi nem tetszik, hanem pozitív megerősítéssel a tetsző, elfogadható viselkedés felé terelni. A pozitív megerősítésen alapuló nevelés mindig sokkal gyorsabb és biztosabb kimenetelű folyamat, hiszen az állatok sokkal könnyebben megértik azt, amit elvárunk tőlük, mint a folyamataosan hajtogatott „nem” vagy „tilos” szavakat. Ráadásul a pozitív megerősítésen alapuló nevelés sokszor mókás, mind a gazdi, mind a cica számára, emellett ösztönzi a kreativitást a tanulás során.

Ha valamilyen averzív dolgot használunk a nevelés során, azaz olyat, amit a cica nem szeret (pl. lespricceljük vízzel, rákiabálunk, megütjük, stb.), hogy a nem tetsző viselkedéstől elriasszuk, csak ártunk neki, és a célt sem érjük el vele. Ezek a módszerek nem az elválrt viselkedésre fogják megtanítani a macskát, sokkal inkább arra, hogy az adott viselkedés csak olyankor produkálható, ha a gazda nincs a közelben. Ráadásul mindez fokozza az állat félelmét, szorongását, egy idő után rettegni fog saját gazdájától.

Tévhit 2: Ha a cica a hasát mutatja, azt akarja, hogy simogassák azt

A legtöbben, amikor a cica hanyatt dobja magát és a hasát mutatja, azt gondolják, simogatást kér, egy kis pocak vakargatást. Pedig ezzel a viselkedéssel nem ezt akarja kommunikálni a cica.

két cica kőfalon sétál és összebújik

Amikor a macska a hátára fordul, általában védekező pózt vesz fel. Olyankor tesz így, amikor úgy érzi, nem tud szabadulni egy számára kellemetlen vagy fenyegető helyzetből. Háton fekve sokkal könnyebben tudja használni a fogait és a karmait egy támadó ellen. A macska hasa egyébként nagyon sérülékeny és érzékeny terület, nagyon sok létfontosságú szervet rejt. Szóval ha megsimogatja az állat hasát, és az „hálából” megkarmolja, vagy meghaapja, ne sértődjön meg. Csak védekezik.

Amikor a cica az otthoni, biztonságos környezetben fekszik a hátára és mutatja a hasát, azt jelzi, hogy az állat nyugodt és a környezetet biztonságosnak érzi. Ilyenkor a macska kényelmesen elvan, tehát ilyenkor nem a támadók ellen készül fek, hanem jelzi nyugodtságát azáltal, hogy érzékeny hasát megmutatja.

A hátára forduló cica lehet, hogy játszani szeretne. Ilyenkor érdemes elővenni valamilyen klassz játékot, mondjuk egy pálcát, tollal a végén. Azért vigyázzon a játék során, hogy se a kezét, se a lábát ne nézze játékszernek a macska, hiszen meg kell tanulnia, hogy a gazdi testrészei nem játékszerek.

cica hanyatt fekve mancsát nyalogatja

Az a biztos, hogy amikor macskáját a hátára gördülni látja, ne közelítsen felé a kezével. Ha mégis megsimogatja ilyenkor, kerülje a hasát, inkább a nyakát, az állát vagy a fejét paskolgassa meg. Mindig figyelje az állat testbeszédét, és ha azt érzékeli, hogy túlzottan izgatott vagy ideges lesz, azonnal hagyja abba a simogatást. A túlzott izgalom jelei a farok enyhe megrándulása, majd megmerevedése, a fülek és a bajusz hátracsapása, a bőr összerándulása, a szőrzet felborzolása a testen és a farkon, és a merev tekintet.

Tévhit 3: A kiscicákat nem kell szocializálni

A közhiedelemmel ellentétben a kiscicák szocializációja és nevelése ugyanolyan fontos, mint a kölyökkutyáké.

A kismacskák szocializációs periódusa az első pár hétre tehető, azaz 2 és 7 hetes koruk között a legfontosabb. Ezidő alatt megtanulják, hogy mi a biztonságos és nem biztonságos a számukra a környezetükben.

A nem megfelelő szocializáció viseékedési problémákat eredményez. A macska elbújik a látogatók elől, fél más állatoktól, retteg vagy agresszív lesz az állatorvosnál. Ezek a macskák sokkal stresszesebbek, a félelem pedig további viselkedési problémákat eredményez, mint példásul a nem megfelelő alomhasználat, vagy romboló magatartás.

pici macska hanyatt fekve játszik

Azok a macskák, amelyek kölyökkorukban megfelelően szocializálódtak, pozitív tapasztalatokat szereztek különféle emberekkel, állatokkal, tárgyakkal, zajokkal, szagokkal kapcsolatban, hozzászoktak, hogy kézbe veszik őket. Ők sokkal inkább társaságkedvelők,képesek megküzdeni a felmerülő problémákkal és akadályokkal, jóval kevesebb viselkedési problémával bírnak, és jobban kötődnek a gazdájukhoz is.

Tévhit 4: A macskák rosszindulatúak

Az emberekkel ellentétben a macskák sosem rosszindulatúak. Ami félreértéshez vezet, az nem más, mint hogy az állatok érzéseit általában az alapján értelmezzük, amit emberi testbeszédnek tekintünk, és nem a macska testbeszédének.

Bizonyos mértékig ez természetes folyamat, hiszen a gazda is szeretné megérteni a cicát, szeretne kötődni hozzá. Ám bizonyos tekintetben igen ártalmas tud lenni ez a hozzáállás. Például ha a cica nem megfelelően használja az almot, és a gazdi azt gondolja, hogy ezt az ő bosszantására teszi az állat. Ha erre negatívan reagál, csak árt a kettejük közötti kapcsolatnak. Érdemes inkább megkeresni a cselekedet okát, pl. nem túl piszkos-e az alom, vagy nem beteg-e a macska.

Amennyiben ilyen helyzetekben a tényleges okokkal  foglalkozik a gazdi (stressz, félelem, szorongás, orvosi probléma), sokkal empatikusabban fog a problémához viszonyulni, és ahelyett, hogy rosszindulatnak véli a cselekedetet, hamarabb tud segítséget nyújtani kedvencének a probléma megoldásához.

Kutya, Macska, PetAktuál