E-mail: pet4you@pet4you.hu

Macska/stressz/beszéd

Macska/stressz/beszéd

A macskák általában rosszul viselik, ha felbolydul a környezetük. Elég a legkisebb változás – akár egy bútor áthelyezése -, és máris stresszelni kezdenek. Azért valljuk be őszintén, az évszázadok során a macskák élete alaposan megváltozott. Míg egykoron az egerészés volt egész napos fő foglalatosságuk, manapság már a kaja után sem kell koslatniuk, a gazdi tálalja nekik, és ráérősen heverészhetnek kedvenc kanapéjukon, vagy az ablakban. Sokan annyira óvják cicájukat, hogy ki sem engedik a lakásból, nehogy a rohanó világban valamiféle ártalom érje őket. Akkor mégis, mi okozhat náluk stresszt?

Nos, különböző kutatásokból és felmérésekből kiderült, hogy a stressz-faktorok között az első helyezett az idegen, erős zaj, míg második helyen a vendégek, ismeretlenek érkezése áll. Megbolygatja nyávogó kedvenceink életét még az is, ha számára túl sokáig van távol a gazdi, vagy idegen, új állat érkezik a családba, de előkelő helyen áll a lakás felújítása, átrendezése, a nagytakarítás, a költözés és a nyaralás (akár a cicával, akár nélküle) is.

És hogy mindezekre a zavaró körülményekre hogyan reagál a macska? Leginkább elbújik, olyan helyre, amit védettnek és biztonságosnak érez. Vannak cicák, amelyeknek ilyenkor csökken az aktivitása, megváltozik az étvágya, esetleg elkezdi karmolni a bútorokat, berendezési tárgyakat, ne adj’ Isten mindenfelé ürít, csak az alomba nem. Gyakori az is, hogy stresszhelyzetben a macska erősen tisztálkodik, sokkal intenzívebben nyalogatja magát, mint általában.

vörös cica nyújtózik

Érdemes tehát figyelni a macskát, és megismerni testbeszédét, különös tekintettel arra, hogy nyávogását nem érthetjük, csak hosszú idő tapasztalata után következtethetünk arra, mit is „mond”. A test minden apró rezdülése üzen valamit. A fül, a farok, a szem, a száj jelzi, hogy mit érez, gondol, szeretne az állat. A testbeszéd jeleit soha nem önmagukban kell értelmezni, hanem mindig összeolvasni a jeleket.

Amikor a cica nyugodt, akkor békésen ücsörög a fenekén, farkát maga köré csavarva. Ám ha nyugtalanná válik, akkor lelapul és kuporog, elülső lábait maga alá húzza, a farkát a testéhez szorítja. Főleg kölyökmacskáknál figyelhető meg gyakran a felpúposított hát. Ez nem más, mint a túlerővel, az erősebbel szembeni félelem jele. Ilyenkor a cica még a szőrét is felborzolja, a farka szinte üvegmosó kefe jelleget ölt. Ennek a testtartásnak nem más az oka, minthogy a macska szeretne nagyobbnak tűnni, mint amekkora valójában. A játszma persze kétesélyes: az ellenfél(nek vélt) vagy megfutamodik, vagy nem. Az viszont tény, hogy ez a póz csak jó adag blöff, ugyanis a cica tele van félelemmel.

Sokat mondó radar a farok is. Ha csak szimplán lóg, akkor béke és nyugalom honol a tájon. Amikor az állat feszült és koncentrál, akkor a farok hátrafele mered, és csak néha rezdül. Ilyenkor általában lelapul az állat. Az égnek meredő farok egyáltalán nem félelmetes, ilyenkor ugyanis a macska éppen kedves hangulatában van, vagy rég nem látott ismerőst üdvözöl. A kutyával ellentétben a farok csóválása nem az öröm jele, sokkal inkább arra utal, hogy amit a macska a fejébe vett, azt véghez is viszi. A csóválás jelezhet még idegességet is.

vörös cica nyávog és néz

Vannak olyan macskafajták, melyek kifejezetten beszédesek, mások alig-alig hallatják a hangjukat. E téren pont olyanok, mint mi, emberek. Egyikünk nagy dumás, míg vannak hallgatag embertársaink is. Azonban minden cica ad ki hangot, pusztán ennek módja és gyakorisága változik. Egyébként ne legyenek téves elgondolásaink, a cicák a mi kommunikációinkat is értik. Gesztusainkból azonnal értelmezik szándékainkat, és ha konkrét szavainkat nem is értik, a hanglejtést igen.

A macska hangadásai közé tartozik a dorombolás, amely a közvélekedés szerint az elégedettség, boldogság jele a cicáknál. Tény, hogy az ember számára a dorombolás megnyugtató és kellemes, ám nem árt tudni, hogy a macskák akkor is dorombolnak, amikor nyugalomra vágynak, betegek, rosszul vannak.

A barátságos kedv jele a magas hangú nyávogás, míg ha morog, sziszeg, esetleg fújtat a macska, akkor feszült és ideges. Ilyenkor bizony jobb, ha nem is közelít felé a gazdi. Ha fenyegetve érzi magát az állat, akkor hangosan, torokhangon nyávog. Szimpla beszélgetésnél mondadója függvényében váltokaznak a magasabb és mélyebb hangú nyávogások, ilyenkor is érdemes ügyelni a testbeszédre, az arc kifejezéseire, hogy megértsük, mit szeretne közölni a cica.

Egyébként a macskák – akárcsak a kutyák – álmukban is „beszélnek”, úgy hangadással, mint a testükkel. Ilyenkor ők is álmodnak, álmaikat pedig „leolvashatjuk” a testükről.

 

 

Macska, Pszichológia, Pszichológia és szocializáció