Mikor a cica elkezdi lerombolni a lakást, a gazdák sokkot kapnak. A második sokk akkor éri őket, amikor meghallják a tanácsot: szerezzen be még egy macskát. Logikusan azt gondolják, két macska majd dupla annyi kárt csinál. Szerencsére ez nem így működik, ugyanis a macskák ilyenkor energiájának legnagyobb részét a másik cica köti le.
Persze azért van ok a félelemre, ugyanis a két állatot össze kell ismertetni, ez pedig időt vesz igénybe, ráadásul nem kevés türelmet igényel.
Az ismerkedés időszakában a morgások, fújások, sziszegések természetesek. Nem kizártak a kisebb csaták, verekedések sem, de ezek idővel csitulnak és elmúlnak.
A játékra azonban szükség van, a játék ösztönös viselkedés. Minden emlős faj – a kutyák, a macskák, sőt még az emberek is – játszanak. Fiatal állatoknál a játék sokkal energikusabb és gyakoribb, de a felnőtt, sőt idős állatok is játszanak. Tehát játékra fel! De miért is?
Viselkedéskutatók bizonyították, hogy a játék veleszületett viselkedési forma, melynek azonban mélyen gyökerező okai és komoly funkciója van. Arra hivatkoznak, hogy ha a játék felesleges lenne, akkor nem lenne más, mint időpocsékolás és energiapazarlás, márpedig az a fajfenntartás ösztöne szempontjából elfogadhatatlan.
A játékok során a cicák temérdek fontos, felnőtkori viselkedést gyakorolnak.
Ezek egy része kifejezetten agresszívnak tűnhet a gazda számára. Pedig sokszor nem mást játszanak el, mint a vadászat menetét a zsákmány megpillantásától becserkészéséig és elkapásáig. Persze mindezek mellett a játéknak van még egy szerepe, a macskák számára is, és ez legalább olyan fontos, mint egyes viselkedési formák gyakorlása. Ez pedig nem más, mint a móka, a szórakozás.
Annak ellenére, hogy a cicák játéka sokszor zajosnak tűnik, hiszen rohangálnak, ugrálnak, birkóznak, harapják egymást, a hangadást illetően kifejezetten csendesnek mondható. Azt, hogy a játék mikor játék és mikor vérre menő küzdelem, nehéz megmondani. Az egyetlen különbség jó esetben a hangadásokban figyelhető meg. A cicák testbeszédéből lehet következtetni arra, a játék – vagy támadás – során ki az agresszor és ki a szenvedő fél.
A macskajátékok kifejezetten hasznosak, hiszen a cica jól eljátszik velük magában is. De szüksége van a gazdával közös játékra, még akkor is, ha több macska él a háztartásban. Minden olyan játék, amely hasonlít a vadászatra, nyerő lehet.
Húzgálja cicája előtt a játék egeret, gurítson neki egy labdát, vagy csalogassa egy botra erősített tollal és meglátja, vadul és boldogan veti bele magát a mókába! Minden, ami mozog, kígyózik, tekered, kifejezetten érdekes lehet, hát még ha a gazdi mozgatja! A közös játék az állat szocializációja szempontjából nagyon fontos. A rossz szokásos azonban a játék során fokozottan jelentkezhetnek. A gazda dolga, hogy ezeket letörje és kedvencét a megfelelő és elfogadható viselkedés irányába terelje.
Sokan vallják, a macska független személyisége miatt kiváló társ. A cicák nem igénylik azt az állandó figyelmet, amit a kutyák elvárnak.
Nem tesznek erőfeszítéseket azért, hogy elnyerjék a gazda elismerését, inkább várnak, mintsem elébe menjenek az embernek. Ebből a szempontból tehát a macska könnyen kezelhető, sok vizet nem zavaró társ. Ám ha nevelésre kerül a sor, függetlensége és önfejűsége nem könnyíti, hanem inkább nehezíti a dolgot. Nehezíti, de nem teszi lehetetlenné!
