Az, hogy a kutyák rágcsálnak, normális dolog. A gondok akkor kezdődnek, amikor valami olyat csócsálnak meg, amit mi nem szeretnénk. Mondjuk mérgező növényt, veszélyes villanyvezetéket vagy méregdrága Prada cipőt. Ez már ugye kevésbé tolerálható viselkedés? A kutyák igencsak szeretik megrágni a papucsokat, puha bőrcipőket, a gyerekek kedvenc plüssállatát, a bútorok sarkát, és képesek pillanatok alatt felismerhetetlenné alakítani a zoknikat.
Amikor még kölyök a kutya és fogzik, teljesen érthető a rágás utáni vágya. Később, felnőttkorban azonban már más okokat kell keresnünk a pusztító rágási mánia hátterében. Lehet, hogy magányos, unatkozik, mert sokat van egyedül. Az is lehet, hogy szeretné felhívni magára a figyelmet, esetleg fél valamitől és feszültségét vezeti le e pótcselekvésben.
A rágcsálásról elsősorban azért kell leszoktatni az ebet, mert az akár veszélyes is lehet számára, másodsorban pedig rémesen idegesítő tud lenni minden nap úgy hazamenni, hogy „vajon mit tett tönkre az a büdös dög?”.
Ez bizony a kutya-gazda kapcsolatnak a legkevésbé sem tesz jót. Gazdi agya eldurran, jól megregulázza az ebet, aki viszont egyáltalán nem érti, miért kap ki, hiszen az ominózus rágást még órákkal korábban hajtotta végre.
Az első lépés a lakás kölyök-biztossá tétele. El kell pakolni minden olyan tárgyat, amit megrághat a kutya. Cipők a szekrénybe, virágok a szekrény tetejére, vezetékek elrejtve, stb. A második lépés elegendő rágható játék és falat biztosítása a rosszaságnak. Ha saját gumikacsáit és csontjait csócsálhatja, lehet, hogy kevésbé kap kedvet a büdös zoknik lopkodására. Harmadik lépésként a kutya mozgását a lakás azon pontjára kell korlátozni a gazda távolléte idejére, ahol nem tud semmiben sem kárt tenni. Negyedik lépésként – és talán ez a legfontosabb – eleget kell foglalkozni a kutyával, hogy mind szellemileg, mind fizikailag kifáradjon, hiszen így eszébe sem jut majd rosszalkodni, hanem inkább pihen és várja a gazdival közös következő programot.
Nos, ha minden elővigyázatosság után az eb még mindig rágnivalót keres, mondjuk megtámadja a bútorok lábát, akkor próbálkozzon egy igen hatásos módszerrel. Tekerje be a bútor lábát egy rongydarabbal, erre pedig fújjon távoltartó spray-t, esetleg paprikával vagy keserű almával „szagosított” vizet.
Persze a legegyszerűbb eset, amikor a kutya éppen akkor követi el a bűnét, amikor látjuk. Higgye el, ez igen ritkán fordulhat elő, a négylábúak igen okosak! Ám ha mégis előfordul, a legegyszerűbb erélyesen rászólni: „Fúj, nem szabad”. A kutyának meg kell tanulnia, hogy vannak dolgok, amik nem tetszenek a gazdának, amit tilos tennie. Célszerű a játék során az „Ereszd” parancsot is megtanítani neki. Apport játék során meg kell tanulnia a visszahozott tárgyat elengedni és a gazdának adni. Ez a tudás bizony a rágás során is hasznos lehet: ha nem tetsző tárgyat vesz a szájába, garantált, hogy az „ereszd” hallatán le fogja ejteni és várja a dicséretet. Ezt meg is kell tenni, majd az érintett tárgyat el kell rakni, helyette a kutya játékát odaadni neki, jelezve, hogy azzal szabad, ám a másik tárgy tabu.
Ha az eb szándékosan mindig akkor rág, amikor gazdája látja, sőt, kihívóan figyeli, mit reagál erre, nos, abban az esetben már komoly problémák lehetnek kettejük viszonyában!
Vannak kutyák, akik a rágcsálást művészi szintre fejlesztik és harapdálássá alakítják. Erőteljes fogcsattintással harapnak bele a gazda lábujjába, kezébe, a földön mászó kisgyerek arcába. Ez bizony már veszélyes játék, és korántsem mókás. A kutyának meg kell tanulnia, hogy ez tiltott viselkedés, de ezt a tiltást soha nem reflexből történő ütéssel kell nyomatékosítani.
Harapdálásra hajlamos kutyával nem szabad huzigálós vagy birkózós játékot játszani, mert ebbe belemelegedve bizony ismét csattanhatnak a fogak. A megoldás a jutalmazás-büntetés. Ha a kutya kellően reagál a tiltásra, meg kell dicsérni, ám ha harap, azonnal büntetni kell. A kutyának a hangsúlyból, a gazda viselkedéséből tudnia kell, hogy valami rosszat tett. Nem szabad azt gondolni, hogy ha hátat fordítunk, vagy feljajdulunk, ő tisztában lesz azzal, vétkezett.
Az is lehet, hogy kutyája számára a családi rangsor nem teljesen egyértelmű, próbál dominanciára törekedni és a harapással jelzi, hogy ő akar lenni a falkavezér. Ha erről van szó, azonnal gátat kell szabni ebbéli törekvéseinek, ellenkező esetben a kutya lassan átveszi az uralmat a család felett, ez pedig ismételten kiegyensúlyozatlan és boldogtalan kutya-gazda kapcsolathoz vezethet.
