A terelőkutyák szeretnek terelgetni, lételemük, ahogy a nevük is sejteni engedi. Ez persze kifejezetten jó dolog, ha van otthon a gazdának egy birkanyája, de kicsivel izgalmasabb a helyzet, ha nyáj híján a vendégeket, a gyerkeket és családtagokat terelgeti az eb naphosszat.
Márpedig megeshet, hogy a kutya az emberek sarkát csipkedve terelgeti őket a házban, lakásban, kertben. Bizony, ez nem csak kellemetlen, de akár fájdalmas élmény is lehet, szóval nem árt tenni ellene. De hogyan, ha a kutya csak ösztöneinek engedelmeskedve cselekszik?
A terelés sok kutyafajta normális és természetes viselkedése. A border collie, az ausztrál juhász, a bobtail és a többi pásztorkutya fajta lételeme a munka. Amikor egy corgi az emberek sarkát csipkedi az pont olyan ösztönös viselkedés, mint ha egy terrier megugat egy idegent.
Egyes fajtákat célirányosan, szelektíven tenyésztettek a terelő munkára, így ezt az őseiktől hozott ösztönös viselkedést megváltoztatni igen nehéz.
Persze érthető, hogy a gazdi nem szívesen éli át, amikor az eb birkanyáj híján az ő vagy a gyerekei sarkát harapdálja, tehát valamit tenni kell ellene.
Mit lehet tenni?
A legnagyobb probléma az, hogy ha az emberek rendre futással, kiabálással és egyéb reakciókkal reagálnak a fájdalmas csipkedésre, annál valószínűbb, hogy a kutya ezt szórakoztató, játéknak fogja gondolni. Éppen ezért először is gondolja át, általában hogyan reagál a család a kutya viselkedésére, hiszen lehet, hogy csak olajat öntenek a tűzre.
Következő lépésként a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt, azaz a kutyának meg kell tanulnia, hogy bizonyos helyzetekben és körülmények között nem szabad terelgetnie. A feladat az, hogy el kell kerülni minden olyan helyzetet, ahol az eb kiélheti terelő ösztöneit, ehelyett pedig megfelelő alternatívát kell neki kínálni. A kötélhúzás például kiváló opció, ráadásul a legtöbb terelő fajta kifejezetten élvezi ezt a játékot.
Ezen túl nem árt átgondolni, vajon elég mozgást végez-e a kutya, és elegendő mentális stimuláció éri-e. A terelőkutya fajták különösen sok mozgást és szellemi aktivitást igényelnek. Ha ezeket a gazdi biztosítja a számára, akkor nem valószínű, hogy kedve lesz még terelgetni a családtagokat.
Hogyan?
Mivel az ösztön katalizátora a mozgás, nem szabad azt feltételezni, hogy az eb szándékosan rosszalkodik, vagy csak fel akarja hívni magára a figyelmet. A kutyát egyáltalán nem zavarja, hogy a gyerek a legkevésbé sem juh, és az sem egyértelmű a számára, hogy a nadrágba bújtatott láb nem a marha bokája. Egyszerűen csak azt teszi, amit ösztönei diktálnak, ha mozgást lát és érzékel.
Amennyiben a gazda nem gondoskodik arról, hogy fizikai és mentális kihívások elé állítsa ebét, az garantáltan találni fog magának ilyen feladatokat, ám az nem biztos, hogy ezek elfogadható módon történnek majd.
Egyértelmű, hogy ez a probléma nem orvosolható azzal, hogy sosem mozdul meg senki a kutya közelében. Az, ha a gyerek elfut a kutya elől, amikor az elkezdi bökdösve terelgetni a lakásban, csak fokozza a problémát, hiszen az eb azt látja, a gyerek nem arra megy, amerre ő tereli, tehát folytatnia kell a munkát.
A megoldás az, hogy meg kell akadályozni a nem elfogadható terelést, és ezzel párhuzamosan az alapvető engedelmességet is ismernie kell az ebnek. Meg kell tanítani neki, hogyan tudja átriányítani a figyelmét a mozgó állatról vagy személyről másra, de egyéb, az alapvető engedelmesség körébe tartozó parancsok, mint a „marad”, „ereszd” is segítségül hívható.
Gyakorolhatják az önkontrollt is, sőt, ez kifejezetten hasznos a cél érdekében. Amikor labdát dob a kutyának, kérje meg, hogy előtte üljön vagy feküdjön le, és csak parancsra fusson a labda után. Ez arra tanítja a kutyát, hogy akkor is higgadt tudjon maradni, amikor valami feltüzeli ragadozó vagy terelő ösztönét.
Nem szabad elvárni azt, hogy a kutya elfojtsa magában terelő ösztöneit, ez teljes mértékben irreális elvárás.
Találni kell számára elfogadható módot annak átirányítására, a legjobb, ha ez valamilyen sporttevékenység, mondjuk terelőversenyeken való részvétel. Ez persze nem mindenki számára járható út és reális lehetőség, de ha már terelőkutyát választott társaként, akkor próbálja meg a más országokban már divatos és sokak által gyakorolt Treibball játékkal átirányítani a viselkedését. Ennek a játéknak a során a kutyák egy nagy méretű fitnesz labdát kell, hogy tereljenek egy viszonylag nagy területen. Városban élők vagy nagyobb kerttel rendelkezők számára ez a játék igazán élvezetes lehet.
Persze nem szabad kizárni más kutyás sportokat sem, hiszen a flyball, ami a teniszlabdák megszállottjainak izgalmas, ahol akadályokon keresztül száguldva, mancsaikkal terelgetve és szájukkal elkapva a labdát kell küzdeniük, szintén kellemes fizikai és mentális fáradtságot okoz. A szimpla frizbi játék is igazán jó kihívás, ám az agility is alkalmas a test és az agy komplex átmozgatására.
Ajánlott cikkek
