E-mail: pet4you@pet4you.hu

Tuaregek kutyája

Tuaregek kutyája

Az orientális agarakhoz tartozó azawakh az afrikai Sahel régióból származik, a Niger völgyének középső területeiről. Itt található a névadó Azawakh-völgy is. A fajta szülőhazája körülbelül három állam – Mali, Nigéria és Burkina Faso – területére nyúlik át. Itt Afrikában elsősorban nomád állattenyésztő törzsek, és részben félnomád illetve letelepedett népcsoportok tartják ezt a fajtát. Közéjük tartoznak a híres tuaregek, de más nomádok is, mint például a peul vagy a bella törzs.

Szülőföldjén nincsenek más típusú kutyák, az azawakh itt egyszerűen a régióra jellemző, helyi változat.

Többnyire a tehéncsordák, a nomád táborok és a falvak őrzésére használják. A vadászat inkább csak másodlagos, de azért ugyanúgy használják vadászkutyának, mint korábban.

Tervszerű, küllem alapján történő tenyésztés nem folyik Afrikában. A táborokban nagyon kevés nőstényt tartanak, melyeket minden tüzeléskor a ranglétra csúcsán álló – vagyis a fizikailag és pszichikailag legerősebb – kan fedez be. Az alomszámot a tulajdonosok röviddel a szülés után erősen redukálják, általában csak két-három kölyköt hagynak meg. Ezáltal megakadályozzák a populáció gyors növekedését, a megmaradt kölyöknek pedig kellő mennyiségű anyatej jut. Sajnos az itteni emberekhez hasonlóan, az azawakh átlagéletkora is meglehetősen rövid a Sahel régióban. A helyi klíma miatt rendszeresen ismétlődő ínséges esztendők, a járványok, sérülések és a sok parazita gyors generációváltást eredményez. Ez, a nomádok vándorlásával együtt, az azawakh génállományának igen nagy heterogenitásához vezet, ezért a fajta stabil karakterrel és egészséggel büszkélkedhet.

azawakh fej

A jelenlegi FCI standard csak a vörös és a homok színt, illetve a csíkozott szőrzetet engedélyezi. Ezen kívül előírás a végtagokon, a mellkason és a farokvégen található fehér jegy is. Valamely jegy hiánya, illetve a fehér szín túlzott kiterjedése hiba. Ez azonban nem felel meg a fajta őshazájában tapasztalható helyzetnek. Habár az engedélyezett két szín jellemzi az állomány nagyrészét, azért nem elhanyagolható a más színű – foltos, fekete, krémszínű, kék, fekete kabátos, stb. – egyedek száma sem. Gyakoriak a nagyobb fehér jegyekkel rendelkező példányok is. Érdemes lenne a fajta őshazájának adottságait figyelembe venni, hiszen az azawakh ősi, afrikai háziállat, a megőrzendő kulturális örökség része.

Az őshaza földrajza

Sztyeppék, szavannák, félsivatagok a Szahar déli szélén, a Niger völgyének középső szakaszán: ez az azawakh őshazája. Ez a terület körülbelül akkora, mint Franciaország, Mali, Nigéria és Burkina Faso határainál. A Sahel régió része, mely egy kb. 200-300 km széles, félszáraz zóna, mely az Atlanti óceántól kezdődően átnyúlik az egész kontinensen. Ezen a területen fekszik az Azawakh-völgy, mely egy kb. 40 km széles, és több mint 1000 km hosszú, nagyon régen kiszáradt folyómeder. Ezt a völgyet választották a fajta nevének, miután egy francia etológus arról számolt be, hogy itt élnek a fajta legjellegzetesebb példányai. Úgy tűnik, a legszárazabb és legkegyetlenebb területeken születnek a legnemesebb élőlények: gondoljunk csak az arab telivérre, a gazellára, vagy éppen az azawakhra.

Kép forrása: wikipedia

Nomád törzsek

A fajta eredeti tulajdonosaiként a tuaregeket tartják számon. Ez a legendás, berber eredetű nomád törzs, mely a középkortól az újkorig uralta a Szahara középső és nyugati területeit, elsősorban a háziállatok, a tábor, és a gyűjtögető nők és gyerekek őrzésére használta a kutyákat, ragadozókkal és kérelten kétlábú látogatókkal szemben egyaránt. Ez a feladat formálta leginkább az azawakh jellemét, jobban, mint a vadászat. A tuaregek uralmának hanyatlása után, a XIX. század második felében, a korábbi alattvalók, elsősorban a bella és a peul törzsek folytatták az azawakh-tartás hagyományát. A szűkös életkörülmények közepette, az emberek saját táplálékukat – tej és és kölesből készültkása – osztották meg kutyáikkal, akik csak akkor jutottak némi húshoz és csonthoz, ha nagy ritkán sikerült elejteni egy vadmalacot vagy nyulat, vagy ha elkaptak egy-egy rágcsálót vagy gyíkot. A beteg vagy a feladatát teljesíteni nem tudó kutya hamar elpusztult: természetes halál által vagy táplálékmegvonás következtében. A szigorú szelekció csak a legerősebbeket hagyta életben.

azawakh szemből

Nemes vér

Az azawakh olyan helyi változat, mely nem keveredett más kutyatípusokkal, és messzemenően tisztán maradt fent őshazájában. A tuareg, bella és peul törzsek útvonalai illetve települései mentén, földművelő törzsek falvaiban is élnek azawakhok. Délebbre, és a nagyvárosokban páriakutyákkal keveredett típusok láthatók. Azok az európaiak, akik a fajtatiszta azawakh afrikai kihalásáról tudósítottak, minden bizonnyal nem hagyták el Mali, Nigéria és Burkina Faso népszerű turistaútvonalait. A szavanna nomád törzsei még mindig tartják magukat ahhoz a hagyományhoz, hogy egy azawakh kölyök csak a barátság jelképeként cserélhet gazdát, megfelelő csereajándék fejében. Pénzért nagy ritkán csak a városokban kínálnak kölyköket a turistáknak.

azawakh tengerparton fut

Út Európába

Az 1960-as évek végén lépett az azawakh a kinológia európai színpadára. Az első példányok Franciaországba érkeztek, majd nem sokkal később Jugoszláviába. Mindkét országban önálló tenyészvonalak alakultak ki. Amikor az első kutyák megérkeztek Franciaországba Nyugat-Nyaharából, a „Mali-Sloughi” nevet kapták, és először a „Maghreb-sloughikhoz” sorolták őket, és mindkét fajtát azonos standard szerint bírálták a kiállításokon. Ez persze hamarosan a sloughi tulajdonosok felzúdulásához vezetett. A különbségek nem csak a kutyák küllemében mutatkoztak meg, hanem a versenypályán. Az új kutyák Németországban például, a 480 méteres távon átlagosan három másodperccel voltak lassabbak a sloughiknál és a salukiknál. Mindez végül oda vezetett, hogy a Mali-Sloughi – Franciaország patronálásában – önálló fajtaleírást kapott. A két fajta különbözőségét támasztotta alá Dr. vet. Med. Roussel 1974-es disszertációja is. 1980-ban, a veronai világkiállítás során véglegesen szétválasztották a két fajtát, és az akkor még sloughi-azawakh néven szereplő fajta 1981-ben hivatalosan is önállóvá vált.

A jövő

A fajta őshazája, a Sahel régió a világ legszegényebb területei közé tartozik. Az életkörülmények folyamatosan rosszabbodnak. A politikai, ökológiai és ökonómia tényezők itt egyaránt veszélyeztetik a fajta fennmaradási esélyeit. 1993-ban alakult az ABLS (Association Burkinabe Idi du Sahel), melynek célja a tisztavérű nomád kutyák megőrzése és támogatása. A pénzadományokat konkrét tervek finanszírozására használják. Például 1999 óta, minden évben oltási kampányt szerveznek 500 kutya részére Tin Akoffban, Burkina Faso egyik megyéjében. Európában jelenleg csupán néhány száz azawakh él.

Kutya, PetAktuál