Edwin Henry Landseer (1802-1873), a híres angol festő és szobrász nem csak lovakról és kutyákról festett képeivel lett méltán világhírű, de bizony egy fajta neve is hozzá köthető. Szobrászként a Trafalgar Square híres oroszlánszobraival hagyott maradandót az utókorra, festményei közül pedig az 1830-as években készül „Dignity and Impudence”, azaz méltóság és arcátlanság lett a legismertebb.
Dignity and Impudence; Sir Edwin Landseer festménye; 1877
Az életnagyságú képen látható két kutya Jacob Bell patikusé volt, ő bízta meg a mestert a festmény elkészítésével. A bloodhound neve Grafton, a west highland white terrieré Scratch volt. Bell és Landseer életre szóló barátsága az állatok kölcsönös szeretetén alapult. A művész egyébként Bellre támaszkodott, mint üzleti tanácsadóra, hiszen ő nem volt alkalmas arra, hogy mindennapi üzleti ügyekkel foglalkozzon művészi alkotásai küzben. Landseer testvérével, James-szel együtt Bell felügyelte a megrendeléseket és a képek értékesítését, így biztosítva Landseer számára a legjobb árakat. Ezen túlmenően barátként segített Landseer otthonának újjáépítésében, és földvásárlásban is.
Landseer egy vésnök legkisebb fiaként látta meg a napvilágot. tehetségét feltehetően apjától örökölte. Később, 1815-től két testvérével együtt Benjamin Robert Haydon festőnél tanult. Haydon volt az, aki ösztönözte Landseert az állatok anatómiájának tanulmányozására. Korai festményein ez vissza is köszön, hiszen tűpontos anatómiai tudásról árulkodnak a képek.
Népszerűségét a viktoriánus kor közönségében azonban nem elsősorban ez, sokkal inkább a képek morális üzenetei adták.
Korai képei közül a legismertebb talán a “Fighting Dogs getting Wind” című festménye. Ezt 1819-ben állította ki, és bár kivívta a kritikusok elismerését, különösen élethűsége és dinamizmusa miatt, e korszakának festményei kaptak kritikát is jócskán. Bírálták a képeken megjelenő erőszakos jeleneteket, például a vadászatok, vagy a kutyák verekedését ábrázoló pillanatokat. Későbbi képein megjelenik azonban a szentimentalizmus és az állatok humanizálása, sokkal inkább a békésebb ábrázolások, a meghitt jelenetek felé fordult.
Fighting dogs getting wind
Landseernek azonban nem csak szakmai, de társadalmai sikerei is voltak. Barátai között tudhatta Dickenst és Thackeray-t is. Szabadon mozgott az arisztokrácia körében és bizony királyi pártfogást is tudhatott maga mögött az 1840-es évektől. 1850-ben, abban az évben, amikor lovaggá ütötték, ellátogatott Balmoralba, hogy megfesse a királyi család arcképét, számos sikeres királyi portré után. A festmény soha nem készült el, és első komoly királyi megbízásának kudarca valószínűleg nagyban hozzájárult a mentális egészségi állapotának romlásához, mely már tíz évvel korábban megroppant.
Alpine Mastiffs Reanimating a Distressed Traveller; 1820
Akkor súlyos mentális összeomlást szenvedett, amely feltehetően annak volt köszönhető, hogy Bedford hercegné visszautasította házassági ajánlatát. A hölgy neve arról lehet ismert, hogy ő volt a híres brit teadélutánok megteremtője. Landseer egész életében súlyos depressziós rohamoktól szenvedett, amit súlyosbított az alkohol- és drogfogyasztása, a visszautasítás csak az utolsó csepp volt a pohárban. Bár 1855-ben aranyérmet nyert a párizsi világkiállításon, és 1866-ban készültek el a Trafalgar téri Nelson szobor körüli bronzoroszlánok, már soha nem talált igazán magára.
A Trafalgar Square oroszlánszobrainak egyike
Családja 1872. júliusában őrültnek nyilváníttatta. Egy évvel később, 1873. október 1-jén halt meg. Az egész ország gyászolta, üzletek és házak leengedték a zsaukat és redőnyöket, a zászlókat félárbocra eresztették, és tömegek sorakoztak az utcán, hogy megnézzék a temetését.
Na de hogyan kaphatta egy fajta a nevét a festőről?
Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a történetet, akkor mondhatjuk, hogy a feket-fehér színű újfodundlandi lett a landseer, mégpedig annak köszönhetően, hogy a festőnek volt egy ilyen kutyája, Lion. De a helyzet ennél kissé bonyolultabb.
Az 1600-as évekből származó feljegyzések azt mutatják, hogy az európai halászhajók gyakorta hajóztak ki a nyílt tengerre is. Mivel az utazók sokszor magukkal vitték kutyájukat, az európai fajták könnyen tudtak kereszteződni a mai Újfoundland területén akkor őshonos kutyákkal. A portugál vízi kutya és pireneusi masztiff nagy valószínűséggel részt vettek a fajta kialakulásában.
Newfoundland Dog Called Lion, 1824
Az idők során két típus alakult ki. Az egyiket Lesser Szt. John kutyájának nevezték (ebből alakult ki később a labrador), a másikat Nagy Szt. John kutyának (ebből lett az újfoundlandi). Mind a két fajta felbecsülhetetlen segítője volt a halászoknak. Érdemeik között tartották számon a háló behúzását, a hajó bevontatását, és a vízbe esett emberek mentését, de ezen kívül az újfoundlandi bármit megtett, amire gazdája csak kérte. Úszóhártyás lábaival és víztaszító bundájával ez a fajta képes volt bármilyen feltételek között dolgozni.
Később, a XIX. században zajlott kinológiai kutatások arra az eredményre jutottak, hogy fekete-fehér, az újfoundlandihoz hasonló kutyák már a XVI-XVII. században is éltek a brit szigeteken, ahol a gazdaságokban a vadállatok távoltartása volt a feladatuk. Ezek a kutyák jóval termetesebbek voltak, mint az újfoundlandik. Innen természetesen a brit hajósok segítségével vissza is kerültek kutyák a kanadai szigetvilágba, ahonnan az ottani kutyák keveredésének eredményei is visszakerültek a brit szigetekre, és ott beleolvadtak a kutya populációba. Feltehető, hogy egy ilyen kutya lett a festő Lion nevű, fekete-fehér ebe.
Az, hogy később a landseert önálló fajtaként ismerték el, javarészt annak köszönhető, hogy Landseer elismert, nagy tekintéllyel bíró művész lett, olyannyira, hogy 1831-ben a brit Királyi Művészeti Akadémia is tagjai közé fogadta.
A Landseer képein megfestett kutyák, de főleg Lion, egyre több kedvelőre leltek, akik vallották, hogy ez bizony egy önálló fajta, és nem az újfoundlandi fekete-fehér változata. Nekik köszönhetően egyre több kinológiai szakember is csatlakozott ehhez a véleményhez, és egyre többen igyekeztek, hogy a tenyészetükben az eltérő jellegzetességek és a méretbeli eltérés hangsúlyozásával is nyomatékossá tegyék véleményüket. Már 1870-zől zajlott a landseerek önálló regisztrációja, és a fajtaklub mindig is nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a landseereket soha ne pároztassák újfoundlandikkal.
Az, hogy ma ez a meseszép fajta a híres festő, a kutyák legkitartóbb tisztelőjének nevét viseli, egy festményének köszönhető. Ez a kép a „Lion – a Newfoundlad dog” című festménye.
Nyitókép: A Distinguished Member of the Humane Society c. festmény, 1838.
Képek forrása: wikimedia
