Mindig fogós kérdés, hogy milyen kutyát válasszunk. Ha már sikerült ki- és megtalálni az életstílusunkhoz illő fajtát, vagy keveréket, és azt is tudjuk, hogy kan vagy szuka legyen, jön a következő dillemma: kölyökkutyát vegyünk, vagy növendéket, esetleg felnőttet? Netalán idős kutya örökbe fogadása is szóba jöhet? Valljuk be őszintén, nem könnyű a döntés.
Persze a legtöbben azt szeretnék, ha egy „nyers” kölyökkutya kerülne a családba. Ez egyrészt azért is fontos, mert a pihepuha kölyök cukiságfaktora igen magas. Nincs ember, aki ne olvadna romjaira egy bájos kiskutya láttán, ráadásul pokoli édes képeket is lehet róla csinálni, ami a közösségi médiában sok lájkot kap majd. Ennél sokkal fontosabb szempont, hogy a kölyök még nincs elrontva, nincsenek olyan szokásai, tanult tulajdonságai, ami zavaró lehetne, azaz úgy neveljük és tanítjuk, ahogyan szeretnénk. Ehhez persze kell, hogy tudjuk, nagyjából mire lehet számítani a kölyök karakterét illetően, érdemes tisztában lenni azzal, milyen szülői örökséggel bír.
De hát egy kölyök macerás is. Általában nem szobatiszta, amikor új otthonába kerül, erre meg kell tanítani.
Ám amíg el nem sajátítja ezt a tudást, addig tócsák és aknák keresztezik utunkat, amit el és fel kell takarítani. Tehát a szobatisztaságra nevelés minden szempontból időigényes feladat és türelmet igényel.
Ráadásul a kölyökkutya rág. Lehetőleg mindent megrág, van, amit szét is. Ez olyan pont a kutyatartásban, ami nagyon lassan kikerülhető, ugyanis először azért rág, mert kicsi, és próbálgatja a határait, utána pedig azért rág, mert váltja a fogait, és ínye viszketését ezzel csillapítja. Persze ez is kivédhető, részben neveléssel, részben pedig megfelelő rágójátékokkal, ez utóbbi azonban költséges.
Amúgy a kölyök maga is költséges, főleg az első évben. Ilyenkor ugyanis temérdek oltást kell kapnia, hogy kisebb eséllyel fertőződjön meg súlyos, gyakorta életveszélyes betegségekkel. Oltatni ugyan később is kell, és ajánlott, de a kölyökkori, úgynevezett alapimmunizáló oltások száma jóval magasabb, ennek következtében a költsége is több. Ráadásul nem csak oltás, hanem millió más dolog miatt rohan a gazdi orvoshoz a kölyökkel: kell féregteleníteni, bolhásodást megelőzni, de előfordulhat, hogy a kicsi elrontja a pocakját, vagy valami apróbb rosszulléte megijeszti a gazdát. Azt is meg kell tanulni, hogy mikor kell állatorvoshoz futni, és mikor elegendő az otthoni kezelés, ám az első időkben mindig biztosabb, ha a doki látja az ebet.
Az etetése sem olcsó. Ahhoz, hogy egy kölyök egészséges felnőtté cseperedjen, minőségi etetésre van szüksége, mindig az adott kornak, méretnek és egyedi igényeknek megfelelően, tehát időnként váltva a tápokat.
Ha valamilyen egyéni érzékenység miatt speciális táp kell, akkor az már eleve drágább.
Egy kölyköt nem árt kutyaoviba vinni. Persze a legtöbb ember azt gondolja – főleg kistermetű ebek esetében -, hogy ez teljesen felesleges, majd megtanul otthon mindent az eb. Ám ez nem ilyen egyszerű. Egyrészt minden kutyának, mérettől függetlenül el kell sajátítania az alapvető engedelmességi tudnivalókat, márpedig ezt egy kezdő, gyakorlatlan gazda nem biztos, hogy helyesen tudja megtanítani neki. Másrészt a kutyovi, kutyaiskola nem csak a kutyák számára nyújt hatékony oktatást, és a hétköznapi életet, az együttélést megkönnyítő tudást, hanem a gazdáknak is.
Aztán nagyon sokan arra hivatkoznak, hogy egy kutya, amelyik kölyökkortól a gazdi mellett él, sokkal jobban kötődik, mint ha felnőtt ebet vesz magához. Ezt azonban csak azok hiszik el, akik még sosem látták egy menhelyről örökbe fogadott, hányatott múltú eb boldogságát új otthonában, és ragaszkodását a szerető gazdákhoz.
És akkor el is jutottunk a második kérdéshez: mi van, ha felnőtt, netalán menhelyről örökbefogadott kutya lesz az új családtag?
Nos, a felnőtt kutyával is lehetnek gondok, akár a szobatisztaság terén is, de neveléssel és takarítással ez is gyorsan megoldható feladat. Ha rágás a probléma, akkor az már nem életkori sajátosság, hanem valamilyen rossz beidegződés, esetleg pótcselekvés, amit korrigálni kell.
Azonban egy idősebb kutyánál már pontosan lehet tudni, hogy milyen a karaktere. Míg egy apró, hat-nyolc hetes eb esetében ez csak jósolható, addig az idősebb kutyánál már pontosan látszik, hogy aktívabb, vagy kényelmesebb, izgágább, vagy nyugodtabb természete van-e, milyen az energiaszintje, és mindez mennyire illeszthető be a gazdi, a család életstílusába.
Az idősebb kutya esélyesen rendelkezik az alapimmunizáló oltásokkal, a menhelyes kutyák komoly állatorvosi vizsgálatokon esnek át, oltják, féregtelenítik őket, és általában már ivartalanítva adják új gazdához. Ez azt is jelenti, hogy az állatorvosi költségek alacsonyabbak, mintha kölyköt venne magához.
Menhelyről való örökbefogadás esetén az állat ismert előéletén túl tulajdonságaival, jó és rossz szokásaival is megismertetik az új gazdát, aki így már egy részben kialakult képpel bír leendő kutyájáról.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell vele foglalkozni, és mellőzhető a kutyaiskola. Minden kutyának szüksége van a folyamatos nevelésre, arra, hogy foglalkozzanak vele, és lehetőleg célirányos nevelést kapjon. Ez alól a felnőtt kutya sem kivétel. Persze lehet könnyebb a helyzet, hiszen előfordulhat, hogy a kutya már sok mindent tud, találkozott már pórázzal, nyakörvvel, látott autót, közlekedett a városban, és sokféle emberrel, állattal ismerkedett meg élete során. De lehet nehezebb is, hiszen megeshet, hogy egy csomó rossz dolgot tanult el korábban, felvett nem elfogadható szokásokat, amelyekről le kell szoktatni. Lehet, hogy húz a pórázon, üldözi a macskákat, megugatja még az elrepülő legyet is, és hasonló, sokak számára nem kívánatos dolgokat űz az eb. Mindezekről leszoktatni, és más, kellemes vagy elfogadható tevékenységekre nevelni időigényes, és költséges is lehet.
Az sem mellékes, hogy a felnőtt kutyán már látszik a végleges méret, a szőrszín és a szőrtípus, ami kölyökről csak akkor mondható el, ha fajtatiszta ebet vásárolunk, megbízható tenyésztőtől, aki ezekről biztos felvilágosítást tud adni. Ám keverék kölyök esetében még ez is lutri.
Szóval a döntés nem egyszerű, és nem is lehet kijelenteni, melyik megoldás a jobb. Mindenki maga tudja, hogy számára melyik az elfogadhatóbb megoldás, mit tud vállalni munkája, magánélete mellett, milyen kritériumoknak tud megfelelni habitusa alapján. Egy biztos: gazdának lenni egy életre szóló felelősség, kihívás, mely azonban tele van örömökkel.
