E-mail: pet4you@pet4you.hu

De nehéz az iskolatáska!

De nehéz az iskolatáska!

Az ősz, a szeptember az iskolakezdés időszaka. Miért csak a gyerek menjen iskolába, ha mehet a kutya is? Sőt, akár együtt menniük sem ördögtől való ötlet, no persze nem a gyerkőc iskolájába, de a kutyaiskolába mindenképp. Azt tudjuk, hogy a gyerekek számára a megfelelő fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges a szocializáció. Amikor anyuka a játszótérre tolja őket a babakocsiban, később vásárolni mennek együtt, majd kezdődik az óvoda, a bölcsőde, az iskola, a gyerek rengeteg új ingerrel találkozik. Ezen utak, élmények során szocializálódik. Megismerkedik más gyerekekkel, felnőttekkel, felfedezi, mennyire különbözőek lehetünk mi, emberek. Aztán találkozik kutyákkal, cicákkal, lát autókat, buszt, tömeget.

Legalább ennyire fontos a kutya fejlődésében is a szocializáció. Neki is fel kell fedeznie, hogy mennyi különféle faj él körülötte. A cicák, a madarak a fán, az orrát megszúró süni egy-egy új tapasztalás, akárcsak a nők és férfiak eltérő kinézete, viselkedése, hangja, a forgalom zajai.

Amikor egy családba kutya kerül, és még nincs tapasztalatuk abban, hogyan is kell egy kutyát nevelni, nagyon hasznosak lehetnek a weboldalak, szakkönyvek, amelyekből sok hasznos tanács kiolvasható. Ám a legjobb megoldás az, ha a kutya – méretétől és fajtájától függetlenül – kutyaiskolába kerül. Létezik úgynevezett kutyaovi is, ha sikerül ilyenbe is elvinni az ebet, az már kész főnyeremény.

Persze a kutyaovira és a kutyaiskolára nem úgy kell gondolni, mint a gyerkőc sulijára. Itt nem kell minden nap reggel nyolckor megjelenni, és négyig az órákat hallgatva ülni. Nincs dolgozat, és a vizsga sem elengedhetetlen feltétel. A kutyaiskolában valóban az életnek tanul kutya és gazdája is. Esetükben az a fontos, hogy szakértő kezekbe kerüljenek, olyan helyre, ahol nem csak a parancsszavak elsajátítása a fontos, de ugyanígy hangsúlyt helyeznek a szocializációra is.

kutya kezében rossz kutya táblával

A kutyaiskola nem kutyamegőrző, ahová leadják az ebet, és elvárják, hogy egy zseniálisan képzett, okos, engedelmes jószág jön majd haza, lehetőleg az első egy-két óra után. Tudom, a mai világban, amikor sok szülő azt várja az iskolától, hogy nem csak tanítják, de majd helyette meg is nevelik a gyereket, nehéz elképzelni, hogy vannak dolgok, amik másként működnek. Ám a jó kutyaiskolai képzés csakis közös eredmény lehet.

A legjobb, ha a család közösen megy el. Ne csak apuka vagy anyuka vigye oda az ebet, de menjen a gyerek is. Persze nem kell minden alkalommal, minden egyes órára komplett klánnak vonulnia, ennek vélhetőleg az oktató sem örülne. Ám lehet vele egyeztetni, hogyan lenne jó ütemezni a tanulást, hogy minden családtag megfelelő módon elsajátítsa a kutyával való bánásmód csínját-bínját.

Lehet, hogy meglepő, de a kutyaiskola az esetek nagy részében nem is annyira a kutyának fontos – vagy nem olyan hosszú ideig -, hanem sokkal inkább a gazdáknak. Hiszen a kutyák általában mindent tudnak: ülnek, állnak, fekszenek, hallgatnak a nevükre, hívásra oda tudnak menni a gazdihoz.

A legnagyobb kihívás az, hogy a gazda hogyan tudja rávenni a kutyát arra, hogy mindezeket az egyébként egyszerű dolgokat az ő kérésére vagy utasítására az eb azonnal megcsinálja.

Nem tud szépen sétálni a pórázon? Ez vajon kinek a hibája? Ki az, aki korrigálni tudja? És mi a helyzet a behívással? Átszalad az eb a zebrán, elvágtat egy mókus után? Kinek van kedve fél éjszaka bolyongva keresni a kutyát a parkban? Az pedig, hogy mindig egy másfél-két méteres madzag végén sétáljanak, valljuk be, nem sok szabadságot és örömet ad, ugye? Fél a kutyafuttatóban a nagy kutyáktól? Arcoskodik a kicsikkel? Lehet, még sosem látott más méretű és kinézetű kutyát, hát miért ne félne tőle?

Ugye mennyi minden, milyen sok apróság, amire a gazda sem feltétlenül gondol? Nos, nagyjából ez az első osztály anyaga a kutyasuliban, bár jó esetben már az oviban elsajátítja a kutya és a gazda. Ezután persze jöhet a vizsga, és a következő osztály.

kutya gazdával őszi erdőben sétál

És még egy nagy előny, amiért érdemes kutyaiskolába járni az ebbel. A mai világban az emberek nem igazán mozdulnak ki otthonról. Fáradtak, feszültek, idegesek, így szívesebben pihennek otthon. Ha ki is ruccannak, azt összekötik a bevásárlással, irány valamelyik pláza. Üres perceikben nyomkodják az okostelefonokat, vagy nézik a tévét. Sajnos a kommunikáció és a társas kapcsolatok lassan eltűnnek. Ha pedig valaki nem akar bezáródni a virtuális világba, vagy éppen ki akar törni onnan, egy kis kiruccanás a családdal és az ebbel a szabadba, a friss levegőre sosem árt. Mindez mozgással kombinálva – legyen az akár séta, vagy futkorászás az ebbel – még az egészségi állapotnak is jót tesz.

 

Kutya, Nevelés, PetAktuál