E-mail: pet4you@pet4you.hu

A farok, ha csóvál

A farok, ha csóvál

A kutya farka legegyszerűbben úgy jellemezhető, hogy füleihez hasonlóan tökéletesen funkcionáló érzelmi barométer. A négylábú minden egyes hangulatváltozása, érzelme tökéletesen leolvasható faroktartásából. Ám nem csak ez, hanem az is, hogy egy falkán belül hol helyezkedik el az állat a rangsorban, milyen szándékkal közelít valaki vagy valami felé.

Az azonban tény, hogy a különféle fajtáknál lehetnek eltérő jelentései a farok tartásának és csóválási intenzitásának, hiszen egyes fajták esetében a farkat kurtítják (bár már egyre gyakrabban tiltott ez a műtét), vannak eleve csonka farokkal születő egyedek és bizony fajtabeli jellegzetességek is.

Sok agárféle behúzva tartja a farkát, ám ez mégsem jelent náluk félénkséget, pusztán fajtabeli jellegzetesség. Ugyanakkor sok terrier égnek meredő farokkal közlekedik ha kell, ha nem, mégsem agresszív vagy felsőbbrendű.

Általánosságban elmondható, hogy ha magasan tartja az eb a farkát, akkor magabiztos és feltehetőleg a falka-rangsorban előkelő pozíciót tölt be.  Ez a faroktartás azért is sokatmondó, mert a kutya látni engedi fenekét, az itt elhelyezkedő bűzmirigyek által pedig szagjelekkel tud üzenni a többi ebnek: ott van, tessék őt észre-és figyelembe venni.

A kutyák kommunikációjában nagyon fontos szerepe van ezen „illatanyag” közvetítésének, olyan, mintha névjegyet adnának át egymásnak.

Ha ezen a szépen égnek meredő farkon még fel is borzolja a kutya a szőrét, az felhívás keringőre: „Gyere, küzdj meg velem, állok elébe!”.

Amikor az eb lejjebb ereszti a jelző árbocot, mondjuk úgy vízszintesbe, akkor nagyon figyel, összpontosít egy esetleges veszélyre. Ilyenkor bizony a farok meg sem rezdül, semelyik irányba nem leng ki egyetlen millimétert sem.

Egyébként a faroknak jelentős szerepe van a mozgás koordinálásában, sőt, kivitelezésében is. Futás közbeni gyors irányváltoztatáskor a hosszabb farkú kutyák sokkal könnyebben tudják kivitelezni a súlypont-áthelyezést.

Ha lenn van a farok, sőt, behúzva a két hátsó láb közé, akkor bizony a kutya behódol. Lehet, hogy fél, tart a másiktól, azt jelzi, ő szinte ott sincs, vagy éppen bánatos, elkeseredett valami miatt.

Na de a farok arra való, hogy a kutya csóválja. Általános vélekedés, hogy amelyik  kutya csóválja a farkát, az örül, ellentétben a macskákkal, melyeknél ez az idegesség jele. Minél jobban örül a kutya, annál inkább kileng a farok. Ez megfigyelhető a gazda várva várt hazaérkezésekor vagy a fajtársakkal való önfeledt játék közben. 

Azért a csóváló kutyát illik fenntartásokkal kezelni, mert bizony volt már eset élénken csóváló és közben hatalmasat harapó ebre. Nem mindegy ugyanis, hogy a farok mozgása közben a kutya egyéb kommunikációs szervei (fül, száj) és testtartása mit árulnak el. A meredten álló, dominanciát mutató farok is csóválhat, de ha az eb érintett testrésze a hátára hajlik és inkább rángatózik, mintsem csóvál, ráadásul még morog is a négylábú, hasznosabb gyorsan távozni a helyszínről.

Ha már szóba hoztuk a farok-kommunikációt, érdemes pár szót ejteni a fülről is. Ugyanis érdemes legalább e két végére összpontosítani a kutyának, ha meg akarjuk érteni. Az, hogy az adott ebnek álló, lógó, netalán kerek vagy hegyes végű-e a füle, teljesen mindegy. Normálisan, azaz amikor nyugodt, éppen teljesen kiegyensúlyozott, akkor a fülek ernyedtek, tartásuk ellazult.

Amint a kutya figyelni kezd valamire, amikor igencsak összpontosít, akkor előre fordítja és egyenesen tartja. Na igen, ez rendben is lenne, de ha mindemellé még vicsorog is, akkor tuti, hogy valami gond van, és az érdeklődés kezd átváltani némiképp támadó hangulatra. Sok kutyánál figyelhető meg, hogy füleit hátracsapja, ez leginkább játék, mókázás közben, de árulkodhat félelemről vagy éppen megadásról is.  Az eb beletörődött a helyzetbe.

Persze a fülkupírozások miatt adódhatnak félreértések. Bár már egyre több országban tiltják a fülek csonkítását, még mindig lehet találkozni szépen formára nyesegetett eb-fülekkel.

Ilyen például a dobermann, amely szegény még akkor is uralkodó, domináns hatást kelt füleivel, amikor éppen teljesen nyugodt és bélés kedvében van. Ráadásul rövid farka miatt folyamatosan láthatóvá teszi hátsó fertályát, erősítve saját felsőbbrendűségét. Csoda, hogy nem csak a kutyák, de az emberek nagy része is némi fenntartással közeledik e csodálatos és kedves fajtához?

Érdemes tehát teljes egészében szemlélni egy kutyát ahhoz, hogy megértsük, mit is akar közölni velünk. Bár a farok és a fül is jellegzetes üzeneteket közvetítenek, azokat csak akkor lehet pontosan értelmezni, ha ezek mellett a szemeket is lessük, de kicsi figyelmet szentelünk a testtartásnak és a mimikának is.

 

 

Kutya, Anatómia, Anatómia