E-mail: pet4you@pet4you.hu

A bűvös szó - szocializáció

A bűvös szó - szocializáció

Amikor kutya kerül a házhoz, a gazda úton-útfélen a szocializáció fontosságát hallja. De mi is az a szocializáció? A szocializáció definíciója szerint olyan tanulási folyamat, amely a születéstől a halálig tart, a „társadalomba való beilleszkedés folyamata, amely során az egyén megtanulja megismerni önmagát és a környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat.” (Bagdy, 1986.)

Érvényes ez a meghatározás a kutyákra is, hiszen nekik ugyanúgy be kell illeszkedniük, szűkebb és tágabb környezetükbe, el kell sajátítaniuk azokat a normákat és viselkedési módokat, amelyeket gazdái és a környezetébe tartozó emberek elvárnak tőlük.

A születés utáni időszak a kutyáknál a találkozás a külvilág ingereivel. Szokták a zajokat, az emberi hangot, érintést, ismerkednek a gondoskodással.

4-12 hetes kor között igen intenzív korszak zajlik náluk: kialakul a fajfelismerő képességük és a személyes kötődések. Jó, ha ilyenkor a kölyök több emberrel találkozik, ismerkedik a ház egyéb állataival. Nagy a tenyésztő felelőssége, hiszen hangsúlya, érintése, reakciói erősen rögződnek a kutyában, nem megfelelő bánásmód esetén a kölyök, visszahúzódó és félénk lesz. 

Általában 8-12 hetes koruk között kerülnek a kölykök új gazdájukhoz, ahol megint új ingerekkel, új emberekkel, új zajokkal és környezettel szembesülnek. Engedni kell érvényesülni felfedező ösztönüket, hagyni kell őket barátkozni az új dolgokkal. A kölyökkutyák agya életük első 16-18 hetében fejlődik a leggyorsabban, az érzékszerveiken keresztül az agyba jutó ingerek következtében alakulnak ki az idegszál összeköttetések. Nem mindegy tehát, milyen ingerek érik a kutyát!

Minél változatosabb ingerhatásokat kap, annál jobban tud fejlődni. Ehhez pedig sok játék és sok figyelem kell. 

Míg 8-12 hetes kora között elsősorban otthonában ismerkedik az új dolgokkal- új játékok, más eledelek, más illatok, idegen zajok, stb. -, addig 3-6 hónapos kora között kitágul számára a világ.

Kezdődnek a séták, barangolások – új emberekkel, a város zajával és szagával, ismeretlen kutyákkal. Ahhoz, hogy a kiskutya félelem nélkül – legfeljebb kissé meghökkenve –, vagy félelmét mielőbb legyőzve ismerkedjen minden újdonsággal, feltétel nélkül bíznia kell gazdájában. Ha ez megvan, ha már kialakult, minden új dolog felfedezése és megismerése kaland, kihívás lesz számára.

A négylábú társnak meg kell tanulnia, melyek azok a dolgok, amiket a társadalom többi tagja nem tolerál, és ezeket tiszteletben kell tartania. Lakótelepi betondzsungelben a folyamatos ugatás elviselhetetlen.

Tudnia kell a kutyának, mikor kell és mikor szabad ugatnia – mondjuk, ha csengetnek, de azt is tudnia kell, mikor kell abbahagyni az ugatást. Ugyanígy meg kell tanulnia, hogy séta során a gazda feladata az ürülék összeszedése és kidobása, meg kell hát tanulnia jelezni, hol rakta le a csomagot és illik pórázrángatás nélkül várnia, míg összeszedi. Meg kell jegyeznie az ebnek, hogy akármennyire is örül a vendégnek, nem ugrálhat fel rá, még tiszta lábbal sem, mint ahogy azt is, nem nyalinthat arcon boldog-boldogtalant. Lehetne még folytatni a listát, mely elég hosszú, ám sok minden befolyásolja, melyik ebnek mit kell megtanulnia. Nem mindegy, milyen fajtájú, mint ahogy az sem, milyen környezetben él a kutya, milyenek a család és a tágabb környezet szokásai és igényei. Mindezek figyelembevételével kell kialakítani a megtanítandó dolgok listáját.

Ha a kölyök szocializációja élete első, legérzékenyebb szakaszában megfelelően zajlott – mely bizony nagyrészt a tenyésztő felelőssége -, a gazda kötelessége, hogy minél több ingeren át megismertesse kutyájával a világot és a világ által elvárt normákat. Mindez akkor lesz örömteli és nem kényszerű cselekedet, ha játékosan, kutya és gazdája megelégedettségére szolgáló folyamatként rögzül a kölyökben. Ez a boldog együttélés titka.

 

 

Kutya, Nevelés, Nevelés