Az RMS Titanic 1912. április 14-én süllyedt el. Korának legnagyobb utasszállító óceánjáróját elsüllyeszthetetlennek tartották. A 2225 utassal és 12 kutyával kihajozó Titanic a katasztrófa előestéjén több jégjelentést is kapott, ami hasonló útvonalon haladó hajók adtak le. Ám mivel a távírók túlterheltek voltak, ezekből csak igen kevés jutott el a hajó parancsnoki hídjára. 23:40-kor Frederick Fleet, az egyik őrszem úszó jégyhegyet vett észre, így meghúzta a vészharangot. Hiába kezdték meg a fordulást, a jéghegy végigsúrolta a hajó jobb oldalát. Az utasok enyhe remegést érezhettek csak, ám a tapasztalt tengerészek számára hamar nyilvánvalóvá vált a helyzet súlyossága, és az, hogy a hajó menthetetlen.
Annak ellenére, hogy az utasok felének jutott volna hely a mentőcsónakokban, azokat félig megtöltve engedték le, így az emberek nagy részének esélye sem volt a hajó elhagyására. Főleg úgy nem, hogy sokan fel sem fogták a helyzet komolyságát és nem akartak beszállni a mentőcsónakokba. Az áldozatok pontos száma máig sem ismert, 1490 és 1517 fő közé teszik. A legtöbb áldozat, 688 fő legénységből került ki, a fedéközi utasok közül pedig 533 elhunytat tartanak nyilván. A legtöbb túlélő az első osztály utasai közül került ki, és ami a Chesteri állambeli Wideneri Egyetemi Művészeti Galéria „RMS Titanic: 100 év” elnevezésű kiállításának anyagábül kiderült, a túlélők között bizony voltak kutyák is. De nézzük az elejétől.
Kép forrása:dogingtonpost.com
Amit biztosan lehet tudni, hogy a fedélzeten hivatalosan 12 kutya utazott, zömében az első osztály utasainak kísérőiként, és számukra elsőosztályú kennelek voltak fenntartva.
A kutyák nem a lakosztályokban, hanem a kennelekben laktak, illetve utaztak, ellátásukról külön személyzet gondoskodott.
Sőt, az utazás szervezésekor még egy kutyakiállítást is beterveztek, április 15-re.
A tucatnyi eb közül mindössze három – két pomerániai és egy pekingi palotakutya - élte túl a katasztrófát. Mindegyikük kistestű kutya volt, és feltehetőleg annak köszönhették az életüket, hogy gazdáik a kabinjukban tartották őket, és nem a kennelben, valamint hogy szinte mindenhová magukkal vitték karjukban a kutyáikat.
A három túlélő kutya (Kép forrása: dogingtonpost.com)
Az egyik túlélő pomerániai, Lady, aki Margaret Hays kutyája volt, Párizsból származott, gazdája ott vásárolta. Amikor el kellett hagynia a hajót, a kutyust egy takaróba tekerte, így azt hitték, hogy kisbaba. Így szállt be vele a hetes számú mentőcsónakba, ahol később, mikor rájöttek, hogy nem gyerek, hanem eb lapul a takaró alatt, heves viták alakultak ki.
A másik pomeránia a Rotschild család egyik tagjához tartozott. A családból a férj nem, csak a felesége, Elizabeth élte túl a katasztrófát, és csempészte ebét a mentőcsónakba.
Amikor a Carpatia megérkezett a túlélők kimentésére, annak legénysége megtagadta a kutya fedélzetre engedését, de a harcia milliomosnő kiharcolta kedvence túlélését.
Henry és Myra S. Harper kutyája volt a pekingi palotapincsi, aki a Sun Jat-sen névre hallgatott. Az ő túlélése volt tán a legsimább, persze ehhez kellett az is, hogy gazdái mindig mindenhová magukkal cipelték az ebet, a szalonoktól az étteremig. Így amikor Harper, ölében az ebbel a hármas mentőcsónakba lépett, senki nem emelt kifogást.
Myna Harper és Sun Jat-sen (Kép forrása:featuredemagazine.com)
Túlélőnek mondhatjuk még Edward John Smith kapitány kutyáját is. Ben szerencséje az volt, hogy a kapitány Benjamin Guggenheimtől, a milliárdostól baráti ajándékként kapott ebet az indulás előtt hazavitte a lányának, így nem kísérte el gazdáját a végzetes útra.
Edward John Smith kapitány, és kutyája, Ben (Kép forrása:dogingtonpost.com)
A többi kutya sorsa sajnos nem volt ilyen szerencsés. A Philadelphiai szénmágnás, William Carter a családjával utazott, két kisgyermekkel, és két kutyával szállt hajóra.
Amikor az evakuálás során rájuk került a sor, az apa azt hazudta a gyerekeknek, hogy a kutyák biztonságban lesznek, csak így tudta őket rávenni, hogy beszálljanak a mentőcsónakba.
A család életben maradt, de elvesztették lányuk, Lucy Cavalier King Charles spánielét és a fiuk, Billy airedale terrierét.
A Carter család airedale terrierje (kép forrása: pinterest)
IV. John Jacob Astor és felesége két airedale terriert hagytak hátra és veszítettek el, név szerint Kittyt és Airedalet.
.jpg)
Az Astor házaspár Kittyvel, az airedale terrierrel (kép forrása:dogingtonpost.com)
Helen Bishop Dog nevű foxterrier is a katasztrófa áldozata lett, akárcsak Robert Daniel Gamin de Pycombe nevű francia bulldogja.
Robert Daniel Gamin de Poycombe nevű francia bulldogjával (kép forrása: pinterest)
A legszomorúbb történet azonban mind közül Ann Elizabeth Isham története, aki elhagyta a mentőcsónakot, mert hitt benne, hogy meg tudja menteni német dogját. Sosem tért vissza a csónakba, néhány nappal később találtak rá a vízben lebegő holttestére, még holtában is karjában ölelte szeretett kutyája testét.
Ann ELizabeth Isham és német dogja (Kép forrása:fabricaviral.com)
Látható tehát, hogy a nagytestű, a hajófenékben kennelben tartott kutyáknak esélyük sem volt a túlélésre, míg a kicsi ölebek életéért is keményen megküzdöttek gazdáik. Azt, hogy a katasztrófa miért következett be, és milyen hibák voltak a mentés során, nem a mi tisztünk eldönteni. Felemelő érzés azonban, hogy voltak olyanok, akik mindent megtettek azért, hogy esélyt adjanak négylábú kedvenceiknek is.
Nyitókép: A Titanic kutyák mellé rendelt személyzete éppen ellátja az ebeket. A kép forrása: americacomesalive.com
