Sok gazdi mondja, hogy bár úgy gondolja, aprócska ölebének szüksége lenne kutyabarátokra, fél letenni a parkban, az utcán, mert félti kedvencét a nagyobb kutyáktól. Fél attól, hogy egy vadabb kutya akár meg is ölheti, vagy játék közben megsérülhet a picurka testesebb barátja egyetlen mozdulatától.
Nagy kérdés: a kutyák valóban olyanok, mint a gyerekek, akik ha barátok nélkül nőnek fel, neurotikusok lesznek?
Ám a kutyák nem olyanok, mint a gyerekek. Az emberek azt gondolják, a kutyának társak kellenek, hiszen a farkastól származik, mely falkaállat. A kutatások azonban azt igazolták, hogy a farkasok közötti szociális interakciók sokkal inkább jellemezhetők nyugtalan, de szükséges kapcsolatoknak olyan egyedek között, melyeknek vannak közös, de ellentétes érdekeik is.
Mindegyiküknek megvan a maga saját ambíciója, melyet mindenki más célja elé helyez, de elérése érdekében időszakosan társas kapcsolatokat is felhasznál. Azaz ezek a kapcsolatok valós társas interakciók, de korántsem barátságok. Olyan kapcsolatok, melyek szükségesek a túléléshez. Szerencsére azonban a kutyák nem farkasok.
A domesztikáció évezredei során genetikailag is manipulálódtak a kutyák, hogy könnyebben szocializálhatók legyenek és barátságosabbak. A megfelelően szocializált kutya fajtól függetlenül minden élőlényhez érdeklődéssel közelít, és ha csak nem kap ellenséges visszajelzést, igyekszik jó kapcsolatot kialakítani.
Bizonyos szempontból a kutyák örök kölykök. Más kutyák társaságában előtör belőlük természetes hajlamuk a játékra: birkóznak, szaladgálnak, azaz úgy viselkednek, mint a gyerekek. Mindez pedig a barátsághoz hasonlatos kapcsolatot alakít ki a kutyák között, valamint pozitív és barátságos attitűdöt más állatok felé.
Persze bizonyos esetekben a durva játék hatására antagonisztikus kapcsolatok alakulnak ki. Ez nem szokatlan olyankor, ha a kutya sokat szaladgál póráz nélkül a parkban vagy olyan kutyaoviba jár, ahol minden nap különféle méretű és eltérő temperamentumú kutyákkal találkozik, leggyakrabban felügyelet és ellenőrzés nélkül. Ilyen helyzetekben teljesen természetes módon a kutya védekező viselkedést alakít ki vagy félelmet érez a barátságtalan ebekkel szemben ahelyett, hogy barátkozna velük.
Annak ellenére, hogy a legtöbb kutya szoros kapcsolatot alakít ki gazdájával, ez azért nem pontosan az, amit barátságnak nevezünk. Az ELTE-n végzett kutatások azt mutatták, hogy a kutya és gazdája közötti kapcsolat sokkal inkább a szülő-gyerek kapcsolatra hasonlít. Miklósi Ádám végzett egy tesztet, melyet általában az anya-gyermek közötti kötődés mérésére használnak.
A gyereket a teszt során ismeretlen környezetbe helyezik. Ha az anya vagy más ismerős nincs jelen, a gyerek leggyakrabban nyugtalan és kényelmetlenül érzi magát. Ha a gyerek kapcsolata anyjával meleg és szerető és az anya mellette van, még ha nem is tesz erőfeszítéseket a gyerekkel való kapcsolatra, az sokkal hamarabb megnyugszik és vidáman fedezi fel az idegen környezetet. Miklósi hasonló megállapításra jutott a kutyák esetében is, ez pedig arra utal, hogy a kutyák kötődése gazdájukhoz hasonlatos a gyerek anyjához való kötődéséhez.
Ennek a magyarázata az, hogy a több ezer éves együttélés során a kutyák függővé váltak az embertől. Minél erősebb a kötődés kettejük között, annál valószínűbb, hogy a függés a szociális területeken megjelenik, azaz a kutya gondolkodása és cselekvése korlátozottan lesz önálló. Ugyanakkor viszont az állat az érzelmi biztonság és a kényelem jeleit mutatja az ismerős ember jelenlétében.
Dr. Csányi Vilmos véleménye szerint a szelektív tenyésztés idővel olyan kutyákat produkált, melyek egyre jobban kötődnek és képesek a szabályok elsajátítására, de érzelmi empátia is kialakul bennük az emberek iránt. Ezen kutyák számára a természetes környezet az emberi család vagy más humán társadalmi kötődések. Épp ezért nem meglepő, hogy az emberi csoportok képesek arra, hogy a kutyát boldoggá tegyék, míg a más kutyák társasága, mely ugyan mókás és kellemes, közel sem annyira szükséges.
Persze mindez nem azt jelenti, hogy a kutya nem képes szoros barátságot kialakítani más kutyákkal. Sokszor meglepő módon, eltérő méretű és habitusú kutyák között alakul ki nagyon szoros kötődés. Ez általában akkor tudatosul a gazdákban, amikor a két kutya közül az egyik meghal, a másik pedig rendületlenül gyászolja elvesztett barátját. Sokszor olyan bánatot érez, hogy nem hajlandó elhagyni kutyatársa sírját, vagy megtagadja az ételt.
A domesztikáció során sokat változtak a kutyák és bizony, nem véletlen, hogy sok gazda úgy érzi, sokszor emberi érzelmekre is képes kedvence.
