Szőrtípusától függetlenül minden fajtának szüksége van megfelelő szőrápolásra, az azonban elvitathatatlan, hogy a legkomplexebb gondozást a hosszú szőrű ebek igénylik. Éppen ezért fontos kérdés, hogy a hosszú szőrű fajták gazdái hogyan tehetik könnyebbé és mind a kutya, mind saját maguk számára élvezetesebbé a procedúrát.
Az első lépés minden fajta esetében a korai szoktatás. Már apró kölyökkorban el kell kezdeni az eb nevelését, annak ellenére, hogy a hosszú szőrű ebek bundája kölyökként még rövid. Ebben a korban heti két-három alkalommal elegendő a bundát átkefélni, így a kölykök hamar megszokják, különösen, ha a gazdi egy-egy finom falattal jutalmazza őket a macera végén.
Amennyiben kiállítási jövőt szán a gazda az ebnek, célszerű hozzászoktatni az asztalon zajló kozmetikázáshoz is, így a későbbiekben nem fog gondot jelenteni az aprócska ebnek a magas asztalról való kukucskálás.
Már kölyökkorban is oda kell figyelni arra, hogy fésülés, kefélés során a szőrzet teljes egészében át legyen vizsgálva, ugyanis a csomók általában nem ott bújnak meg, ahol mi szeretnénk, vagyis ahol látszanak. Ezért a tanítás során a kiskutyát a legkülönfélébb pozíciókba kell fektetni, amit eleinte garantáltan utálni fog, hiszen azt hiszi, korlátozni akarják.
Először fektesse a kicsit az oldalára, és egyik kezével finoman lenyomva simogassa a hasát. Célszerű ilyenkor segítséget hívni, mert két kézzel fekve tartani, simogatni és a kefét használni még gyakorlott édesanyáknak sem könnyű, pedig ők aztán tényleg sok mindenre képesek. Ha már az oldalfekvés megy, akkor meg lehet próbálkozni a háton fekvéssel is, szintén a has simogatásával elérve, hogy a kutya nyugton maradjon. Persze soha nem maradhat el a jutalmazás, mert csak így tanulja meg, hogy ha nyugton marad egy kis időre, valami klassz dolog jön! Természetesen a jutalmazás a későbbiekben, már gyakorlott, felnőtt kutyáknál sem maradhat el!
Ezeknek a pózoknak a szoktatására azért van szükség, hogy a lehető legnyugodtabb körülmények között lehessen hozzáférni a lábak hajlataiban és a hason megbújó csomókhoz és könnyedén el lehessen végezni a nehezebben hozzáférhető területek kozmetikázását.
A csomókat először kézzel érdemes széthúzni, lehetőleg minél inkább megbontva azokat, hogy a lehető legkisebb legyen a szőrveszteség. Ezután használható a fésű, mellyel nagyon óvatosan már ki lehet egyenesíteni az összegubancosodott szőrszálakat.
Lehet a bundára szőrbontó permetet spriccelni, de a sima, langyos víz is teljesen megfelelő. Hogy miért szükséges ez? A száraz bundát kefélve-fésülve a szőrzet könnyebben törik, a károsodások elkerülésére használják a profik a különböző permeteket, melyek szőrtáplálókat is tartalmaznak. Otthoni használatra teljesen megfelel a sima víz is, a lényeg a szőrzet nedvesítése.
Ha már nincsenek csomók, a hosszú szőrzetet erős szálú vaddisznó sörte kefével vagy egyenes szálú drótkefével célszerű végigkefélni. A hosszú szőrű kutyák bundáját mindig rétegenként keféljük át, azaz alulról felfelé, soronként haladva ápoljuk. Akár fekvő, akár álló helyzetében végezzük a műveletet, előbb mindig a test egyik oldalán, a lábaktól indulva haladunk felfelé, aztán folytatjuk a másik oldalon.
A kefélés befejezése után érdemes a tincseken, sorokon fésűvel is átmenni, felderítendő az esetleg észre nem vett csomókat.
A fej ápolása a következő lépés. Itt célszerű nagyon óvatosan eljárni, hiszen sok fajtánál igen hangsúlyos a fejszőrzet, melyet akár masnival, akár speciális fésüléssel emelnek ki. Ugyanez vonatkozik a bajuszra, szakállra, mely a fajták nagy részénél extrém hosszú, és mivel igen kényes „helyen” található, hát sok károsodásnak van kitéve.
Ezért kell evés után mindig megtisztogatni a pofa szőrzetét, és általában illik beolajozni is, elkerülendő a töredezést. Sok tulajdonos már etetés előtt gumival vagy csattal összefogja a hosszú szőrt azoknál a fajtáknál, amelyek nem eleve tekerésekben élik mindennapjaikat. A szem környékének tisztán tartása szintén lényeges, hiszen az elszíneződött szőr csúnya, és könnyen le is töredezik. Fehér színű, hosszú szőrű kutyáknál speciális szemkörnyék ápolóval tisztítják a szem alatti és pofa környéki szőrzetet, amely nem csak a lerakódásokat segít eltávolítani, de rendszeres használata gátolja az elszíneződést is.
Tehát a hosszú szőrű fajták esetében az alapvető és elsődleges feladat a reprezentatív szőrtakaró megőrzéséhez a rendszeresen, heti két-három alkalommal megejtett szőrbontás és a fej szőrzetének kiemelt gondozása.
Ez után következhet a nyírás. Az, hogy melyik fajtán mit szabad lenyírni és mit nem, a fajta standardja mondja meg, ezért először is azt kell tanulmányozni.
Általában a mancsok nyírhatók, ezért is lesz jó, ha a kutya megszokja az oldalán vagy hátán fekvést, hiszen ezt úgy a legkönnyebb elvégezni. Ha áll a kutya, vigyázni kell arra, nehogy olyan módon hajlítsa a lábát, hogy sérülést vagy fájdalmat okozzon neki.
A lábat fogja a kezébe és ujjával a talppárnákat egyenként, finoman szétnyitva nyírja ki a felesleges szőrt azok közül. Ez a feladat nem csak azért fontos, mert sokkal szebb a formázott mancs, hanem mert télen a latyak nem tud a szőrszálakra fagyni, nyáron pedig nem szed össze mindenféle kerti növényt az eb a talpszőrzetével. Amikor ez a rész elkészült, akkor a szőrzetet a talp felé hajtva szépen egyenletesre lehet vágni. Ügyelni kell arra, hogy a mancs feletti szőrzetet véletlenül se fogjuk hozzá a nyírandó részhez, mert akkor a kutyát a négy lábára állítva azt vesszük észre, hogy ott sokkal rövidebb lesz a szőrzet. Amíg a hátán fekszik a kutya, kanoknál könnyen körbenyírható a nemi szerv. Célszerűen egy kis félkörívet ollóznunk, de gyakran látható is, hol színeződött el a szőrzet a vizelettől. Na, azt kell lenyírni!
Nos, amint ezzel végeztünk, bizony négy lábra kell állítani az ebet. Ragadja meg a farkát, emelje meg, és nyírja körbe a végbélnyílást, illetve szukáknál a pérát.
A fül nyírásától tartanak leginkább a gazdák. A legtöbb fajtánál szerencsére a hosszú szőr a kívánatos a fülön is, de náluk is ki kell szedni a hallójáratban megbújó, zavaró szőrszálakat. Ezek kézzel is könnyedén eltávolíthatók – csak meg kell fogni két ujjal és kitépni. Nem fáj a kutyának, de ha rosszul viseli, akkor segítségül lehet hívni egy érfogót, ezt talán kevésbé veszi észre, mint a kotorászó ujjakat, vagy végső esetben a kereskedelemben kapható speciális epiláló por lehet a megoldás.
Amelyik fajtánál a fület nyírni kell, érdemes a standard előírásokat tanulmányozni a megfelelő fazon kialakítása érdekében.
Ami fontos: a fülön mindig a fülre fektetett ollóval dolgozunk, az éleken pedig óvatosan szinte milliméterenként haladunk, ujjunkkal követve-figyelve, hol végződik a fül, és hol kezdődik a szőrzet, nehogy sérülést okozzunk a kutyának.
Következhet a fürdetés! Már ejtettem szót a megfelelő samponokról és balzsamokról, ezért erre most nem térek ki, annál inkább a fürdetés megfelelő technikájára.
A kutyát a kádba kell helyezni, lehetőleg csúszásgátló szőnyegre, majd jöhet a nedvesítés. Kézmeleg vízzel a kutyát teljes egészében el kell „áztatni”. A sampont soha ne töményen használjuk, ezért már a fürdetés megkezdése előtt érdemes a szükséges mennyiséget egy edényben felhígítani.
A már nedves szőrre ezt az elegyet öntjük úgy, hogy mindenhová jusson. A szőrön mindig lefelé haladó mozdulattal oszlatjuk el a sampont, ügyelve arra, hogy véletlenül se borzoljuk össze a bundát, mert akkor gubancosodni fog. Szüksége esetén meg lehet ismételni a samponozást, majd alapos öblítés következik.
Balzsamot csak tiszta szőrön szabad használni. A balzsam típusától függően azt ki lehet öblíteni, vagy akár a szőrben lehet hagyni – ez teljes mértékben a terméktől függ.
Egy tipp: ha nagyon száraz az eb szőre, érdemes a kimosandó balzsamot is egy időre rajta hagyni, és a törülközőbe csavart ebbel bő negyedórát meleg helyen ücsörögve várni arra, hogy minél inkább kifejtse a termék a hatását. Az alapos öblítés ez után is szükséges.
Tilos a kádból kivett kutyát vécékefe formájúra dörgölni a törülközővel! A szőrzetet először a kádban ki kell csavargatni-nyomkodni, majd következhet a törölköző, mellyel nem borzoljuk a szőrt, hanem csak felitatgatjuk vele a vizet.
A hajszárító megfelelő használatát ismételten a standard mondja meg. Azoknál a fajtáknál, ahol a természetes, göndör szőr a kívánatos, nem kell kefét használni. Szárítás közben elegendő a szőrzetet kézzel igazgatni, rendezni. Ahol azonban egyenes szőrzet a kívánatos, célszerű előkapni néhány csipeszt vagy csatot, valamint szűkítőt helyezni a hajszárító csövére. A szőrzetet tincsekre bontva, alulról felfelé haladva kell szárítani úgy, hogy a felső rétegek feltűzve ne legyenek útban. Az alsó réteget folyamatos keféléssel lefelé húzva kell szárítani. Ha kész, jöhet egy következő réteg, ügyelve, hogy mindig kellően vékony tincset válasszon le a nedves részből a megfelelő száradás érdekében.
Nem célszerű a hajszárítót sem túl melegre, sem túl erős fokozatra állítani a gyors száradás érdekében, mert károsíthatja a bundát.
Különösen óvatosan kell eljárni a szárításnál a fej, a bajusz, a szakáll szőrzeténél, nehogy letöredezzen.
Mikor teljesen megszáradt az eb, ismét át kell kefélni a bundát, elkészíteni a hátvonal választékát, felmasnizni a haját, ha szükséges, majd jöhet a nyírás befejező részre.
Ekkor már mindenképp állnia kell az ebnek, lehetőség szerint az asztal szélén. Először a lábakon lefelé fésüljük a szőrt és az asztal lapjának vonalában egyenesre nyírjuk, ügyelve minden egyes kilógó szálra. Következik a test szőrzete. Ezt szintén lefelé fésüljük, és a szőrvégeket egyenlő hosszúságúra vágjuk. Sok gazda nem szereti ezt, örül, hogy az eb bundája gyönyörű hosszúra nőtt és a földet sepri, semmi pénzért nem nyúlna hozzá ollóval. Ám a kilógó szőrszálak rontják az összhatást, ritkábbnak mutatják a bundát, ráadásul akadályozzák a kutyát a szabad mozgásban. Nem kell hát sajnálni azt a pár millimétert!
A hosszú szőrű fajták jellegzetességét, igazi díszét a gyönyörűen ápolt, szinte vagy egészen földig érő szőrtakaró adja meg. Ha ilyen fajtát választ, ne sajnálja az időt a szőrápolás fortélyainak megtanulására, melyek, higgye el, kevés gyakorlás után napi rutinná válnak, és hétről hétre egyre kevesebb időt igényelnek. Az eredmény pedig egy szemet gyönyörködtető, ápolt és boldog kis eb.
