Adatok

Származási hely: Szomália
Súly: kandúr 3.60-5.40 kg
nőstény 2.70-4.50 kg
Szőrzet: Árnyalt cirmos és ezüstös árnyalt, cirmos mintázatban; továbbá az ezüst változatok is elfogadottak.
Szín: Hosszú és sima.
További adatok megjelenítése

Leírás

Kezdjük először is az abesszin fajta történetével. A kiállítási macskák megjelenése a viktoriánus korra tehető. Az első, kiállított ritka fajta egy abesszin macska volt, melyet a Crystal Palace Cat Show keretében, 1871-ben mutattak be, és harmadik helyezést ért el. A Harper’s Weekly 1872. január 27-i számában, a kiállításról megjelent tudósítás volt az első olyan írott anyag, melyben a fajta említésre került. Sajnos a fajta eredetére vonatkozóan nincsenek feljegyzések, bár tény, hogy mítoszok és spekulációk garmadája ismert. Ezek közé tartozik az a feltételezés is, mely szerint az abesszin a fáraók macskája volt, melynek jelenlegi jellegzetes szőrzete ezüst és barna pettyes macskákkal való keresztezéssel alakult ki Nagy Britanniában.

Genetikai kutatások alapján igazolható, hogy a fajta eredete az Indiai-óceán partvidékeihez és Délkelet-Ázsia egyes részeihez köthető. Feltehetőleg brit és holland kereskedők vásároltak ilyen macskákat Kalkutta, India és az Indonéz szigetvilág kikötőiben. A hollandiai Leiden Zoological Múzeumban, az 1930-as években kiállítottak pár kitömött vörös pettyes példányt, melynek megjelölésében szülőhazaként Indiát adták meg. Mindez alátámasztja a fenti elméletet. Feltehetőleg a fajta azért kapta az abesszin nevet, mert a Crystal Palace-ban rendezett kiállításon szereplő, Zula nevű macska a korábbi Abesszinia, ma Etiópia területéről származott. A korai törzskönyvek igazolják a nem abesszin fajtákkal történő keresztezéseket, melyek magyarázattal szolgálhatnak mind az új színekre, mind pedig a hosszú szőrzetért felelős génekre.

De akkor lássuk a szomálit: ez a fajta nem más, mint az abesszin hosszúszőrű változata, melyről először a XX. század elején esik említés.

Az 1860-as években Lord Robert Napier egy macskával érkezett Britanniába egy abesszin katonai misszióról. A macska neve Zulu volt, és ő lett a ma ismert abesszin fajta, ezáltal pedig a szomáli megalapozója. A szőrzet különleges mintázata a vadnyulak színére emlékeztetett. Ez a jellegzetesség annyira vonzó volt, hogy Zulut kifejezetten olyan macskákkal keresztezték, melyek kinézete hasonlatos volt az övéhez. Így alakult ki az abesszin és a szomáli fajta.

Az abesszin almokban születtek hosszú szőrűnek tűnő kiscicák is. Mivel ez az abesszineknél nem volt kívánatos, a született hosszú szőrű kiscicákat kedvencként helyezték el. Ugyanakkor sok tenyésztő számára vonzó volt ez a szőrtípus és az 1960-as évek végén megalkották az abesszin hosszúszőrű változatát, melyet szomálinak neveztek el. A mintázat ugyanakkor a két fajtánál megegyezik. Hála a szomáli különleges kinézetének, elbűvölő személyiségének és annak, hogy könnyű a gondozása, a szomáli gyorsan népszerű lett.

Eredet és történet

Kezdjük először is az abesszin fajta történetével. A kiállítási macskák megjelenése a viktoriánus korra tehető. Az első, kiállított ritka fajta egy abesszin macska volt, melyet a Crystal Palace Cat Show keretében, 1871-ben mutattak be, és harmadik helyezést ért el. A Harper’s Weekly 1872. január 27-i számában, a kiállításról megjelent tudósítás volt az első olyan írott anyag, melyben a fajta említésre került. Sajnos a fajta eredetére vonatkozóan nincsenek feljegyzések, bár tény, hogy mítoszok és spekulációk garmadája ismert. Ezek közé tartozik az a feltételezés is, mely szerint az abesszin a fáraók macskája volt, melynek jelenlegi jellegzetes szőrzete ezüst és barna pettyes macskákkal való keresztezéssel alakult ki Nagy Britanniában.

Genetikai kutatások alapján igazolható, hogy a fajta eredete az Indiai-óceán partvidékeihez és Délkelet-Ázsia egyes részeihez köthető. Feltehetőleg brit és holland kereskedők vásároltak ilyen macskákat Kalkutta, India és az Indonéz szigetvilág kikötőiben. A hollandiai Leiden Zoological Múzeumban, az 1930-as években kiállítottak pár kitömött vörös pettyes példányt, melynek megjelölésében szülőhazaként Indiát adták meg. Mindez alátámasztja a fenti elméletet. Feltehetőleg a fajta azért kapta az abesszin nevet, mert a Crystal Palace-ban rendezett kiállításon szereplő, Zula nevű macska a korábbi Abesszinia, ma Etiópia területéről származott. A korai törzskönyvek igazolják a nem abesszin fajtákkal történő keresztezéseket, melyek magyarázattal szolgálhatnak mind az új színekre, mind pedig a hosszú szőrzetért felelős génekre.

De akkor lássuk a szomálit: ez a fajta nem más, mint az abesszin hosszúszőrű változata, melyről először a XX. század elején esik említés.

Az 1860-as években Lord Robert Napier egy macskával érkezett Britanniába egy abesszin katonai misszióról. A macska neve Zulu volt, és ő lett a ma ismert abesszin fajta, ezáltal pedig a szomáli megalapozója. A szőrzet különleges mintázata a vadnyulak színére emlékeztetett. Ez a jellegzetesség annyira vonzó volt, hogy Zulut kifejezetten olyan macskákkal keresztezték, melyek kinézete hasonlatos volt az övéhez. Így alakult ki az abesszin és a szomáli fajta.

Az abesszin almokban születtek hosszú szőrűnek tűnő kiscicák is. Mivel ez az abesszineknél nem volt kívánatos, a született hosszú szőrű kiscicákat kedvencként helyezték el. Ugyanakkor sok tenyésztő számára vonzó volt ez a szőrtípus és az 1960-as évek végén megalkották az abesszin hosszúszőrű változatát, melyet szomálinak neveztek el. A mintázat ugyanakkor a két fajtánál megegyezik. Hála a szomáli különleges kinézetének, elbűvölő személyiségének és annak, hogy könnyű a gondozása, a szomáli gyorsan népszerű lett.

Egészség

Élettartam: 9-13 év.

Mind a fajtatiszta, mind a keverék macskák esetében előfordulhatnak betegségek, melyek genetikai eredetűek. A szomáli fajtát jellemzően érintő betegségek és problémák a következők lehetnek:

  • Korai megjelenésű fogágy betegség
  • Hyperesthesia, egy olyan neurológiai eredetű betegség, melynek következtében a macska túlzott intenzitással mosakszik; ennek következménye szőrvesztés, valamint erős kétségbeesés, ha megérintik őket
  • Térdkalács ficam, mely a térdkalács örökletes rendellenessége; enyhétől a súlyosig terjedhet a betegség foka; súlyos esetben műtét szükséges.
  • Progresszív retina atrófia, mely degeneratív szembetegség
  • Piruvát kináz hiány, ennek azonosítására genetikai teszt áll rendelkezésre
  • Vese amyloidosis, mely szintén örökletes betegség; a veséket támadó, amyloid nevű protein okozza; az esetek többségében vesekárosodást okoz

Személyiség

A szomáli élénk, eleven fajta, mely imád ugrálni és játszani. Ezzel együtt közel sem bonyolult dolog tartása, sőt, kifejezetten könnyű vele együtt élni, mivel szereti az embereket és más állatokkal is jól kijön. Igazi társas lény, mely szereti a társaságot, legyen az akár egy másik macska vagy kétlábú családja.

Képes kedvenc játékaival órákon át játszani, de az interaktív játékokat is nagyon élvezi a gazdival. A szomáli szinte beszél a maga lágy, csendes hangján.

Imád játszani, úgyhogy készítsen és vegyen egy halom játékot, hogy mindig legyen mivel lefoglalni. Ping-pong labda, műanyag kupakok, papírgalacsinok, kirakós és sípolós játékok, tollas macskajátékok azok, amelyek mindig lekötik ezt az élénk és okos fajtát. Kifejezetten gyorsan tanul trükköket, és igen sikeres a hazánkban még ritka macska agility versenyeken.

Vigyázzon! A szomáli tartása függőséget okoz. Ha egyszer egy a családba került, más fajtában már nem tud gondolkodni.

Küllem és ápolási szükségletek

A szomáli közepesen hosszú szőre közepes mennyiségű ápolást igényel. Heti egy vagy két alkalommal fésülje ki a szőrzetet, hogy eltávolítsa az elhalt szőrszálakat, így megelőzheti a csomók és filcek képződését. Tavasszal, amikor a macskák levedlik téli bundájukat, szükség lehet napi kifésülésre, átkefélésre. Ha vedlési időszakban megfürdeti a macskát, az segít a kihullott szőr mielőbbi eltávolításában, és felgyorsítja a vedlést. Ellenőrizze a farkat rendszeresen, nem tapadt-e rá ürülék. Ha szükséges, nedves törlőkendővel távolítsa el a szennyeződést.

A szomáli minden egyes porcikája élénk, figyelmes természetét sugározza. Feje kissé lekerekített ék alakú, fülei nagyok és szélesek, hogy jobban hallja gazdáját. A nagy, mandula alakú szemek arany vagy zöld színűek, érdeklődéssel tekintenek mindenre. Az arcon húzódó sötét csíkok a szemektől vagy a szemöldöktől indulnak.

Az izmos test kecses és sportos. Testalkata valahol félúton van a zömök perzsa és a hosszúkás, karcsú sziámi-test között. A lábak karcsúak, finom csontozatúak, a mancsok kicsik, oválisak. Gyakorta mondják, hogy a szomáli mozgása olyan, mintha lábujjhegyen járna. Hosszú, hegyes farkat viselnek.

A színes csíkozat meleg, fénylő megjelenést kölcsönöz a szomáli bundájának. A félhosszú szőrzet érintésre puha, selymes és finom szerkezetű. Amiben a szomáli az abesszintől különbözik, az a nyak körüli gallér, és a hátsó lábakon képződő „bricsesz”. A belső fülben horizontálisan növő szőrpamacsok találhatók.

Árnyalt cirmos és ezüstös árnyalt, cirmos mintázatban a leggyakoribb; továbbá az ezüst változatok is elfogadottak.

Mozgás

Időnként úgy tűnhet, hogy a szomáli sosem alszik. Örökké mozgásban van, felugrik az ablakba, megszemlélni a madarakat vagy a mókusokat, ugrál a hűtőn, miközben figyeli az étkezés előkészületeit, letelepszik az íróasztalra, hogy figyelje ujjai mozgását a billentyűzeten, esetleg harapdálja gazdája kezét, hogy inkább rá figyeljen. Játékos, és igen kitartó macskafajta, akinek mindig a figyelem középpontjában kell állnia, és mindent meg is tesz annak érdekében, hogy elérje és fenn is tartsa ezt a státuszát.

A szomáli a magasság szerelmese. Szeret olyan magasra mászni, amennyire csak lehet, a mennyezetig érő macskabútor álmai netovábbja. Ha ilyen nincs, akkor is megkeresi bármely helyiség legmagasabb pontját. Szerencsére kecses, és ritkán tör össze bármit is, hacsak nem szimpla kíváncsiságból teszi.

Nevelés

A szomáli egész életében képes az alkalmazkodásra, és képes beilleszkedni bármely otthonba, ahol szeretik, és elegendő figyelmet kap. Ha a családtagok a nap nagy részében dolgoznak vagy iskolában vannak, akkor a legjobb, ha van egy társa, ideálisan egy másik szomáli, akivel megoszthatja napi tevékenységét. Ha magára hagyják, a szomáli képes akár a házat is lebontani, hogy kedvére való érdekességet találjon.

Az aktív és szociális fajta tökéletes választás gyerekes családoknak, de macskabarát kutyák mellé is ajánlható. Képes úgy apportírozni, mint a retrieverek, képes trükkök elsajátítására, és élvezi a figyelmet, amit a gyerekektől kap, feltéve, hogy a gyerek kedvesen és tisztelettel bánik vele. A szomáli elég okos ahhoz, hogy kitérjen a totyogó gyermek útjából, de szereti az iskolás korúakat, hiszen velük megegyezik energiaszintje és kíváncsisága. Semmitől sem fél, így a kutyáktól sem. Ennek következtében hamar elfogadja barátjának a kutyát, ha az barátságos vele. Jól elvan nagyobb papagájokkal, görényekkel, más háziállatokkal. Mindig ügyeljen arra, hogy más állatokkal, akár macskákkal való szocializációja is lassú, fokozatos és felügyelt legyen.

Etetés

Mivel a szomáli élénk fajta, súlyát egészen jól kordában tartja a sok mozgással. Azért a megfelelő felépítésű macskabútor nem árt a házba, hogy eleget tudjon ugrálni és mászni.