Adatok

Származási hely: Norvégia
Súly: kandúr 5.90-10.00 kg
nőstény 5.40-8.50 kg
Szőrzet: Hosszú és egyenes.
Szín: Sokféle színváltozat és színkombináció elfogadott. Fehér, fekete, kék, vörös, krém, ezüst, vörös, kámea, teknőc-tarka, kék-krém, barna.
További adatok megjelenítése

Leírás

A norvég erdei macska – mint neve is mutatja – norvég származású. Története évszázadokra, de talán évezredekre nyúlik vissza. Tündérmesék és legendák szereplője: hat hatalmas ilyen macska húzta Freyja istennő szekerét.

Ám az, hogy valójában hol és hogyan keletkezett e nemes fajta, a múlt homályába vész. Lehet, hogy hosszúszőrű török macskák leszármazottja, melyek Bizáncból az ottani zsoldban álló, skandináv harcosok által kerültek vissza. Az is lehet, hogy ősük orosz, mégpedig szibériai macska. Az sem kizárt, hogy vikingek hadizsákmányai voltak, vagy pedig természetes szelekció eredményei, azaz olyan rövidszőrű macskák leszármazottai, melyek a kemény sarkvidéki éghajlaton gyapjas, dús aljszőrrel és hosszú, vízálló fedőszőrrel bíró utódokat produkáltak.

A legendák szerint a macskák úgy ugráltak az erdei fákon, hogy szinte mágikusan tűntek el, majd elő. Néha egyszerre és sokáig volt látható a hosszú, dús szőrű, mágikus macska, mely sokszor azt is tudta, amit az ember nem: mi van a szívében, milyenek az érzései. Ez a gyönyörű fajta volt a legenda szerint a szokatlan farkú norvég erdei macska.

A legendának köszönhetően a norvég tenyésztők elkezdtek munkálkodni egy kiállításra is alkalmas állomány megteremtésén. Már a második világháború előtt mutattak be norvég erdei macskát kiállításon.

Évszázadokon át a skogkatt – ez egy norvég szó, melynek jelentése erdei macska – túlélte a klímát és a nehéz, ínséges időket is, köszönhetően annak, hogy kiváló egerész macska volt a farmokon és a háztartások körül, istállókban és magtárakban. 1938-ban, egy Oslo-ban tartott kiállításon már bemutatták a fajtát, de a második világháború az önálló fajtaként való elismerésért vívott munkát megtörte és erősen visszavetette. Szerencsére néhány példány túlélte a háborút, ám a következő néhány évtized még kemény volt. A hetvenes évekig csak kevés tenyésztői munka zajlott, mígnem 1977-ben végre regisztrálta a fajtát a Europe’s Federation Internationale Feline. Két évvel később egy tenyészpár érkezett az Egyesült Államokba, népszerűségük azóta növekszik az öreg kontinensen és a tengerentúlon is.

Eredet és történet

A norvég erdei macska – mint neve is mutatja – norvég származású. Története évszázadokra, de talán évezredekre nyúlik vissza. Tündérmesék és legendák szereplője: hat hatalmas ilyen macska húzta Freyja istennő szekerét.

Ám az, hogy valójában hol és hogyan keletkezett e nemes fajta, a múlt homályába vész. Lehet, hogy hosszúszőrű török macskák leszármazottja, melyek Bizáncból az ottani zsoldban álló, skandináv harcosok által kerültek vissza. Az is lehet, hogy ősük orosz, mégpedig szibériai macska. Az sem kizárt, hogy vikingek hadizsákmányai voltak, vagy pedig természetes szelekció eredményei, azaz olyan rövidszőrű macskák leszármazottai, melyek a kemény sarkvidéki éghajlaton gyapjas, dús aljszőrrel és hosszú, vízálló fedőszőrrel bíró utódokat produkáltak.

A legendák szerint a macskák úgy ugráltak az erdei fákon, hogy szinte mágikusan tűntek el, majd elő. Néha egyszerre és sokáig volt látható a hosszú, dús szőrű, mágikus macska, mely sokszor azt is tudta, amit az ember nem: mi van a szívében, milyenek az érzései. Ez a gyönyörű fajta volt a legenda szerint a szokatlan farkú norvég erdei macska.

A legendának köszönhetően a norvég tenyésztők elkezdtek munkálkodni egy kiállításra is alkalmas állomány megteremtésén. Már a második világháború előtt mutattak be norvég erdei macskát kiállításon.

Évszázadokon át a skogkatt – ez egy norvég szó, melynek jelentése erdei macska – túlélte a klímát és a nehéz, ínséges időket is, köszönhetően annak, hogy kiváló egerész macska volt a farmokon és a háztartások körül, istállókban és magtárakban. 1938-ban, egy Oslo-ban tartott kiállításon már bemutatták a fajtát, de a második világháború az önálló fajtaként való elismerésért vívott munkát megtörte és erősen visszavetette. Szerencsére néhány példány túlélte a háborút, ám a következő néhány évtized még kemény volt. A hetvenes évekig csak kevés tenyésztői munka zajlott, mígnem 1977-ben végre regisztrálta a fajtát a Europe’s Federation Internationale Feline. Két évvel később egy tenyészpár érkezett az Egyesült Államokba, népszerűségük azóta növekszik az öreg kontinensen és a tengerentúlon is.

Egészség

Élettartam: 8-14 év.

Mind a fajtatiszta, mind a keverék macskák esetében előfordulhatnak genetikai eredetű betegségek. A norvég erdei macska alapvetően egészséges és hosszú életű fajta. A következő betegségek fordulhatnak elő a fajtánál.

  • Glikogénraktározási betegség IV – Andersen-kór – ritka örökletes betegség, mely a glükóz metabolizmusra van hatással. Az ezzel a betegséggel születő kölykök gyakran halva születnek, vagy születés után néhány órán belül meghalnak, de általában 5 hónapos korig nem mutatnak tünetet, majd egy pár hónapon belül elhullnak. DNS teszt elérhető a betegséget hordozó vagy érintett macskák számára.

  • A hipertrófiás cardiomyopathia  (HCM) egy olyan szívbetegség, mely előfordul bizonyos fajtáknál, például a maine coon-nál is. Genetikai eredete a norvég erdei macskánál nem bizonyított.
  • Policisztás vese rendellenesség – lassan kialakuló örökletes betegség, mely veseelégtelenséghez vezet. Bár nincs teszt a szűrésre, de ultrahangos vizsgálattal már 10 hónapos kortól kimutatható a betegség.
  • Retina diszplázia – szemrendellenesség, melynek következtében a retinán foltok jelennek meg. Az enyhe pontszerű elváltozásos formája nem befolyásolja a macska látását, míg a nagyon területre kiterjedő betegság akár vakságot is okoz.

Személyiség

A szelíd és barátságos norvég erdei macska – melyet kedvelői wegie-nek becéznek – nagyon szereti a család tagjait, de nem igényli a folyamatos figyelmet és simogatást. Elég számára, ha ugyanabban a szobában tartózkodhat, ahol az emberek, de jól elszórakoztatja magát akkor is, ha senki nincs otthon.

Bár szereti és értékeli az emberek társaságát, a vendégekkel szemben tartózkodó. Nem igazán ölbe való macska, de a fültő és a pocak vakargatását igencsak szereti. Ilyenkor kedves fejdörgöléssel vagy odabújással reagál.

Hangja jellegezetes, de nem túl „beszédes”, csak akkor hallatja, ha akar valamit – például ételt, ha nem tálalják a megszokott időben. Hangját csak akkor emeli meg, ha figyelmen kívül hagyják kéréseit.

Küllem és ápolási szükségletek

Heti egy-két alkalommal kefélje át és fésülje ki a norvég erdei macska szőrét. Mindig fém fésűt és erős sörtekefét használjon. Ha a szőrzet gyűrűit fésüli, legyen óvatos. Fürdetni ritkán szükséges, ami nem is baj, hiszen a víztaszító bunda átnedvesítése embert próbáló feladat.

A norvég erdei macska jellegzetessége a hosszú, sűrű szőrzet és a hatalmas méret. A fej fordított háromszög alakú, az álltól indulva szélesedik a közepesen nagy vagy nagy fülek felé, melyek dúsan szőrözöttek. A szemek nagyok és mandula alakúak. A szemek színe zöld, arany vagy réz-szín, bár fehér macskáknál előfordul kék vagy felemás szemszín is. A mérsékelten hosszú test erőteljes, a mellkas széles, a combok izmosak. A nagy és kerek mancsok szőrrel gazdagon borítottak, mely még a lábujjak között is dús. Az erősen szőrözött farok olyan hosszú, mint a test.

A víztaszító szőrzet hossza eltérő lehet. Sokféle színváltozat és színkombináció elfogadott. Fehér, fekete, kék, vörös, krém, ezüst, teknőc-tarka, kék-krém, amber.

Mozgás

Mivel igen territoriális, jó, ha van saját szobája, ahol rohangálhat, mászhat és kedvére űzheti a „zsákmányt”. Épp ezért a jól felszerelt saját birodalom - akárcsak az elegendő mozgás - igen fontos a számára.

Nem meglepő, hogy ez a nagy és atlétikus macskafajta nevéhez hűen – erdei - jó mászó. Általában a lakás legmagasabb pontján fellelhető, és néhány macskafajtától eltérően nem jelent neki gondot a legmagasabb fák megmászása sem.

Farmokon leszolgált múltjának öröksége a víztaszító szőrzet, ám ennek következtében egy percig sem gondolja, hogy problémát jelenthet, ha ő a kerti tóban vagy az akváriumban halászgat egy kicsit. Bár nagyon szeret a szabadban kalandozni, otthon csendesen és békésen elvan.

Nevelés

Okos macska és független jellem. Könnyen és gyorsan tanul, akár trükköket is, ráadásul igen éber jelző. Szeret játszani, és boldog egy olyan családban, ahol elfogadják.

A barátságos és nyugodt erdei macska tökéletes választás gyermekes családok számára, de macskabarát kutya mellé is ajánlható. Ha a gyerek kedvesen és tisztelettel bánik vele, akkor élvezi a figyelmet, sőt, azt sem bánja, ha a gyerek babaruhát húz rá, netalán játék babakocsiban tologatja.

Örömmel osztja meg otthonát más macskákkal és barátságos kutyákkal, köszönhetően kedves természetének. Az állatokat mindig lassan, fokozatosan és türelemmel ismertesse össze, hogy megtanulják, hogyan legyenek el magukban.

Etetés

Ez a fajta képes saját súlyát kontroll alatt tartani. Ha szükségét érzi, akár többet mozog és kevesebbet eszik. Persze fontos számára az elegendő játékidő és a megfelelő tér a mozgáshoz, de különösebb felügyeletet a súly nem igényel.