Adatok
| Származási hely: | USA |
|---|---|
| Súly: |
kandúr 5.40- kg
nőstény 3.60-5.40 kg |
| Szőrzet: | Rövid, egyenes. |
| Szín: | Sokféle szín elfogadott, a legnépszerűbb az ezüst pettyes. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
Bár az utaslistán nem szerepeltek, a fajta ősei kétségtelenül ott voltak 1620-ban, amikor a Mayflower megérkezett Plymouth kikötőjébe. A macskák patkányfogó képességeit kifejezetten értékelte a hajó legénysége. Sőt, az sem kizárt, hogy már korábban eljutottak az Újvilágba, mégpedig azokkal a hajókkal, melyek a Virginia-i Jamestown kolónia telepeseit szállították, vagy a spanyol felfedezőkkel Floridába, esetleg a vikingekkel érkeztek Új-Foundlandra. E tengerjáró macskák leszármazottai - melyeket egyszerűen csak rövidszőrűként emlegettek - lettek a ma ismert amerikai rövidszőrűek.
Az első feljegyzések a fajtáról 1904-re tehetők. A brit rövidszőrű volt a fajta egyik őse, melyet eredetileg egyszerűen rövidszőrűnek hívtak.
A szárazföldön legalább úgy értékelték képességeiket, mint a tengeren. Az amerikai rövidszőrű macska igencsak munkás múltat tudhat maga mögött, mivel elsősorban a rágcsálóállomány irtására tartották. Éppen ezért tenyésztették keménynek, egészségesnek és erősnek. Mivel többségük a szabadban élt, a szőrzet úgy alakult ki, hogy megvédje az állatot az időjárás viszontagságaitól, és melegen tartsa.
A farmerek, boltosok, háztulajdonosok számára ugyanúgy fontos volt egy jó macska, hogy megóvja az árut és az otthont az egerektől, patkányoktól és más rágcsálóktól. A rövidszőrű képes volt keményen és állhatatosan dolgozni, és a macskák jól alkalmazkodtak a sokszor kíméletlen körülményekhez. Annyira ügyes vadászok voltak, hogy egy 1634-es kiadvány kiemeli, nekik köszönhető a New England-i telepek megmentése a mókusok garázdálkodásától.
1895-re már elég nyomot hagyott maga után a fajta, hogy bemutassák az Egyesült Államok első macskakiállításán. A CFA 1906-ban ismerte el a rövidszőrűt. Hogy ezeket a különleges macskákat megkülönböztessék a random rövidszőrű macskáktól, 1966-ban az amerikai rövidszőrű fajtanevet kapták.
Eredet és történet
Bár az utaslistán nem szerepeltek, a fajta ősei kétségtelenül ott voltak 1620-ban, amikor a Mayflower megérkezett Plymouth kikötőjébe. A macskák patkányfogó képességeit kifejezetten értékelte a hajó legénysége. Sőt, az sem kizárt, hogy már korábban eljutottak az Újvilágba, mégpedig azokkal a hajókkal, melyek a Virginia-i Jamestown kolónia telepeseit szállították, vagy a spanyol felfedezőkkel Floridába, esetleg a vikingekkel érkeztek Új-Foundlandra. E tengerjáró macskák leszármazottai - melyeket egyszerűen csak rövidszőrűként emlegettek - lettek a ma ismert amerikai rövidszőrűek.
Az első feljegyzések a fajtáról 1904-re tehetők. A brit rövidszőrű volt a fajta egyik őse, melyet eredetileg egyszerűen rövidszőrűnek hívtak.
A szárazföldön legalább úgy értékelték képességeiket, mint a tengeren. Az amerikai rövidszőrű macska igencsak munkás múltat tudhat maga mögött, mivel elsősorban a rágcsálóállomány irtására tartották. Éppen ezért tenyésztették keménynek, egészségesnek és erősnek. Mivel többségük a szabadban élt, a szőrzet úgy alakult ki, hogy megvédje az állatot az időjárás viszontagságaitól, és melegen tartsa.
A farmerek, boltosok, háztulajdonosok számára ugyanúgy fontos volt egy jó macska, hogy megóvja az árut és az otthont az egerektől, patkányoktól és más rágcsálóktól. A rövidszőrű képes volt keményen és állhatatosan dolgozni, és a macskák jól alkalmazkodtak a sokszor kíméletlen körülményekhez. Annyira ügyes vadászok voltak, hogy egy 1634-es kiadvány kiemeli, nekik köszönhető a New England-i telepek megmentése a mókusok garázdálkodásától.
1895-re már elég nyomot hagyott maga után a fajta, hogy bemutassák az Egyesült Államok első macskakiállításán. A CFA 1906-ban ismerte el a rövidszőrűt. Hogy ezeket a különleges macskákat megkülönböztessék a random rövidszőrű macskáktól, 1966-ban az amerikai rövidszőrű fajtanevet kapták.
Egészség
Mind a fajtatiszta, mind a keverék macskák esetében előfordulhatnak genetikai eredetű betegségek. Az amerikai rövidszőrű alapjában véve egészséges fajta, de mindig kérdezzen rá a tenyésztőnél, hogy a vérvonalban milyen betegségek fordulhatnak elő, és ezekkel kapcsolatosan milyen genetikai vizsgálatokat végeztek el.
A hipertrófiás cardiomyopathia egy olyan szívbetegség, mely előfordul ennél a fajtánál, ám genetikai eredete még nem bizonyított.
Személyiség
Bár az alkalmazkodó és jó természetű amerikai rövidszőrű a mai napig megőrizte vadászati képességeit, sokkal inkább ismert, mint kellemes társállat, mely a munkában szintén kiváló.
Mérsékelt temperamentumú, nyugodt, de nem „kómásan”. Aktivitása is mérsékelt, élvezi a játékot, akárcsak más macskák társaságát, de nem túlzott a figyelem vagy aktivitás iránti igénye. Mivel munkás múlttal bíró fajta, okos, és kifejezetten élvezi az interaktív, kihívásokkal teli játékokat. Természete közösségi, nem jellemző, hogy ágy alá bújna, ha vendég érkezik. Nyugodt macska, de nem rajong érte, ha nyüzsögnek körülötte. Lehet, hogy szeret ölbe bújni, de nem feltétlenül, ennek ellenére mindig örül, ha van számára egy kis hely a kanapén, a gazda mellett, vagy az ágy végében.
Küllem és ápolási szükségletek
Az amerikai rövidszőrű bundája könnyen rendben tartható heti néhány alkalommal történő fésüléssel és kikeféléssel. Ez segít eltávolítani az elhalt szőrszálakat, és a természetes olajok is könnyebben eloszlanak a szőrön. A bunda vastagsága és a vedlés mennyisége nagy mértékben függ az időjárástól és a lakóhely állandó klímájától.
Az amerikai rövidszőrű testalkata igazi munkás macska teste: zömök, izmos és erős. Agilitása és kitartása teszi elsőrangú vadásszá, izmos lábai biztosítják az ugrást, mászást, ha zsákmánya a fára menekülne. Méretét tekintve közepes vagy nagy, némileg hosszabb a teste, mint a magassága.
A nagy fej és a kerek arc adja a rövidszőrű kedves, bájos, nyitott arckifejezését. Fülei közepesen nagyok, mérsékelten kerek véggel. A szemek nagyok és szélesek.
A rövid, tömött bundát számos színben megtalálhatjuk, de a legnépszerűbb az ezüst pettyes.
Mozgás
Ez a fajta akkor játszik, amikor játszani akar. Biztos, hogy talál ehhez eszközt a lakásban, ha nem áll rendelkezésére macskajáték. A közös játékidő igen fontos a súly kontrollja miatt.
A laza, de játékos amerikai rövidszőrű tökéletes választás gyermekes családok számára, és ajánlható macskabarát kutyák mellé is. Képes trükköket elsajátítani, és imádja a figyelmet, ami a kedves és macskával gondosan bánó gyerekektől kap. Jól elvan minden kutyával, amíg azok nem bántják. Bár kifejezetten jó vadász, képes arra, hogy ne bántsa a madarakat, vagy kisebb háziállatokat, feltéve, hogy apró korától szoktatják hozzájuk. Kétség esetén azonban legjobb, ha külön zárják őket. Minden esetben, amikor két állatot – akár két macskát – kell összeismertetnie, azt tegye türelmesen, lassan, fokozatosan.
Nevelés
Ez a fajta kifejezetten jól viseli az egyedüllétet. Képes órák hosszat aludni a napon. A gondoskodás róla nem megerőltető feladat, igazán kellemes, csendes társ.
Etetés
Az amerikai rövidszőrű tömör, izmos macska, melynek a súlyát folyamatosan felügyelni kell. Az állat nehéz csontozata és izomzata miatt igen fontos a megfelelő súly tartása, az elhízás elkerülése.