Adatok
| Származási hely: | Wales |
|---|---|
| Magasság: |
kan 27.00-32.00 cm
szuka 27.00-32.00 cm |
| Súly: |
kan 13.00-17.00 kg
szuka 11.00-15.00 kg |
| Szőrzet: | Kettős, rövid vagy közepesen hosszú szőrzet, sűrű, kissé durva, időjárásálló fedőszőrrel és rövid, puha, dús aljszőrrel. |
| Szín: | Bármilyen szín, előfordulhatnak fehér jegyek. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
A fajta öröksége igencsak ősi. Úgy vélik, amikor a kelták Kr. e. 1000 körül Wales Cardiganshire néven ismert részére költöztek, a corgie-ra hasonlító kutyák érkeztek velük. A név kialakulása a kutya szó kelta megfelelőjéből (corgi) ered. Más mondák szerint, mely generációk óta él, e kicsinyke kutyák neve a törpe (cor) és a kutya (gi) szavak összetételéből, esetleg a „cwr” szóból ered, melynek jelentése megközelítőleg őriz, vigyáz.
Ezeket a kutyákat marhanyájak melletti munkára használták, méretük miatt képesek voltak fürgén mozogni a lábak között, elkerülve a rúgásokat, miközben az állat csánkjába harapva ösztökélték azokat mozgásra.
Ezen tulajdonságuk különösen értékessé vált a walesi farmerek számára, amikor a brit korona úgy határozott, hogy csak a farmjuk körüli, csekélyke területet birtokolhatják és művelhetik meg. A területet elkerítették, a farmerek csak bérlők voltak, minden egyéb hely közösnek minősült, ahol a nyájakat legeltethették.
A corgie munkastílusa sokkal inkább a távolabbi mezőkre terelte az állatokat, mintsem egyben tartotta őket, így nagyobb terület volt adott a legelésre. A küzdelem a farmerek között a legelőkért elvadult, a corgiek pedig sokat segítettek a határvonalak megszabásában. Végül a korona eltörölte a rendelkezést, a gazdáknak pedig lehetőségük nyílt saját területeik birtoklására és megművelésére. Ez ahhoz vezetett, hogy több hagyományos terelőkutyára lett szükségük, a corgie pedig elveszítette munkáját a földeken, és a tűzhely mellé került.
Napjainkban két szorosan összekapcsolódó welsh corgie fajta létezik: a hosszú farkú cardigan és a farok nélküli pembroke. Történetük ugyanaz, és egészen 1934-ig együtt tenyésztették és állították ki őket. Akkor viszont a Kennel Club különálló fajtaként ismerte el a két változatot.
Már az 1930-as évektől igyekeztek hangsúlyozni a különbségeket a fajta elkötelezettjei: a cardigan meglehetősen hosszú farokkal bír, kissé nehezebb csontozatú és hosszabb testű (egy walesi yarddal hosszabb orra hegyétől a kinyújtott farka végéig mérve), mint a pembroke. A cardigan fülei nagyobbak és szélesebben tűzöttek, valamint más színváltozatokban fordul elő.
Eredet és történet
A fajta öröksége igencsak ősi. Úgy vélik, amikor a kelták Kr. e. 1000 körül Wales Cardiganshire néven ismert részére költöztek, a corgie-ra hasonlító kutyák érkeztek velük. A név kialakulása a kutya szó kelta megfelelőjéből (corgi) ered. Más mondák szerint, mely generációk óta él, e kicsinyke kutyák neve a törpe (cor) és a kutya (gi) szavak összetételéből, esetleg a „cwr” szóból ered, melynek jelentése megközelítőleg őriz, vigyáz.
Ezeket a kutyákat marhanyájak melletti munkára használták, méretük miatt képesek voltak fürgén mozogni a lábak között, elkerülve a rúgásokat, miközben az állat csánkjába harapva ösztökélték azokat mozgásra.
Ezen tulajdonságuk különösen értékessé vált a walesi farmerek számára, amikor a brit korona úgy határozott, hogy csak a farmjuk körüli, csekélyke területet birtokolhatják és művelhetik meg. A területet elkerítették, a farmerek csak bérlők voltak, minden egyéb hely közösnek minősült, ahol a nyájakat legeltethették.
A corgie munkastílusa sokkal inkább a távolabbi mezőkre terelte az állatokat, mintsem egyben tartotta őket, így nagyobb terület volt adott a legelésre. A küzdelem a farmerek között a legelőkért elvadult, a corgiek pedig sokat segítettek a határvonalak megszabásában. Végül a korona eltörölte a rendelkezést, a gazdáknak pedig lehetőségük nyílt saját területeik birtoklására és megművelésére. Ez ahhoz vezetett, hogy több hagyományos terelőkutyára lett szükségük, a corgie pedig elveszítette munkáját a földeken, és a tűzhely mellé került.
Napjainkban két szorosan összekapcsolódó welsh corgie fajta létezik: a hosszú farkú cardigan és a farok nélküli pembroke. Történetük ugyanaz, és egészen 1934-ig együtt tenyésztették és állították ki őket. Akkor viszont a Kennel Club különálló fajtaként ismerte el a két változatot.
Már az 1930-as évektől igyekeztek hangsúlyozni a különbségeket a fajta elkötelezettjei: a cardigan meglehetősen hosszú farokkal bír, kissé nehezebb csontozatú és hosszabb testű (egy walesi yarddal hosszabb orra hegyétől a kinyújtott farka végéig mérve), mint a pembroke. A cardigan fülei nagyobbak és szélesebben tűzöttek, valamint más színváltozatokban fordul elő.
Egészség
Átlagéletkora 12-15 év.
Welsh corgi cardigan fajtájú ebeknél más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: glaukóma (zöld hályog), iporckorong sérv, látóideghártya sorvadás.
Személyiség
A welsh corgie cardigan intelligenciájáról és odaadásáról ismert. Igen sok élethelyzethez képes alkalmazkodni, kiváló jelzőkutya, családját a lehető legnagyobb odaadással őrzi. Játékos és szerethető, igényli, hogy elegendő időt tölthessen gazdáival. A gyerekekkel jól kijön, különösen, ha kicsi korától szocializálják erre. Nagyszerű falkakutya, őshazájában a mai napig használják vadászkutyaként, elvétve nyájőrzésre is. Nem ugatós, kifejezetten igénytelennek mondható fajta.
Küllem és ápolási szükségletek
A rendszeres kikefélés és fésülés a plüssre hajazó kettős szőrt rendben tartja.
Mozgás
Fizikailag erős, atlétikus felépítésű. Nagyon szeret a szabadban lenni, gyakorta sikeres olyan versenyekben, mint az agility, obedience vagy akár terelés. Akkor boldog, ha van célja, így a megfelelő feladat és a mentális stimuláció valóban elégedett kutyát eredményez.
Nevelés
A welsh corgie cardigan nagyon élvezi a nevelést, kiképzést. Ha foglalkoznak vele, bármi legyen is az, csak jó lehet. Okos, bátor, erős, fogékony és intelligens, gyorsan tanul, figyel a feladatokra, mindig lelkesen dolgozik. Kölyökkortól való szocializációja feltétlenül fontos, hogy ismeretlen helyzetekben se veszítse el bizalmát. Kifejezetten dörzsölt, ravasz kutya, ügyelni kell rá, mert hajlamos a csibészségre.
Etetés
A corgiek kiváló étvággyal bírnak, ezért kiváló minőségű eledelre van szükségük, valamint a súly állandó kontroll alatt tartására.