Adatok

Származási hely: Franciaország
Magasság: kan 28.00-35.00 cm
szuka 28.00-35.00 cm
Súly: kan 7.00-9.00 kg
szuka 7.00-9.00 kg
Szőrzet: Két típus ismert. A göndör szőrzet dús, nagyon fonom, gyapjas tapintású, egyenletesen hullámos. A zsinóros szőrzet finom, dús, tömött, jellegzetesen zsinórozott.
Szín: Fekete, fehér, barna, ezüst, apricot.
További adatok megjelenítése

Leírás

Az uszkár nagy valószínűséggel Németországból származik, erre utal a „pudel” elnevezés is, mely a vízben való játékot jelzi. Kialakulása átível egész Nyugat-Európán, ahol már négyszáz évvel ezelőtt népszerű volt. Mégis, Franciaország volt az a hely, ahol az uszkár fajta végleges típusa kialakult, és ahol népszerűsége mindig is a legnagyobb volt. Itt a fajta „caniche” néven ismert, az elnevezés a „cien” (kutya) és a „canard” (kacsa) szavak összetételéből ered. Mind a német, mind a francia elnevezés egyértelműen utal a fajta vízi vadász mivoltára. Úgy vélik, ősei között szerepel a barbet, egy francia vízi vadász fajta és a magyar vizsla is.

A franciák mindig is csodálták az uszkár sokoldalúságát, hiszen ugyanúgy volt elismert vadászkutya, mint kedvelt társállat, az előkelőségek kegyeltje. Egy időben előszeretettel használták szarvasgomba-kutatásra is.
Már a XV. században megjelentek az uszkárok a leghíresebb festők képein – természetesen arisztokrata gazdáikkal. A fajta intelligenciája, tanulékonysága és elbűvölő külleme, valamint kedves természete miatt nem csak a nemesség, de a cirkuszi közönség kedvence is lett.

Bár napjainkban e jellegzetességeinek nem sok hasznát veszi, de valamikor úgy alakították, hogy könnyen és gyorsan tudjon úszni, ugyanakkor ne fázzon meg a hideg vízben sem. A vadászok lenyírták a nyakat, a lábakat, a farkat, de pomponokat hagytak azokon a testrészeken, melyeket érzékenynek tartottak: a mellkason, a csípőn, a lábak egyes részein. Sokféle nyírási forma alakult ki az idők folyamán, napjainkra szinte művészetté fejlődött az uszkárok nyírása. A sportos fazontól az extrém, színezett szőrcsodákig temérdek formában láthatók uszkárok, bár kiállításra nem minden nyírási forma elfogadott. Hosszú időn át a nyírás a kutya kétlábú családjának „monogramja” is volt, jelezte rangjukat.

A regisztrációkban általában három méretet fogadnak el: a toy, a törpe és a standard, de az FCI országokban egy negyedik méret, a közép is elfogadott.

Eredet és történet

Az uszkár nagy valószínűséggel Németországból származik, erre utal a „pudel” elnevezés is, mely a vízben való játékot jelzi. Kialakulása átível egész Nyugat-Európán, ahol már négyszáz évvel ezelőtt népszerű volt. Mégis, Franciaország volt az a hely, ahol az uszkár fajta végleges típusa kialakult, és ahol népszerűsége mindig is a legnagyobb volt. Itt a fajta „caniche” néven ismert, az elnevezés a „cien” (kutya) és a „canard” (kacsa) szavak összetételéből ered. Mind a német, mind a francia elnevezés egyértelműen utal a fajta vízi vadász mivoltára. Úgy vélik, ősei között szerepel a barbet, egy francia vízi vadász fajta és a magyar vizsla is.

A franciák mindig is csodálták az uszkár sokoldalúságát, hiszen ugyanúgy volt elismert vadászkutya, mint kedvelt társállat, az előkelőségek kegyeltje. Egy időben előszeretettel használták szarvasgomba-kutatásra is.
Már a XV. században megjelentek az uszkárok a leghíresebb festők képein – természetesen arisztokrata gazdáikkal. A fajta intelligenciája, tanulékonysága és elbűvölő külleme, valamint kedves természete miatt nem csak a nemesség, de a cirkuszi közönség kedvence is lett.

Bár napjainkban e jellegzetességeinek nem sok hasznát veszi, de valamikor úgy alakították, hogy könnyen és gyorsan tudjon úszni, ugyanakkor ne fázzon meg a hideg vízben sem. A vadászok lenyírták a nyakat, a lábakat, a farkat, de pomponokat hagytak azokon a testrészeken, melyeket érzékenynek tartottak: a mellkason, a csípőn, a lábak egyes részein. Sokféle nyírási forma alakult ki az idők folyamán, napjainkra szinte művészetté fejlődött az uszkárok nyírása. A sportos fazontól az extrém, színezett szőrcsodákig temérdek formában láthatók uszkárok, bár kiállításra nem minden nyírási forma elfogadott. Hosszú időn át a nyírás a kutya kétlábú családjának „monogramja” is volt, jelezte rangjukat.

A regisztrációkban általában három méretet fogadnak el: a toy, a törpe és a standard, de az FCI országokban egy negyedik méret, a közép is elfogadott.

Egészség

Átlagéletkora 10-15 év.

Törpe uszkároknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: daganatok, epilepszia, csípőízületi diszplázia, patella luxatio (térdkalács ficam), Perthes-kór (aszeptikus combcsontfej elhalás), PRA (Progresszív Retina Athrophia, azaz látóideghártya sorvadás), SA (Sebaceous Adenitis, a verejtékmirigyek gyulladásos megbetegedése), bőrproblémák és von Willebrand betegség (VIII. véralvadási faktor hiánya miatt kialakuló véralvadási zavar.

Személyiség

A törpeuszkár élénk, okos fajta, családjához különösen ragaszkodik. Aktív és intelligens, bár néha, főleg idegenek társaságában mutathat félénkséget. Hajlamos a sok ugatásra.

Küllem és ápolási szükségletek

A szőrzet sok figyelmet igényel. A természetesen göndör és sűrű szőrzet nem hullik, nem vedlik, de viszonylag gyorsan nő. Jellemzően hathetente nyírni kell, melyet a legpraktikusabb kutyakozmetikussal elvégeztetni, aki ismeri a különféle nyírási formákat. A nyírások között a szőrzetet rendszeresen ki kell kefélni és fésülni.

A fehér szőrzetű kutyáknál a szem külön figyelmet igényel, mert a könnyezés elszínezheti a szem körüli szőrzetet.

Mozgás

Minden méretű uszkár sok mozgást igényel, imádja, ha fizikailag és mentálisan is elegendő stimulációt kap. A középuszkárnak naponta legalább 40 perc intenzív mozgásra van szüksége. Bármely méretű kutya sikerrel tud részt venni a kutyás sportokban, legyen az obedinece, agility, frizbi vagy más sport, és élvezettel sajátít el trükköket.

Nevelés

Az uszkárok könnyen nevelhetők. Ez a fajta intelligens és érzékeny, örömmel tesz gazdája kedvére, bármit megtesz, amit kérnek tőle. Pozitív, jutalmazáson alapuló nevelési módszerrel szinte bármire megtaníthatók, legyen az alapvető engedelmesség, játék, sport vagy akár trükk.

Az időnként előforduló félénkség legyőzésére a korai szocializáció nagyon fontos.

Etetés

A középuszkár jó étvágyú fajta, egyáltalán nem válogatós. A kiváló minőségű, korának megfelelő táp fontos, akárcsak a zsíros nasik és jutalomfalatok túladagolásának kerülése.