Adatok
| Származási hely: | Oroszország/Kaukázusi régió |
|---|---|
| Magasság: |
kan 65.00-65.00 cm
szuka 62.00-62.00 cm |
| Súly: |
kan 45.00-70.00 kg
szuka 45.00-70.00 kg |
| Szőrzet: | Három típusa van: hosszú szőr, hosszú fedőszőrrel, dús nyaki gallérral; a rövid szőrű változat vastag, viszonylag rövid szőrrel; valamint a közepesen hosszú szőrzet, de nyaki gallér nélkül. |
| Szín: | Mindenféle szürke, különböző, a világostól a rozsdaszínig terjedő árnyalatok, rozsdaszínű, szalmasárga, fehér, földszínű, csíkos, de foltos és márványozott is. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
A fajta Oroszországban alakult ki, eredeti elnevezése - az „ovcharka” - oroszul juhászkutyát jelent. Oroszország dél-nyugati részének hosszú szakaszán nyúlik el a kaukázusi hegység, mégpedig a Fekete tenger és a Kaszpi tenger között, Irán és Törökország határán. E területen hatalmas juhnyájakat tartottak több mint 600 éven át, és ezek a molosszer típusú, ősi ovcharkák őrizték és terelték azokat.
E terület juhászkutyái (ideértve Örményországot, Grúziát és Oroszország déli területei) típusban némiképp eltérőek a környezeti és klimatikus körülményektől függően. A legegységesebb modern példányok Grúziából származnak.
A kaukázusi juhászkutya feladata mindig is a marhacsordák, juhnyájak melletti munka volt. A pásztorok oldalán nem csak az időjárás viszontagságaival kellett megvívniuk, de sokszor élet-halál harcot folytattak farkas falkákkal, vagy rablók hordáival is, de még a medvével is megvívtak. A rideg életmód kemény és vad kutyát igényelt, ezért a pásztorok igen kemény – ma már talán kegyetlennel tűnő – szelekcióval válogatták ki a legéletképesebb, legellenállóbb, legharcosabb, és a körülményekhez leginkább alkalmazkodó példányokat. Felesleges szájat nem etettek, de a jó kutyát igencsak megbecsülték.
Érdekesség, hogy az 1800—as évek orosz –török háborújában több kaukázusi juhászkutyát „foglalkoztattak” hadikutyaként. A szovjet időkben a híres Vörös Csillag kennel, a hadsereg hivatalos kennele látta el a fajta tenyésztési feladatait.
A kaukázusi leginkább Grúziában és Oroszországban népszerű, de kiterjedt tenyésztői munka folyik Lengyelországban, Magyarországon, Szlovákiában és Németországban is. A hidegháborús években a kaukázusi juhász a szovjet hadsereg kedvelt fajtája volt, használták a Berlini Fal védelmére is.
A kaukázusi juhász egyike a három elismert orosz juhászkutya fajtának a dél-orosz juhász és a közép-ázsiai juhász mellett.
Eredet és történet
A fajta Oroszországban alakult ki, eredeti elnevezése - az „ovcharka” - oroszul juhászkutyát jelent. Oroszország dél-nyugati részének hosszú szakaszán nyúlik el a kaukázusi hegység, mégpedig a Fekete tenger és a Kaszpi tenger között, Irán és Törökország határán. E területen hatalmas juhnyájakat tartottak több mint 600 éven át, és ezek a molosszer típusú, ősi ovcharkák őrizték és terelték azokat.
E terület juhászkutyái (ideértve Örményországot, Grúziát és Oroszország déli területei) típusban némiképp eltérőek a környezeti és klimatikus körülményektől függően. A legegységesebb modern példányok Grúziából származnak.
A kaukázusi juhászkutya feladata mindig is a marhacsordák, juhnyájak melletti munka volt. A pásztorok oldalán nem csak az időjárás viszontagságaival kellett megvívniuk, de sokszor élet-halál harcot folytattak farkas falkákkal, vagy rablók hordáival is, de még a medvével is megvívtak. A rideg életmód kemény és vad kutyát igényelt, ezért a pásztorok igen kemény – ma már talán kegyetlennel tűnő – szelekcióval válogatták ki a legéletképesebb, legellenállóbb, legharcosabb, és a körülményekhez leginkább alkalmazkodó példányokat. Felesleges szájat nem etettek, de a jó kutyát igencsak megbecsülték.
Érdekesség, hogy az 1800—as évek orosz –török háborújában több kaukázusi juhászkutyát „foglalkoztattak” hadikutyaként. A szovjet időkben a híres Vörös Csillag kennel, a hadsereg hivatalos kennele látta el a fajta tenyésztési feladatait.
A kaukázusi leginkább Grúziában és Oroszországban népszerű, de kiterjedt tenyésztői munka folyik Lengyelországban, Magyarországon, Szlovákiában és Németországban is. A hidegháborús években a kaukázusi juhász a szovjet hadsereg kedvelt fajtája volt, használták a Berlini Fal védelmére is.
A kaukázusi juhász egyike a három elismert orosz juhászkutya fajtának a dél-orosz juhász és a közép-ázsiai juhász mellett.
Egészség
Átlagéletkora 13-15 év.
Nincs feljegyzett fajtaspecifikus betegség.
Személyiség
A jó kaukázusi juhászkutya magabiztos, erős akaratú és bátor, jó nagy adag függetlenséggel. Saját területén agresszív, de akár kegyetlen is tud lenni.
Céltudatossága jól tükröződik családja iránti odaadásában - ahogy őrzi és védelmezi őket, tökéletesen mutatja hűségét. Tipikusan egygazdás kutya, azaz csak a gazdát ismeri és fogadja el. Kezdő, gyakorlatlan, vagy nem kellően határozott, gyenge kezű gazdának egyáltalán nem ajánlható ez a fajta.
Küllem és ápolási szükségletek
A hosszabb szőr azonban rendszeres kikefélést és fésülést igényel, hogy mindig csomómentes legyen a bunda.
Mozgás
A nagytestű juhászkutyának sok mozgásra, elsősorban hosszú sétákra van szüksége.
Nevelés
Megbízható házőrző kutyává teszi az a képessége, hogy különbséget tud tenni a valós veszély és a jóindulatú közeledés között. Erős, korrekt kézre van szüksége, hogy a legjobbat sikerüljön kihozni belőle, a nevelés kritikus pontja a kora kölyökkorban megkezdett szocializáció.
Remek nyájőrző és kifejezetten alkalmas őrző-védő munkára. Olyan kutya, amely bármilyen tartási körülményhez képes alkalmazkodni. Az évszázadok során hozzászokott, hogy önállóan, parancs nélkül döntsön, ezért igen munkaigényes fajta – nem kevés odafigyelést és törődést igényel, hogy ne éljen vissza testi erejével.
Etetés
Ahhoz képest, hogy milyen hatalmas eb, meglepően keveset eszik. Éppen ezért kiváló minőségű eledelre van szüksége.
A galériában fellelhető fotók között ©Alexey Kalashnikov© képei is szerepelnek.