Adatok
| Származási hely: | Írország |
|---|---|
| Magasság: |
kan 58.00-68.00 cm
szuka 54.00-63.00 cm |
| Súly: |
kan 31.00-34.00 kg
szuka 27.00-29.00 kg |
| Szőrzet: | Közepesen hosszú, egyenes, sima, helyenként zászlós. |
| Szín: | Erős gesztenye-vörös, mely mentes mindennemű fekete árnyalattól, fehér jegyek előfordulhatnak. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
Írországban az 1700-as évektől éltek ún. „setting” kutyák. Bár pontos eredetük ismeretlen, az ír szettert tartják több különféle spániel-, szetter- és pointerfajta ősének. Arra alkalmazták őket, hogy kiváló érzékenységű orrukkal felkutassák a megbúvó szárnyasokat, majd meglelve azt, megdermedve kellett jelezniük a zsákmány helyét a vadásznak ahelyett, hogy elkezdték volna űzni. Így biztosították azt, hogy véletlenül se kerüljenek a tűzvonalba.
A XVII. századtól kezdődően egyre több spániel-fajta került a kontinensről Angliába, ahol ezek a helybéli vadászkutyákkal kereszteződtek. Ahogy a fegyveres vadászat kiszorította a hagyományos solymászatot és hálós vadászatot, úgy változott meg a szetterek feladatköre is. Már nem csak felkutatniuk kellett a vadat, és jelezniük azt, de igencsak lövésállónak kellett lenniük.
A szettereket a XVIII. századi Írországban tenyésztették, és a XIX. századra már létezett mind a vörös, mind a vörös-fehér változat. Az 1800-as évek közepe táján a tiszta vörös színű egyedek népszerűsége rohamosan nőni kezdett, egyre többet szerepeltek a kiállítási ringekben is. Az első fajtaklub, az Irish Red Setter Club 1882-ben alakult Dublinban. A standard elfogadására 1886-ban került sor.
Az 1800-as évek végén kerültek az első példányok az Egyesült Államokba, ahol vadászkutyaként dolgoztak – szemet gyönyörködtető módon.
Az első világháborút követő visszaesés után az 1920-30-as évek hihetetlen népszerűséget hoztak a fajta életében. Már nem csak és kizárólag vadászkutyaként ismerték és tartották őket, de társként és kedvencként is nagy elismerésre tettek szert.
Ragyogó vörös színük miatt a kiállítási ringben is népszerűek lettek, és az 1900-as évek közepére a top-lista élére kerültek. A megnövekedett igény nem tett jót a minőségnek, hamarosan pedig a népszerűség is újból csökkent. Ezt kihasználva a tenyésztők újfent a képességekre helyezték a hangsúlyt, és napjainkban is igyekeznek kiemelni a fajta kiemelkedő munkaadottságait a szemet gyönyörködtető küllem mellett. Mindezt anélkül elérve, hogy a temperamentum rovására menne.
Mint a legtöbb hasonló fajtánál, vannak különbségek a field trial és a kiállítási kutyák között típusukat illetően. Ez utóbbi nagyobb méretű és nehezebb szőrzetű.
Eredet és történet
Írországban az 1700-as évektől éltek ún. „setting” kutyák. Bár pontos eredetük ismeretlen, az ír szettert tartják több különféle spániel-, szetter- és pointerfajta ősének. Arra alkalmazták őket, hogy kiváló érzékenységű orrukkal felkutassák a megbúvó szárnyasokat, majd meglelve azt, megdermedve kellett jelezniük a zsákmány helyét a vadásznak ahelyett, hogy elkezdték volna űzni. Így biztosították azt, hogy véletlenül se kerüljenek a tűzvonalba.
A XVII. századtól kezdődően egyre több spániel-fajta került a kontinensről Angliába, ahol ezek a helybéli vadászkutyákkal kereszteződtek. Ahogy a fegyveres vadászat kiszorította a hagyományos solymászatot és hálós vadászatot, úgy változott meg a szetterek feladatköre is. Már nem csak felkutatniuk kellett a vadat, és jelezniük azt, de igencsak lövésállónak kellett lenniük.
A szettereket a XVIII. századi Írországban tenyésztették, és a XIX. századra már létezett mind a vörös, mind a vörös-fehér változat. Az 1800-as évek közepe táján a tiszta vörös színű egyedek népszerűsége rohamosan nőni kezdett, egyre többet szerepeltek a kiállítási ringekben is. Az első fajtaklub, az Irish Red Setter Club 1882-ben alakult Dublinban. A standard elfogadására 1886-ban került sor.
Az 1800-as évek végén kerültek az első példányok az Egyesült Államokba, ahol vadászkutyaként dolgoztak – szemet gyönyörködtető módon.
Az első világháborút követő visszaesés után az 1920-30-as évek hihetetlen népszerűséget hoztak a fajta életében. Már nem csak és kizárólag vadászkutyaként ismerték és tartották őket, de társként és kedvencként is nagy elismerésre tettek szert.
Ragyogó vörös színük miatt a kiállítási ringben is népszerűek lettek, és az 1900-as évek közepére a top-lista élére kerültek. A megnövekedett igény nem tett jót a minőségnek, hamarosan pedig a népszerűség is újból csökkent. Ezt kihasználva a tenyésztők újfent a képességekre helyezték a hangsúlyt, és napjainkban is igyekeznek kiemelni a fajta kiemelkedő munkaadottságait a szemet gyönyörködtető küllem mellett. Mindezt anélkül elérve, hogy a temperamentum rovására menne.
Mint a legtöbb hasonló fajtánál, vannak különbségek a field trial és a kiállítási kutyák között típusukat illetően. Ez utóbbi nagyobb méretű és nehezebb szőrzetű.
Egészség
Átlagéletkora 11-15 év.
Ír szettereknél más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: arthritis (ízületgyulladás), daganatok, egy öröklődő mutáció, mely a fehérvérsejteket érinti, epilepszia, csípőízületi diszplázia, HOD (nagy és óriás fajtájú ebekben előforduló csontfejlődési rendellenesség), pajzsmirigy alulműködés, osteosarcoma (rosszindulatú, csontszövetből kiinduló daganat), PDA (veleszületett érfejlődési rendellenesség), PRA (Progresszív Retina Atrophia, azaz látóideghártya sorvadás) és von Willebrand betegség (VIII. véralvadási faktor hiánya miatt kialakuló véralvadási zavar).
Személyiség
Nagy, elegáns, atlétikus felépítésű, gyönyörű vörös szőrrel és optimista természettel.
Bárhol is jelenik meg egy ír szetter, minden fej arra fordul. Nemtörődöm természete, mely a „valahogy majd csak lesz” életérzéssel párosul, mindenütt megszeretteti őt környezetével.
Sokkal több, mint egyszerűen szép és kedves kutya. Csodálatos társ, lelkes, intelligens, és szeretettel teli. Mivel vadászösztönei erősek, örömmel bizonyítja ebbéli képességeit.
Annak ellenére, hogy sokan üresfejű szépségnek, komolytalan show-kutyának gondolják, az ír szetter intelligens és sokoldalú fajta.
Küllem és ápolási szükségletek
A hosszú, zászlós szőrzet rendszeres kikefélését- és fésülést igényel, különös figyelemmel a lábak és farok zászlói. A kiállítási kutyák szőrét legjobb profi kutyakozmetikusra bízni. A hosszú fülek potenciális fertőzések forrásai, így folyamatosan ügyelni kell tisztaságukra.
Mozgás
Rendszeres testmozgásra van szüksége. Hosszú séták, lehetőség a vadászatra, túrázás, kocogás, kerékpár mellett futás – mindegyiket egyformán élvezi, és szüksége is van rá. Sok olyan kutyás sport van, amelyben örömmel és sikerrel vehet részt az ír szetter, legyen az vadászvizsga, agility, obedience, de akár terápiás kutyaként is megállja a helyét.
Nevelés
Pont olyan, mint egy igencsak életvidám, de nagyon okos gyerek. Kordában tartani csak határozott kézzel és sok szeretettel lehet.
Az ír szetter lelkesedése miatt nehezen tud hosszú ideig a feladatra koncentrálni. Gyakori, rövid ideig tartó gyakorlatokkal lehet a legjobb eredményt elérni. Szeret gazdája kedvére tenni, pozitív, jutalmazáson alapuló módszerekkel érdemes az érzékeny fajta nevelését végezni.
Etetés
A kirobbanó energiával bíró ír szetter számára kiváló minőségű, korának és aktivitási szintjének megfelelő eledelre van szüksége.
