Ír farkaskutya

Adatok

Leírás

Ez a kutyafajta az ír nép büszkesége, nemzeti kincse, melynek története szorosan kapcsolódik az ír nép történelméhez.

Az ír farkasagár története elég vázlatos, de impozáns agarakról a történelem kezdetei óta vannak feljegyzések. A hősi időkből (Kr.e. 200 – Kr.u. 200 között) legendák sora maradt fenn a hatalmas ír kutyákról, így „Ailbhe”-ről, mely állítólag hősiesen védelmezte Leinster király egész birodalmát, vagy a bátor „Bran”-ről, mely csodás módon figyelmeztetni tudta királyát a közelgő veszélyre. Állítólag az 1100-as években Ulster királya négyezer marhát ajánlott fel az áhított kutyáért cserébe.

Valószínűleg a legismertebb igaz történet e hatalmas fajtáról a XIII. századból származik. Llewelyn, Kelet-Wales hercege kedvelt vadászhelye Beddgelert volt, ide járt szívesen kedvenc hűséges kutyájával, Gelert-tel. Egy nap érthetetlen módon nem került meg a kutya, nem tartott gazdájával, erre a herceg elhagyta a vadászatot. Mikor Llewelyn hazaért, a kutya véresen, mocskosan, de örömmel rohant köszönteni. A herceg riadót fújatott és rohant fia szobájába, de a herceg bölcsője üres volt, az ágyneműt és a padlót is vér borította. Az őrjöngő apa előkapta fegyverét, és belelőtt a véres kutyába. A kutya haldokló vinnyogására egy csecsemő sírása válaszolt. Llewlyn a hang után indult és fiát sértetlenül találta egy hatalmas farkas teteme mellett, melyet Gelert ölt meg. A herceg iszonyatos lelkiismeret furdalást érzett, azt mondják, soha többé nem mosolygott. Kelet-Walesben, Gelert sírján a következő felirat áll: „Itt nyugszik Gelert. A hely neve Beddgelert.” (Angol szójáték: a „bed” az ágyra utal, összevonva a kutya nevével a hely neve őrzi a hős kutya tettének emlékét.)

Az ír mitológiában a fiannák zsoldos szabadcsapatok voltak, melyek erős, fiatal harcosokból álltak. Ezek közül a leghíresebb Fionn mac Cumhall fiannája volt, aki 300 hound kutyát birtokolt. Kedvenc ebét, Brant-at úgy jellemezték, hogy egymaga több embert és kutyát ölt meg, mint bármelyik fionn harcos.

Ismert legenda az ír farkassal kapcsolatban Patrick McAlpern, a későbbi Szent Patrik legendája. Patrikot 16 évesen elrabolták, és eladták rabszolgának. Hat éven át pásztorként dolgozott, egyetlen társa egy kutya volt. Egyszer Patrik egy álmot látott, melyben egy hang így szólt hozzá: „Jól teszed, hogy böjtölsz. Nemsokára visszatérsz a hazádba. Lám, a hajód készen áll!” Patrik az álom hatására megszökött rabszolgatartóitól, hosszú vándorlás után pedig eljutott a tengerhez. Kevéske pénzét felkínálta egy hajó kapitányának, hogy cserébe vigye magával, ám a kapitány félt kockáztatni, nem akarta a láthatóan szökevény Patrikot a hajóra engedni. Ám később elhatározását megváltoztatta, talán azért, mert látta, az ifjú igen jól tud bánni a kutyákkal, márpedig a hajó rakományának nagy része ír hound-okból állt. Az utazás célja Gallia volt, ahol Patrik jó ideig még a hajón dolgozott, majd visszatért Britanniába szüleihez. Így kötődik hát az írek védőszentje nemzeti fajtájukhoz.

A középkorban az ír farkas elsősorban hadi kutya volt, a birtokok védelmezője, és vaddisznóra, szarvasra, valamint a mára már kihalt ír jávorszarvasra vadásztak velük. Nappal megkötve tartották őket, majd éjjel szabadon eresztették, hogy őrizzék a vagyont. Az idegeneket, betolakodókat az ír farkasagár kíméletlenül megtámadta, elzavarta, sokszor meg is ölte.
Így járt Setanta, az ír hős is, aki útja során egyszer ismeretlen helyre tévedt. Az Ulster-i mondák szerint Setanta itt egy ír farkassal került összetűzésbe, és a viadal során legyőzte az állatot, Cullan kovács kutyáját. A kovács annyira elkeseredett hűséges őrző ebe halála miatt, hogy Setanta megsajnálta és elvállalta, hogy védelmező kutyája lesz, amíg nem talál másik, alkalmas négylábút. Ettől a naptól lett a legendás ír hős neve Cú-Culland (Cuchullain), azaz Culland kutyája.

A XV - XVI. században inkább farkas vadászatokra specializálták a fajtát, és ez az az időszak, amikor a típus is rögzült. Az 1600-as években tilos volt kivitelük az Egyesült Királyság területéről, mivel a farkasok nagyon sok problémát okoztak a szigetországban. Mikor az 1700-as évekre az utolsó farkast is sikerült kiirtani, az ír farkas elveszítette munkáját, a populáció erősen apadni kezdett. A nagy ír éhínség idején szintén rossz napok jártak a hatalmas kutyafajtára, mely csaknem kihalt.

George Augustus Graham kapitány volt az, aki megmentette a robosztus agarat, ez lett élete fő munkája az 1800-as évek végén. 1879-ben a politikai viszonyok már lehetőséget adtak arra, hogy az Ír Kennel Klub által rendezett dublini kiállításon ír farkasok is részt vegyenek. 1885-ben alakult az első fajtaklub, az Irish Wolfhound Club, melynek aktív tagja volt Graham kapitány is, egészen 1909-ben bekövetkezett haláláig.
A két világháború és köztük zajló gazdasági válság ismét a kihalás szélére sodorta az óriás ebeket. Mivel a második világháború során Írország semleges maradt, az elkötelezett brit tenyésztők kutyáikat átmenekítették a fajta megmentése érdekében. A háború után ismét erőre kapott a tenyésztői kedv, sok, korábban a tengerentúlra került kutya utódját küldték vissza az őshazába a fajta fellendítése érdekében.
Ma már ismét virágzó és népszerű fajta az ír farkaskutya – az agarak óriása.

Eredet és történet

Ez a kutyafajta az ír nép büszkesége, nemzeti kincse, melynek története szorosan kapcsolódik az ír nép történelméhez.

Az ír farkasagár története elég vázlatos, de impozáns agarakról a történelem kezdetei óta vannak feljegyzések. A hősi időkből (Kr.e. 200 – Kr.u. 200 között) legendák sora maradt fenn a hatalmas ír kutyákról, így „Ailbhe”-ről, mely állítólag hősiesen védelmezte Leinster király egész birodalmát, vagy a bátor „Bran”-ről, mely csodás módon figyelmeztetni tudta királyát a közelgő veszélyre. Állítólag az 1100-as években Ulster királya négyezer marhát ajánlott fel az áhított kutyáért cserébe.

Valószínűleg a legismertebb igaz történet e hatalmas fajtáról a XIII. századból származik. Llewelyn, Kelet-Wales hercege kedvelt vadászhelye Beddgelert volt, ide járt szívesen kedvenc hűséges kutyájával, Gelert-tel. Egy nap érthetetlen módon nem került meg a kutya, nem tartott gazdájával, erre a herceg elhagyta a vadászatot. Mikor Llewelyn hazaért, a kutya véresen, mocskosan, de örömmel rohant köszönteni. A herceg riadót fújatott és rohant fia szobájába, de a herceg bölcsője üres volt, az ágyneműt és a padlót is vér borította. Az őrjöngő apa előkapta fegyverét, és belelőtt a véres kutyába. A kutya haldokló vinnyogására egy csecsemő sírása válaszolt. Llewlyn a hang után indult és fiát sértetlenül találta egy hatalmas farkas teteme mellett, melyet Gelert ölt meg. A herceg iszonyatos lelkiismeret furdalást érzett, azt mondják, soha többé nem mosolygott. Kelet-Walesben, Gelert sírján a következő felirat áll: „Itt nyugszik Gelert. A hely neve Beddgelert.” (Angol szójáték: a „bed” az ágyra utal, összevonva a kutya nevével a hely neve őrzi a hős kutya tettének emlékét.)

Az ír mitológiában a fiannák zsoldos szabadcsapatok voltak, melyek erős, fiatal harcosokból álltak. Ezek közül a leghíresebb Fionn mac Cumhall fiannája volt, aki 300 hound kutyát birtokolt. Kedvenc ebét, Brant-at úgy jellemezték, hogy egymaga több embert és kutyát ölt meg, mint bármelyik fionn harcos.

Ismert legenda az ír farkassal kapcsolatban Patrick McAlpern, a későbbi Szent Patrik legendája. Patrikot 16 évesen elrabolták, és eladták rabszolgának. Hat éven át pásztorként dolgozott, egyetlen társa egy kutya volt. Egyszer Patrik egy álmot látott, melyben egy hang így szólt hozzá: „Jól teszed, hogy böjtölsz. Nemsokára visszatérsz a hazádba. Lám, a hajód készen áll!” Patrik az álom hatására megszökött rabszolgatartóitól, hosszú vándorlás után pedig eljutott a tengerhez. Kevéske pénzét felkínálta egy hajó kapitányának, hogy cserébe vigye magával, ám a kapitány félt kockáztatni, nem akarta a láthatóan szökevény Patrikot a hajóra engedni. Ám később elhatározását megváltoztatta, talán azért, mert látta, az ifjú igen jól tud bánni a kutyákkal, márpedig a hajó rakományának nagy része ír hound-okból állt. Az utazás célja Gallia volt, ahol Patrik jó ideig még a hajón dolgozott, majd visszatért Britanniába szüleihez. Így kötődik hát az írek védőszentje nemzeti fajtájukhoz.

A középkorban az ír farkas elsősorban hadi kutya volt, a birtokok védelmezője, és vaddisznóra, szarvasra, valamint a mára már kihalt ír jávorszarvasra vadásztak velük. Nappal megkötve tartották őket, majd éjjel szabadon eresztették, hogy őrizzék a vagyont. Az idegeneket, betolakodókat az ír farkasagár kíméletlenül megtámadta, elzavarta, sokszor meg is ölte.
Így járt Setanta, az ír hős is, aki útja során egyszer ismeretlen helyre tévedt. Az Ulster-i mondák szerint Setanta itt egy ír farkassal került összetűzésbe, és a viadal során legyőzte az állatot, Cullan kovács kutyáját. A kovács annyira elkeseredett hűséges őrző ebe halála miatt, hogy Setanta megsajnálta és elvállalta, hogy védelmező kutyája lesz, amíg nem talál másik, alkalmas négylábút. Ettől a naptól lett a legendás ír hős neve Cú-Culland (Cuchullain), azaz Culland kutyája.

A XV - XVI. században inkább farkas vadászatokra specializálták a fajtát, és ez az az időszak, amikor a típus is rögzült. Az 1600-as években tilos volt kivitelük az Egyesült Királyság területéről, mivel a farkasok nagyon sok problémát okoztak a szigetországban. Mikor az 1700-as évekre az utolsó farkast is sikerült kiirtani, az ír farkas elveszítette munkáját, a populáció erősen apadni kezdett. A nagy ír éhínség idején szintén rossz napok jártak a hatalmas kutyafajtára, mely csaknem kihalt.

George Augustus Graham kapitány volt az, aki megmentette a robosztus agarat, ez lett élete fő munkája az 1800-as évek végén. 1879-ben a politikai viszonyok már lehetőséget adtak arra, hogy az Ír Kennel Klub által rendezett dublini kiállításon ír farkasok is részt vegyenek. 1885-ben alakult az első fajtaklub, az Irish Wolfhound Club, melynek aktív tagja volt Graham kapitány is, egészen 1909-ben bekövetkezett haláláig.
A két világháború és köztük zajló gazdasági válság ismét a kihalás szélére sodorta az óriás ebeket. Mivel a második világháború során Írország semleges maradt, az elkötelezett brit tenyésztők kutyáikat átmenekítették a fajta megmentése érdekében. A háború után ismét erőre kapott a tenyésztői kedv, sok, korábban a tengerentúlra került kutya utódját küldték vissza az őshazába a fajta fellendítése érdekében.
Ma már ismét virágzó és népszerű fajta az ír farkaskutya – az agarak óriása.

Egészség

Átlagéletkora 6-8 év.

Ír farkaskutyáknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: daganatok, szívproblémák, pajzsmirigy alulműködés, PSS (veleszületett érfejlődési rendellenesség) és von Willebrand betegség (VIII. véralvadási faktor hiánya miatt kialakuló véralvadási rendellenesség).

Személyiség

Az ír farkas igazi békés óriás, a fajta kedvelői szerint a legméretesebb öleb. Nyugodt természetű, intelligens, türelmes és szeretetteli agárfajta, mely csodálatosan ragaszkodó családjával szemben.

Bár mérete igen impozáns, a gyerekekkel szemben kifejezetten megbízható és barátságos. Lassan érő fajta, mely kétéves koráig nem is éri el végleges méretét, bár elég látványosan nő. Mérete és megjelenése miatt mindig kitűnik a tömegből, így szocializációja nem nehéz, hiszen a legtöbb ember örömmel közeledik hozzá.

Jól kijön más állatokkal, bár hajlamos a kisebbet üldözőbe venni, ha elkezdenek együtt futkározni. Igazi birkatürelmű eb, mely nyugodtságát sokáig őrzi, ám ha elpattan a húr, jobb nem a közelben lenni.

Nem szabad elfelejteni, hogy a világ egyik leggyorsabb fajtája, ráadásul valaha ölésre tenyésztették ki, így vitás helyzetekben villámgyors harcmodora verhetetlen.

Küllem és ápolási szükségletek

A durva, közepesen hosszú szőrzetet rendszeresen ki kell kefélni és fésülni. A szőrhullás átlagos mértékű, de szükséges, hogy profi kozmetikus időszakosan megtrimmelje, így eltávolítva az elhalt szőrszálakat, valamint rendezetté téve a bundát.

Mozgás

Kölyökkorában és a növekedési időszakban érdemes limitálni a mozgást a játékidőre, és némi rövid sétára. A túl sok mozgás ebben a korszakban a gyors növekedés mellett fejlődési problémákhoz vezethet.

Felnőttként azonban szüksége van arra, hogy rövid távokon, nagy sebességgel rohanhasson – gazdájával együtt. Rendszeres sétákkal, a száguldás lehetőségével, és elegendő játékidővel, valamint a családjával töltött idővel az ír farkas tökéletesen kielégíti mozgásigényét.

Nevelés

Az intelligens ír farkas hamar megérti, mit akar gazdája, ezért nevelése viszonylag könnyű. A kitartás és a jutalmazás a kulcsszavak a sikeres neveléshez. Erősen emberközpontú fajta, ezért örömmel fogad mindenkit, aki a közelébe kerül. A rendszeres séták nyilvános helyeken sokban segítik a bizalomérzet fejlődését apró kölyökkortól felnőtt koráig.

Etetés

Jó étvágyú fajta, mely kiváló minőségű, korának megfelelő táplálást igényel.

A galériában fellelhető fotók között ©Alexey Kalashnikov© képei is szerepelnek.