Adatok
| Származási hely: | Erdély |
|---|---|
| Magasság: |
kan 55.00-65.00 cm
szuka 55.00-65.00 cm |
| Súly: |
kan 25.00- kg
szuka 25.00- kg |
| Szőrzet: | Kettőt szőrzet, rövid, egyenes, sűrű, testhez simuló fedőszőrrel és aljszőrrel. |
| Szín: | Fekete, cser jegyekkel. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
Ez az ősi kopófajta már akkor a magyarok kísérője volt, amikor a IX. században a Kárpát-medencébe érkeztek. Ott keveredtek az őshonos fajtákkal, és valószínűleg lengyel fajtákkal is, így alakult ki az erdélyi kopó végleges formája. A kutyák a Kárpátok sűrű erdeiben vadásztak, így kifejezetten erősnek kellett lenniük. Arra tenyésztették őket, hogy a hegyekben kövessék a vad nyomát. A kemény téli hideg és a hó, de a nyári forróság sem tarthatta őket vissza, alkalmazkodniuk kellett az időjárás viszontagságaihoz.
A múltban elsősorban a királyok és a hercegi családok használták az erdélyi kopót farkasok és medvék vadászatára. Később a hosszabb lábú változatot szarvas, hiúz, vaddisznó, míg a rövidebb lábú változatot róka és nyúl vadászatára használták.
Az erdélyi kopó mindenütt kiváló szaglásáról és nagyszerű tájékozódó képességéről ismert, akár hegyi vagy erdei környezetben is. A második világháború után a fajta létszáma drámaian csökkent, majdnem a kihalás szélére került. Az erdélyi kopó hazai elkötelezettjei keményen dolgoznak a túlélésért mind a mai napig. Az ország határain túl egyre ismertebbé válik a fajta, bár az összlétszám még mindig elég alacsony.
Eredet és történet
Ez az ősi kopófajta már akkor a magyarok kísérője volt, amikor a IX. században a Kárpát-medencébe érkeztek. Ott keveredtek az őshonos fajtákkal, és valószínűleg lengyel fajtákkal is, így alakult ki az erdélyi kopó végleges formája. A kutyák a Kárpátok sűrű erdeiben vadásztak, így kifejezetten erősnek kellett lenniük. Arra tenyésztették őket, hogy a hegyekben kövessék a vad nyomát. A kemény téli hideg és a hó, de a nyári forróság sem tarthatta őket vissza, alkalmazkodniuk kellett az időjárás viszontagságaihoz.
A múltban elsősorban a királyok és a hercegi családok használták az erdélyi kopót farkasok és medvék vadászatára. Később a hosszabb lábú változatot szarvas, hiúz, vaddisznó, míg a rövidebb lábú változatot róka és nyúl vadászatára használták.
Az erdélyi kopó mindenütt kiváló szaglásáról és nagyszerű tájékozódó képességéről ismert, akár hegyi vagy erdei környezetben is. A második világháború után a fajta létszáma drámaian csökkent, majdnem a kihalás szélére került. Az erdélyi kopó hazai elkötelezettjei keményen dolgoznak a túlélésért mind a mai napig. Az ország határain túl egyre ismertebbé válik a fajta, bár az összlétszám még mindig elég alacsony.
Egészség
Átlagéletkora 12-14 év.
Nincs feljegyzett fajtaspecifikus betegség.
Személyiség
Engedelmes, könnyen nevelhető, jó természetű fajta. Kiváló társ és nagyszerű vadász. A családjához nagyon erősen kötődik, és igen intenzíven védelmezi őket.
Küllem és ápolási szükségletek
Szőrhullása átlagosnak mondható, csak időnkénti átkefélést igényel.
Mozgás
Mérsékelt mozgást igényel, elég napi pár séta, feltéve hogy csak családi kedvencként tartják. Jó, ha rendelkezésre áll olyan zárt terület, ahol kedvére kutathat, felfedezhet a kutya, és kiélheti vadászösztöneit. A vadászatra használt erdélyi kopó munkája során eleget mozog. Kíváncsi természete és kiváló orra miatt a kinti séták során érdemes pórázon tartani.
Nevelés
Az orra könnyen eltereli, mindazonáltal örömmel tesz gazdája kedvére, és igyekszik mindent megtenni, amit kérnek tőle. A nevelés mindig pozitív megerősítésen alapuljon, szükséges a türelem és a következetesség.
Etetés
Az erdélyi kopó igazán falánk fajta, ezért a súlyára igencsak ügyelni kell. Szüksége van a táplálék biztosította energiára, de egyensúlyban kell tartani a mozgást és a táplálékbevitelt. Kiváló minőségű, korának megfelelő tápra van szüksége.