Bullmasztiff

Adatok

Leírás

A bullmasztiff az angol masztiff és a bulldog keresztezéséből született. A 18. század Angliájában nagy gondot jelentett, hogy a szegények és a vadorzók rendszeresen irtották az erdők vadállományát. Eredetileg „gamekeeper’s night dog”-nak, azaz a vadőr éjszakai kutyájának hívták, ugyanis a bullmasztiffokat az orvvadászok becserkészésére használták a nagy birtokokon. Az orvvadászokra Angliában halál várt, ráadásul tudva ezt, minden eszközt felhasználtak menekülésük érdekében. Így ahhoz, hogy a kutyák el tudják őket kapni, nem csak keménynek és bátornak kellett lenniük, de teljesen csendesnek is.
Ennek érdekében sokféle próbálkozás született, ám sorra hamvába hullt mindegyik. A masztiffok bár nyugodtak és türelmesek tudtak lenni, de nem voltak elég gyorsak, a korabeli bulldogok pedig igencsak heves vérmérséklettel bírtak. Ráadásul az 1800-as évek során az angol vadőrök szerették volna csökkenteni az angol masztiffok hatalmas termetét. A bulldog gének hozzáadásával keletkezett fajta sokkal gyorsabb és csendesebb lett a nyomkövetésben.

Ahogy elérkezett a 20. század, a vadőrök és kutyáik szükségessége csökkent, de a hagyományok életben tartása érdekében továbbra is rendeztek olyan versenyeket, ahol az volt a feladat, képes-e az ember túljárni ezen kutyák eszén. Az önkéntesek kaptak némi előnyt, majd pár perc múlva a bullmasztiffokat elengedték a pórázról. Miután elfogta a „zsákmányt”, a kutya földre vitte az „orvvadászt”, és ott tartotta addig, amíg vezetője meg nem érkezett. Amennyire ismeretes, kutya sosem veszített ilyen megmérettetésben.

Napjainkban a bullmasztiff kiemelkedő őrző képességei biztosítják folyamatos népszerűségét, bár sokkal lágyabb és engedékenyebb kutya, mint amilyenek ősei voltak. Védelmező, de soha nem agresszív. A sötét csíkos szín igen megfelelő volt az éjszakai munkára, de napjainkra sokkal inkább előtérbe került az őzszín.

A fajta hivatalos elismerése 1924-ben történt meg, az első fajtaklub rá egy évre alakult. A második világháború során igencsak megfogyatkozott az állomány, de a korábban a tengerentúlra került egyedek segítségével sikerült stabilizálni, majd növelni a létszámot. Nem sokkal később, 1950-ben az első fajtastandard is rögzítésre került.

Eredet és történet

A bullmasztiff az angol masztiff és a bulldog keresztezéséből született. A 18. század Angliájában nagy gondot jelentett, hogy a szegények és a vadorzók rendszeresen irtották az erdők vadállományát. Eredetileg „gamekeeper’s night dog”-nak, azaz a vadőr éjszakai kutyájának hívták, ugyanis a bullmasztiffokat az orvvadászok becserkészésére használták a nagy birtokokon. Az orvvadászokra Angliában halál várt, ráadásul tudva ezt, minden eszközt felhasználtak menekülésük érdekében. Így ahhoz, hogy a kutyák el tudják őket kapni, nem csak keménynek és bátornak kellett lenniük, de teljesen csendesnek is.
Ennek érdekében sokféle próbálkozás született, ám sorra hamvába hullt mindegyik. A masztiffok bár nyugodtak és türelmesek tudtak lenni, de nem voltak elég gyorsak, a korabeli bulldogok pedig igencsak heves vérmérséklettel bírtak. Ráadásul az 1800-as évek során az angol vadőrök szerették volna csökkenteni az angol masztiffok hatalmas termetét. A bulldog gének hozzáadásával keletkezett fajta sokkal gyorsabb és csendesebb lett a nyomkövetésben.

Ahogy elérkezett a 20. század, a vadőrök és kutyáik szükségessége csökkent, de a hagyományok életben tartása érdekében továbbra is rendeztek olyan versenyeket, ahol az volt a feladat, képes-e az ember túljárni ezen kutyák eszén. Az önkéntesek kaptak némi előnyt, majd pár perc múlva a bullmasztiffokat elengedték a pórázról. Miután elfogta a „zsákmányt”, a kutya földre vitte az „orvvadászt”, és ott tartotta addig, amíg vezetője meg nem érkezett. Amennyire ismeretes, kutya sosem veszített ilyen megmérettetésben.

Napjainkban a bullmasztiff kiemelkedő őrző képességei biztosítják folyamatos népszerűségét, bár sokkal lágyabb és engedékenyebb kutya, mint amilyenek ősei voltak. Védelmező, de soha nem agresszív. A sötét csíkos szín igen megfelelő volt az éjszakai munkára, de napjainkra sokkal inkább előtérbe került az őzszín.

A fajta hivatalos elismerése 1924-ben történt meg, az első fajtaklub rá egy évre alakult. A második világháború során igencsak megfogyatkozott az állomány, de a korábban a tengerentúlra került egyedek segítségével sikerült stabilizálni, majd növelni a létszámot. Nem sokkal később, 1950-ben az első fajtastandard is rögzítésre került.

Egészség

Átlagéletkora 8-10 év.

Bullmasztiffoknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: allergia, daganatok, szívizom betegség, könyökízületi diszplázia, entrópium (szemhéj befelé fordulása), hemagiosarcoma (rosszindulatú, vérerek falából kiinduló daganat), csípőízületi diszplázia, lymphoma (fehérvérsejtekből kiinduló nyirokszöveti daganat), hízósejtekből kiinduló daganat, osteosarcoma (csontszöveti daganat), PRA (látóideghártya sorvadás), aorta stenosis (aorta szűkület).

Személyiség

Hűséges és élénk, alapvetően csendes fajta. Szeretetteli és megbízható a családban, melynek minden tagján rajta tartja a szemét. Ha azt érzi, hogy ő maga, vagy valaki hozzá közel álló veszélyben van, akkor azonnal reagál. Mérete és ereje elrettentő lehet. Kölyöknek játékos, egy erőskezű gazda irányítása nélkül féktelen felnőtté nőhet fel. A fajta kialakítása során nagy hangsúlyt kapott, hogy a kutya kemény legyen, de sose agresszív. A bullmasztiff sohasem támad ok nélkül.

Küllem és ápolási szükségletek

A ráncos pofa az a terület, amely a legtöbb figyelmet igényli, hogy mindig tiszta legyen, így elkerülve a fertőzéseket. A rövid, sima szőr ápolása egy puha kefével, heti néhány alkalommal átkefélve mindig csinos lesz.

Mozgás

Nem igényel túlzott mozgatást, de szüksége van a napi kétszeri sétára. Ellustulhat, ezért fontos rendszeresen kivinni.

Nevelés

Amint beilleszkedett környezetébe, el kell kezdeni a nevelést, amilyen korán csak lehet. A bullmasztiffok független gondolkodású kutyák, gyorsan nagyra és erősre nőnek, így az alapvető szokások elsajátítása elengedhetetlen ahhoz, hogy könnyű legyen a kutyát kontrollálni.

Meglepően érzékeny fajta, ezért pozitív megerősítést és következetességet igényel. A bullmasztiff nem tűri a keménykezű nevelést, nem parancsszóra működő gépezet. Szeret tanulni, gyorsan elsajátít mindent, de kifejezetten utálja a monoton ismétléseket. Az új mindig kihívás a számára, ha megkapja, örömmel veti magát a feladatba. Nem azért teszi meg, amit gazdája elvár tőle, vagy mert parancsot kap rá, hanem szeretete vezérli. Épp ezért alapfeltétel, hogy mindig gazdája és a család közelében lehessen.

Etetés

Az erőteljes bullmasztiff kiváló minőségű eledelt igényel. Nem túlzottan aktív, ezért ügyelni kell a mennyiségre, nehogy elhízzon.