E-mail: pet4you@pet4you.hu

Angol cocker spániel

Angol cocker spániel

Származási hely:Anglia
Magasság:kan 39.00-43.00 cm
szuka 38.00-40.00 cm
Súly:kan 12.00-15.00 kg
szuka 12.00-14.00 kg
Szőrzet:Kettős szőrzet közepesen hosszú, egyenes vagy enyhén hullámos, selymes, dús bunda.
Szín:Különféle lehet. Egyszínű fekete, májszín, vörös, de a fehér folt nem megengedett. A többszínűek jegyeinek tisztának kell lennie, lehet benne fekete, májszín, vörös, cser jegyek és mindegyik variáció fehérrel kombinálva.
Testméret:Közepestestű
Taníthatóság:Azonnal tanul
Szőrtípus:Félhosszú szőrű
Szőrápolási igény:Rendszeres kozmetikát igényel
Mozgásigény:Közepes mozgásigényű
Lojalitás:Hűséges
Védelmezőképesség:Ritkán védelmező
Állat kompatibilitás:Könnyen elfogad más kedvenceket
Gyerek kompatibilitás:Szereti a gyerekeket

Leírás

Vidám, kellemes fajta, farka állandóan csóvál. Mindennek örül, izgatottsága a jókedv jele.

Eredet és történet

Spániel jellegű kutyákra utaló jeleket már a Kr. e. 4. században találtak. Erre a legékesebb példa egy II. Makedóniai Fülöp idejéből való szobor.
Gyanítható, hogy az összes spániel fajta őshazája Spanyolország, ahol túlnyomórészt vadászatokon használták őket. Hogy ez valóban így van-e, nem tudni.

Ám érdemes beleolvasni Virginia Wolf, a híres angol írónő Flush című regényébe: „Amikor a karthágóiak partra szálltak Spanyolországban és meglátták a nyulakat, amelyek tömegesen loholtak ki a legkisebb cserjéből, legapróbb tujából is, egész katonaságuk ezt rikkantotta: „Span! Span!” – az a „span” szó karthágói nyelven tudniillik nyulat jelent. Ettől kezdve ezt a vidéket Hispániának, vagyis Nyulak Földjének nevezték, ami pedig a kutyákat illeti, amelyek hanyatt-homlok vetették magukat a szökevények után, ezeket elkeresztelték spánieleknek, azaz nyulászó kutyáknak.”
Más vélekedések szerint ugyanakkor a „Hispánia” elnevezésnek vajmi kevés köze van a karthágóiakhoz és azok „span” szavához, sokkal inkább a baszk „espana” szóra vezethető vissza az ország nevének eredete, ezáltal pedig a kutyafajta eredete is.

Sokan úgy gondolják, már igen korán Angliába kerültek az első példányok, nem később, mint Kr. e. 55 körül, amikor is Cézár partra szállt Angliában. A gazdagok birtokain hamar hasznukat vették, és a spánielek kivívták presztízsüket, mint kiváló vadászkutyák, melyek alkalmasak a sűrű aljnövényzetben megbúvó vad jelzésére és a madarak felzavarására. Ismertek voltak lenyűgöző apport készségükről is.

1570-ben Caius, Erzsébet királyné udvari orvosa híres könyvében a „De canibus Britannicus”-ban már vízi- és szárazföldi spánielekre csoportosította ezeket a vadászebeket. Ezt a csoportosítást aztán tovább folytatták az utódok, így alakult ki a szárazföldi spánielek körében a nagyobb termetű, madarász-solymász (springer) spánielek és a kisebb, hasukon hálóval madarászó (sitting) spánielek kategóriája. Később tovább finomodott ez a csoportosítási módszer. A 19. század elejére „szakterületük” a fácán-, fajd-, erdei szalonka vadászat lett, emiatt pedig „cocking” vagy „cocker” spániel néven kezdték el őket hívni. A „cock” szó jelentése egyébként kakas.

Ezekben az időkben a springer, sussex és cocker spániel kölykök még egyazon alomból születtek. A legnagyobb kölyköt springer spánielnek hívták, a közepes méretűek lettek a sussex spánielek, míg a legkisebbek a cocker-ek. Kizárólag a méret határozta meg a fajtát. Az 1800-as évek végére sikerül meghatározni a típusokat és a tenyésztés már elkülönülten, keresztezések nélkül zajlott.

Modern kori történetében a cocker spániel sokszor állt a toplista élén. Az amerikaiak is foglalkoztak a cockerekkel, de a tenyésztés teljesen más irányba haladt. 1940-ben a Kennel Club határozottan két fajtára választotta a spánieleket: amerikai cocker spánielre és cocker spánielre. Az óceán túloldalán az amerikai és a kanadai kennel klubok ugyanezt tették, azzal a különbséggel, hogy az elnevezés amerikai és angol cocker spániel lett, akárcsak a világ többi részén.

Napjainkban a cocker spánielek kissé magasabbak, kevésbé finomak és kevésbé nehéz szőrűek, mint az észak-amerikai rokon. Megmaradt azonban vadászati ösztönük, és igen népszerűek a vadászati vizsgákon és a field trialokon. Az angol cocker spánielek híresek arról, hogy nehéz terepen is jól vadásznak és ún. puha szájjal apportírozzák az elejtett állatot.

Személyiség

Vidám, kellemes fajta, farka állandó mozgásban van, mindig vidáman csóválja. Szinte túláradóan boldog, a fürdéstől a vadászatig mindent izgalmas eseménynek tart – feltéve, ha abban gazdájával együtt vehet részt.

Nem ideges típusú kutya, izgatottsága sokkal inkább a jókedv jele, semmint a nyughatatlanságé. Ez az igencsak szerethető és szeretettel teli fajta szinte bárkivel jól kijön. Igazán hűséges és odaadó, a család aprajának és nagyjának örök vidámságot nyújtó, kedves társ. Gyerekek mellé kifejezetten ajánlható, mert végtelen türelmével és jóindulatával a kisebbek nem túl finom simogatását is jól tolerálja.

Küllem és ápolási szükségletek

A finom, selymes szőrzet - különösen a hosszú részeken - rendszeres kikefélést igényel. A hosszú szőrzetet csomómentesen kell tartani, és rendszeresen eltávolítani a szennyeződéseket, idegen anyagokat, melyeket a napi séta során könnyen összeszedhet a kutya. Hosszú, nehéz fülei gyakran kerülnek közel a földhöz, emiatt könnyen fertőzéseket szedhet össze velük, ezért napi rendszerességgel kell ellenőrizni és tisztítani.

Mozgás

Igazi társasági lény, imádja a sétákat, melyek nem csak a szimatolásra és a felfedezésre nyújtanak lehetőséget, de az ismerkedésre és a barátok üdvözlésére is. Igazi vadász, ezért imád olyan helyekre kirándulni, ahol felcsippenthet egy kis madárillatot. Ügyesen úszik és apportozik, így aztán akár a teniszlabdát is örömmel visszacipeli gazdájához egy part menti séta során.

Egészség

Átlagéletkora 12-15 év.

Angol cocker spánieleknél más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: fülprobléma, öröklődő vesefejlődési zavar, mely veseelégtelenséget okoz, csípőízületi diszplázia, PRA (Progresszív Retina Atrophia, azaz látóideghártya sorvadás).

Nevelés

Fogékony, intelligens, éber kutya, erős késztetéssel, hogy gazdája kedvére tegyen, éppen ezért élvezi a nevelés minden pillanatát. Igazi munkaszerető, mondhatni munkamániás fajta. Vadászati kiképzésen kívül az otthoni szabályokat is hamar elsajátítja és igazán versenyképes szinte minden kutyás sportban, az obedience-től az agilytin át a freestyle-ig. Elbűvölő szemei és selymes bundája miatt kiváló terápiás kutya lehet belőle.

Etetés

Korának megfelelő eledelre van szüksége, alkalmazkodva az aktivitási szinthez és anyagcseréjéhez.