Adatok

Származási hely: Egyesült Államok
Magasság: kan 45.00-56.00 cm
szuka 45.00-56.00 cm
Súly: kan 16.00-27.00 kg
szuka 13.00-22.00 kg
Szőrzet: Fényes, sima, a testhez szorosan simuló szőr, meglehetősen kemény.
Szín: Bármilyen szín és mintázat, színkombináció megengedett, kivéve a merle.
További adatok megjelenítése

Leírás

Az amerikai pit bull terrier a korai görög masztiff típusú kutyáktól származik, melyek általános elnevezése a molosszus volt, elsődleges feladata pedig a Római Birodalomban az arénákban vívott harc. Az embereket a harc minden formájával szórakoztatták, küzdöttek a kutyák egymás, esetenként ember, de akár elefánt, bika ellen is.

Az amerikai pit bull terrier őse a mészárosok kutyája volt, akik oldalán a bikák körül dolgozott, valamint a vadászoké, akiknek a vaddisznók és más nagy vadak elejtésében segédkezett. Angliában ezek a feladatok addig alakultak és változtak, hogy kialakult egy sportág: a medve- és bikaharcok sportja, ahol is a kutyák medvékkel vagy bikákkal küzdöttek, míg csak ezeket a véres viadalt 1835-ben be nem tiltották. Ennek léptek helyébe a kutyaviadalok, ezek életben tartották azokat a kutyákat, melyek rendelkeztek a kirobbanó erővel, kitartással, valamint olyan harapással és fogással, mely által a másik állat a halálba küldhető.

Az amerikai pit bull terriernek, hála állhatatosságának, atletikus felépítésének, erejének, intelligenciájának és bátorságának, sikerült a ringben maradnia. Nem mellesleg azért is maradhattak, mert kellően figyeltek gazdájukra. Mikor egy kutyát vissza kellett hívni a küzdelemből, gazdája anélkül tudta őket irányítani, hogy hozzá kelljen érnie. A ringen kívül azáltal váltak ismertté, hogy családjukkal szemben hűségesek és ragaszkodó természetűek voltak.

Az 1800-as évek második felében kerültek az első kutyák a tengerentúlra. Karrierjük persze az arénákban kezdődött, a legsikeresebb viadorkutyák Angliából kerültek Amerikába, ahol a  fajta hamar népszerű lett. Egy idő után megindult az amerikai viadorkutyák önállósult tenyésztése, a saját típus kialakítása. A keresztezések elsősorban a korábban az országba került harci kutyákkal történtek, de felhasználták az amerikai bulldogokat, masztiff féléket és néha vérebeket, vizslákat is. A cél a legerősebb és legsikeresebb gladiátor kutya megalkotása volt.  A kutyaviadalokat a legtöbb államban az 1860-as évekre betiltották., elsősorban vadászkutya és kísérő eb lett a korábbi gladiátorokból.

1898-ban kapta a fajta hivatalosan is az amerikai pit bull terrier elnevezést. Nagy rajongója, Chauncey Z. Bennett alapította a United Kennel Clubot (UKC), melyben az első elismert fajta az amerikai pit bull terrier volt. Az AKC (American Kennel Club) és az UKC közötti harc a gazdákat visszatartotta az AKC rendezvényein való megjelenéstől, és a fajta másik szervezet általi elismerését is megakadályozta. A kutyák staffordshire terrier néven való megjelölésével – mely szakadást okozott ellenzői és támogatói között – 1936-ban lehetőség nyílt az AKC regisztrációra. A név 1972-ben tovább változott az amerikai staffordshire terrierre, hogy könnyebb legyen megkülönböztetni az angol staffordshire terriertől. Az amerikai pit bull terrier és a staffordshire terrier tenyésztése több, mint fél évszázadon át egymástól függetlenül zajlott, így a modern pit bull erősebb felépítésű lett, mint rokona.

Napjainkban a kutyaviadal a legtöbb országban illegális, így az Egyesült Államokban is, de a pit bullok negatív megítélése napjainkig megmaradt. Azok, akinek van ilyen fajtájuk, és olyannak ismerik, amilyen valójában – valamint felelősségteljesen is tartják -, a fajta jövőjét tartják kezükben. Megfontolandó esetükben a mondás: „Punish the deed, not the breed!”, azaz a tettet büntesd, ne a fajtát!

Eredet és történet

Az amerikai pit bull terrier a korai görög masztiff típusú kutyáktól származik, melyek általános elnevezése a molosszus volt, elsődleges feladata pedig a Római Birodalomban az arénákban vívott harc. Az embereket a harc minden formájával szórakoztatták, küzdöttek a kutyák egymás, esetenként ember, de akár elefánt, bika ellen is.

Az amerikai pit bull terrier őse a mészárosok kutyája volt, akik oldalán a bikák körül dolgozott, valamint a vadászoké, akiknek a vaddisznók és más nagy vadak elejtésében segédkezett. Angliában ezek a feladatok addig alakultak és változtak, hogy kialakult egy sportág: a medve- és bikaharcok sportja, ahol is a kutyák medvékkel vagy bikákkal küzdöttek, míg csak ezeket a véres viadalt 1835-ben be nem tiltották. Ennek léptek helyébe a kutyaviadalok, ezek életben tartották azokat a kutyákat, melyek rendelkeztek a kirobbanó erővel, kitartással, valamint olyan harapással és fogással, mely által a másik állat a halálba küldhető.

Az amerikai pit bull terriernek, hála állhatatosságának, atletikus felépítésének, erejének, intelligenciájának és bátorságának, sikerült a ringben maradnia. Nem mellesleg azért is maradhattak, mert kellően figyeltek gazdájukra. Mikor egy kutyát vissza kellett hívni a küzdelemből, gazdája anélkül tudta őket irányítani, hogy hozzá kelljen érnie. A ringen kívül azáltal váltak ismertté, hogy családjukkal szemben hűségesek és ragaszkodó természetűek voltak.

Az 1800-as évek második felében kerültek az első kutyák a tengerentúlra. Karrierjük persze az arénákban kezdődött, a legsikeresebb viadorkutyák Angliából kerültek Amerikába, ahol a  fajta hamar népszerű lett. Egy idő után megindult az amerikai viadorkutyák önállósult tenyésztése, a saját típus kialakítása. A keresztezések elsősorban a korábban az országba került harci kutyákkal történtek, de felhasználták az amerikai bulldogokat, masztiff féléket és néha vérebeket, vizslákat is. A cél a legerősebb és legsikeresebb gladiátor kutya megalkotása volt.  A kutyaviadalokat a legtöbb államban az 1860-as évekre betiltották., elsősorban vadászkutya és kísérő eb lett a korábbi gladiátorokból.

1898-ban kapta a fajta hivatalosan is az amerikai pit bull terrier elnevezést. Nagy rajongója, Chauncey Z. Bennett alapította a United Kennel Clubot (UKC), melyben az első elismert fajta az amerikai pit bull terrier volt. Az AKC (American Kennel Club) és az UKC közötti harc a gazdákat visszatartotta az AKC rendezvényein való megjelenéstől, és a fajta másik szervezet általi elismerését is megakadályozta. A kutyák staffordshire terrier néven való megjelölésével – mely szakadást okozott ellenzői és támogatói között – 1936-ban lehetőség nyílt az AKC regisztrációra. A név 1972-ben tovább változott az amerikai staffordshire terrierre, hogy könnyebb legyen megkülönböztetni az angol staffordshire terriertől. Az amerikai pit bull terrier és a staffordshire terrier tenyésztése több, mint fél évszázadon át egymástól függetlenül zajlott, így a modern pit bull erősebb felépítésű lett, mint rokona.

Napjainkban a kutyaviadal a legtöbb országban illegális, így az Egyesült Államokban is, de a pit bullok negatív megítélése napjainkig megmaradt. Azok, akinek van ilyen fajtájuk, és olyannak ismerik, amilyen valójában – valamint felelősségteljesen is tartják -, a fajta jövőjét tartják kezükben. Megfontolandó esetükben a mondás: „Punish the deed, not the breed!”, azaz a tettet büntesd, ne a fajtát!

Egészség

Átlagos élettartama 12 év.

Amerikai pit bull terriereknél más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: allergia, daganatok, szürke hályog, szívproblémák, csípőízületi diszplázia, a pajzsmirigy alulműködése, és von Willebrand betegség (VIII-as véralvadási faktor veleszületett hiánya miatti véralvadási zavar).

Személyiség

Aki kellő tudás és tisztelet birtokában tart és nevel ilyen fajtát, tudja, hogy nincs kellemesebb társ, mint egy amerikai pit bull terrier. Kedves, a gyerekekkel szemben gyengéd, intelligens, nevelése könnyű, szeretetteljes, játékos, kifejező, hűséges és sokoldalú fajta.

Ugyanakkor más állatokkal szemben lehet agresszív és előfordulhat, hogy a kisebb állatokat zsákmánynak tekinti. Igen ügyes a terelésben, őrzésben, vadászatban és a súlyhúzásban. Bátor és elszánt fajta, mégis, sokszor látni, ahogy gazdájához bújik, szinte az ölébe ül és úgy puszilgatja "kutyamódra".

Küllem és ápolási szükségletek

Rövid, sima szőre könnyen kezelhető rendszeres kikeféléssel, melyhez egy puhaszőrű kefe megfelelő. Alkalmankénti fürdetése szükséges lehet.

Mozgás

A kirobbanó energiával bíró pit bull terrier számára napi többszöri séta szükséges, hogy fizikális állapota megfelelő legyen, valamint mentális kihívásokkal szembesülhessen. A séta egyúttal jó alkalom arra, hogy a kutya megismerhessen más embereket, így megfelelően szocializált legyen. Ha nem kapja meg a kellő motivációt és mozgást, a lakás berendezésén vezeti le felgyülemlett energiáját. 

Nevelés

Fogékony és értelmes fajta, így viszonylag könnyen nevelhető, számos területen képes kiemelkedő teljesítményre. Problémát az jelenthet, amilyennek mások látják, ezért a lehető legkülönfélébb találkozásoknak, különböző karakterű emberek megismerésének, és idegen helyek felfedezésének kell kitenni őt, hogy magabiztos, ne pedig bizalmatlan felnőtt eb váljon belőle, ezáltal pedig megítélése is javuljon.

Sokoldalúsága miatt számos kutyás sportra alkalmas, és egyre elgerjedettebb a fajta alkalmazása rendőr-, kereső-, mentő- és terrorelhárító kutyaként. A közös sporttevékenység során ügyelni kell arra, hogy más kutyákkal nehezen jön ki, hajlamos arra, hogy a megadást figyelmen kívül hagyja.

Még a kutyákkal megfelelően szocializált pit bull is csak felügyelettel és állandó figyelem mellett engedhető más kutyák közelébe. Azt azonban tudni kell, hogy a pit bull – és általában a többi korábbi gladiátor fajta – nem támad emberre.

Etetés

Az aktív pit bull számára a jól kiegyensúlyozott és kiváló minőségű étrend elengedhetetlen az egészség megőrzéséhez.