Amikor sétálni megyünk, és új arcokkal találkozunk, mindig kérik, mondjam már el, milyen egy bullterrierrel élni. Persze mindig elmesélem, igyekszem vlaóban jól összefoglalni ennek a különleges fajtának a jellemét. A napokban valahol az interneten találtam egy jellemzést, és bár néhol kissé...khm...szóval nem éppen veretes a nyelvezete, igazából tökéletesen leírja ezt a tökkelütött ebfajtát. Nagyjából Márton bull is ilyen.
"Érdekes arcú állat. Gyakorlott tévénéző a bullterrier szót hallva két dologra asszociál: Friderikuszra, meg a herefogóra. Bizony, kemény fajtával állunk szemben, amely egyre inkább divatba jön nálunk.
A bullterrier már csak azért is jó befektetés, mert ha drága pénzen megvettük, biztosak lehetünk benne, hogy a kutyusban még a száguldó 78-as troli sem tud kárt tenni. Ára húsz-harminc-negyvenezer forint körül mozog, de igényeseknek tudok egy eladó, kétszeres bajnok fedezőkant százötvenezerért.
A bullterrier kitenyésztésekor a legfontosabb szempont a strapabírás volt. A tenyészállományt először sós kútba és kerék alá tették, cápák közé hajigálták, lelégpuskázták, és a fejük fölött próbarobbantás hajtottak végre atombombával. A túlélőket azután kiválogatták a döglöttek közül, és adott volt az új fajta, amely hihetetlenül szívós, erős és gyors, golyóálló páncélzata még egy tehervonattal is vígan dacol, ámde végtelenül bunkó.
Akinek vannak favágó rokonai, el tudja képzelni, mily megejtően egyszerű, tiszta szívű, lelkes és barátságos állat. Jellegzetes horkantásokkal hozza vissza a mestergerendát, lankadatlan farkcsóválással adózva annak a ténynek, hogy nagy barátja, az emberiség percről percre szaporodik.
Előny a körkörös ütközésvédelemre épülő passzív biztonsági rendszer. Egyszer a saját szememmel láttam, hogy az éjszakai sétáltatáskor egy bullterrier lelkesen nekifutott egy kőfalnak (nem vette észre, hogy a labda már visszapattant). Jókorát csattant. Minden jelenlevő kutyásban meghűlt a vér. A bullterrier mereven állt vagy 5-6 másodpercig, majd megrázta magát, és boldog farkcsóválással szaladt tovább.
Az átlagkutyák közé szabadult bullterrier lelkivilágát úgy érthetjük meg, ha elképzeljük Günthert, a burlengandi trakrorost egy kőszegi diszkóban. Bizony, azt hiszi, övé a világ, és valljuk be, nem jár messze az igazságtól.
Világraszóló nevelési fegyvertény, ha hívásra a bullterrier a gazdájához szalad. Az állatidomárok nem véletlenül foglalkoznak inkább oroszlánokkal."