Kicsit eltűntem ebben a járványos időszakban. Az anyám sokat dolgozott, és alig volt ideje valamire is, így sajnos rám is. Elkezdtük az iskolát ugye, alig egy alkalom volt, amikor tudtunk menni, és utána beütött az Armageddon. Lefújták az iskolát is, meg mindent is.
Itthon voltunk, csak kevés időre mentünk le sétálni, mert az anyám nagy „szabálytartógizi”. Olyan óvintézkedéseket tett, hogy még a testemet is lemosta, amikor sétából megérkeztünk. Minden nap fertőtlenített mindent, ebből senki és semmi nem maradhatott ki. Mondtam is neki, hogy te Rém, már olyan fehér vagyok, hogy sötétben még világítok is, hagyd már abba ezt a suvickolást. Még most sem szokott le róla, mert szerinte nincs még vége, és be kell tartani az előírásokat.
Mivel alig jutott rám ideje, így azért egy kicsit elkanászodtam és megrágtam ezt – azt, például a porszívócsővel kezdtem. Amikor anyám meglátta még hápogott is, vicces volt, ahogy tátogott. Aztán persze jött a sivítás, annyira kiakadt. Hát mondtam neki, hogy most mi bajod van, új dizájn, így sokkal jobban mutat az a zajos kígyó.
Sikerült megrágnom még a dohányzó asztal sarkát is, mind a két oldalon, rokokó stílusban. Szerintem szuper menő lett, lassan elmehetnék lakberendezőnek, de ekkor már a Rém megfenyegetett, hogy a járványügyi helyzet végére ki fog tömetni, ha még egyszer önmegvalósítok és alkotni próbálok.
A testvéremmel, a kis szőrössel, mostanában nincs gond, nagyon rendesen viselkedik. Habár egy dolog miatt rá is ki van akadva a mutter, ugyanis mostanában válogatós lett. Nem eszi meg a kajáját. Azt mondta, hogy kiéhezteti, nem ad neki enni, hátha megjön a kis görcstestű étvágya. Mondjuk annak nem örülnék, mert akkor nem kajálhatnám fel, amit meghagy.
Jövő héten már megyek iskolába, kell is, mert anyám szerint nagyon neveletlen vagyok és ebben a karanténos időszakban sokat romlott a magatartásom, erősen elpofátlanodtam. Kikérem magamnak, csak egy kicsit unatkozom, így feldobom a napjaimat. Amúgy meg várom a sulit, mert lehet majd bandázni a cimbikkel.