Most komolyan kérdem: van még ilyen sértődős fajta, mint a bullterrier? Mártonnak olyan lelke van, hogy egy mimóza sírva könyörögne neki a receptért. Persze csak akkor mimózalelkű, ha éppen jónak látja, és a sértődései az esetek többségében párhuzamban állnak alkalmi süketségével. Gyanítom a szelektív hallás szövődménye lehet a szende lélek.
Márton a legapróbb dolgokon képes megsértődni. Azt mondják, vannak kutyák, akiket boldoggá tesz, ha feladatot kapnak, vagy a gazdi mond nekik valami utasítást. Ilyenkor loholnak megtenni, amit a gazda kért, és utána majd' szétesnek örömükben a dicsérettől.
No hát az én bojlerkutyám nem ilyen. Ma vagy fél órát mondogattam neki, hogy menjen végre a helyére, ideje aludni. Egyszerűen meg sem hallotta. Még a gyermekem kiskorából emlékszem hasonló jelenségekre, szerencsére ő már ezt kinőtte, de azt tudom, a hangerő növekedése azért egy idő után hatásos.
Uszkve fél óra múltán imádott ebem végre hajlandó volt meghallani, hogy mit kérek tőle, és egy mélyreható, szemrehányó oullantás után lógó orral-füllel-farokkal megindult a helye felé. Ámde valami bekattanhatott neki félúton, mert egyszer csak leült, és tüntetőleg hátat fordítva sztrájkba kezdett. Egyszerűen nem mozdult.
Most ott tartunk, hogy ő duzzogva sztárjkol, a gyerek, aki a "főnök" az ő bullos életében, nincs itthon, én meg azon agyalok, mi a frászt kellene csinálnom, hogy végre lefekhessünk aludni.