Az elmúlt időszakban sokat romboltam. Megállapította a Rém, hogy egy raptor-maradvány lehetek az ősidőből. Kezdtem azzal, hogy az egyik papucsát átrendeztem egy kicsit. Na jó, csak annyira, hogy a tetejét leharaptam. Aztán a nagytesóm laptop töltőjét alakítottam át, amivel a Rém elszaladt a számítógépes boltba, de ott közölték, hogy sajnos olyen dugót nem tudnak szerezni, mint amilyet én laposra haraptam, venni kell egy újat. Ez a rémnek 6 kemény hatezer forintjába fájt.
Ekkor már megígérte, hogy ágyelőt gyárt belőlem, amit a menhelyessel fog feldíszíteni. Na, gondoltam ennek fele sem tréfa, ez beváltja, amit ígért. Egy időre meghúztam magam, de aztán eszembe jutott, hogy a fésűmnek a nyele sem olyan, amilyet én szeretnék, ezért tövig rágtam. Ekkor az anyám teljesen kétségbeesett, hogy ez mind miatta van. Azért, mert sokat dolgozik, és nincs elég ideje velem foglalkozni, mert szerinte engem fárasztani kell testileg és agyilag is, mert egyébként egy buldózerraptor vagyok.
Megnyugtattam, hogy igaza van, a testemnek kell a séta, de persze majd ha már jó idő lesz, mert amúgy fázom rendesen. Addig meg lakberendezőként működöm, ha nem baj. Éppen ezért jól megrágtam a dohányzóasztal sarkát is, éppen csak olyan rokokósra, ahogy azt művészettörténetből tanultam. Ekkor Rém már stroke-közeli állapotba került, de persze nem bántott, mert a jelszava az, hogy amit már elkövettem, és nem látta azért nincs bünti.
Jelenleg azon agyal, hogyan tudná kivédeni, pontosabban megelőzni az én munkálkodásomat, lehetőleg még időben, mert már teljesen leamortizáltam a lakást. Valahogy nem akarja megvárni, míg jó idő lesz, és kirohangálhatom magam a szabadban, és azt sem, amikor ő nyugdíjba megy, és lesz rám elég ideje, hogy lefárasszon. Valaki segítene neki??