Azt hiszem, lassan én leszek a lakótelepen a közröhej tárgya. Kényetelen leszek csőtestű ebemnek kutyaruhát venni. Azt mondjuk tudtam, hogy rövid szőrű fajta, nincs a testecskéjén hosszú és tömött bunda, hogy melegítse, de hát más rövidszőrű kutyákat is látok itt sétálni, és egyik sem utálja úgy a hideget, mint Márton. Mondjuk amikor elképzeltem kicsit plusszos vonalait cuki, kötött kabátkába csomagolva, hát hangosan felröhögtem. Remélem, nem kap kedvet ehhez a trendi viselethez, mondjuk valamelyik földszintes eb láttán, de hogy ilyeneket gondol, az tuti:
"Mondták ezt a hideget, meg a havazást, meg ugye a rém szerint is tél van, vagy mi, és olyankor állítólag ez a normális. Hát, mondom hülyék vagytok ti?? Mind megfagyunk, moströgtöndeazonnal, de legalább is az én testem biztos.
Nem nekem találták ki a hideget, ez már egyszer biztos. A boszorkány meg még azt gondolta, hogy romantikus sétát teszünk a hóesésben, élvezzük a téli tájat, a hópelyhek szállingózását, a fák ágain megülő fehér réteget. Ahhha... szerintem megzakkant, de teljesen.
Pisi, kaki aztán irány a megszokott, jó kis meleg kuckóm. Itt, ezen a képen éppen ezt vázolom fel. Valahogy így képzelem el az ideális téli napot.
Amúgy jelzem Anyám elégedett a testemmel, mert lement az plusz, amit a dottore kiszúrt. Csodálatosan szép, áramvonalas testet öltöttem. Nem is értem, anyám miért aggódik és mondogatja a téli lustaságom vonalaimra gyakorolt káros hatását."