A hatalmas ellenére minden dog azt gondolja magáról, hogy ő egy öleb. Örömmel másznak a gazdi ölébe egy kis simogatásért, tudomást sem véve hatalmas termetükről és súlyukról. Ez az édes, kedves, szeretettel teli fajta nagyon sok országban igen népszerű, nálunk sajnos nem annyira méltányolják, legfőképpen pont a mérete miatt.
Mégis, sokan sok minden tudni vélnek róluk. Ám van öt dolog, amit biztosan kevesen tudnak.
1. Titokzatos történelem
Elgondolkodtató, hogy vajon az ősi egyiptomi metszetek vajon dogokat ábrázolnak-e. És vajon mi a helyzet a több mint ezer éves, ám igen részletes kínai leírásokkal? No és az igen régi, 400 éves német tanulmányok a masztiffok és az ír farkasok keresztezéséről vajon tényleg a dog fajta megszületését írják le?
Bizony, igen sok teória van a német dog eredetéről, ám egy dolog biztos: ez a hatalmas termetű fajta – melyet egykoron neveztek nagy német vadászkutyának is, és tévesen hívják dánnak – valamikor az 1700-as évek végén jelent meg.
Az 1900-as évek elejére a Grand Danois néven ismert fajta, mely addigra már legalább hatféle néven volt ismert, Great Dane néven híresült el a nagyvilágban.
2. A lezser óriás
A tiszteletet parancsoló, sokszor megfélemlítő méret ellenére a dog nagyon kedves, hihetetlenül békés és szelíd, ráadásul a gyerekekkel igen jól kijön. Az egyetlen veszély, hogy a nagy szeretetrohamban ráugrik a nála jóval kisebbre, de ez következetes neveléssel kivédhető. Egyébként a macskákat is kifejezetten jól tolerálja, sokszor igazi barátság szövődik a két állat között. Sőt, a kicsi, sípolós játékokat is nagyon kedveli, képes órákig eljátszani eggyel, és talán éppen ezért viszonylag kis lakásban is jól elvan, feltéve, ha a mozgása a sétákkal biztosított.
3. Az óriási színkavalkád
A dog egyike azon kevés fajtának, mely igen széles színválasztékot tud felmutatni. A német dogot három önálló színváltozatban tenyésztik: sárga és csíkos, foltos és fekete, kék, de ezeknek minden változata és variációja elfogadott. A tengerentúlon kilenc színváltozatot ismernek el hivatalosan, és ezek összes variációja elfogadott. A fawn (arany sárga, fekete arcjelzéssel), brindle (fekete és fawn mintázatú), kék (mély acélszürke), fekete, fekete-fehér, fehér, harlequin (fekete foltok fehér ellen), merle a leggyakrabban látható variációk.
4. Azok a fülek és a farok!
Hosszú évtizedeken át hozzászoktunk a vágott, álló fülű és kupírozott farkú dogok látványához. A történelmi gyakorlat a modern időkre divattá vált. Manapság a csonkítást tiltó szabályozások miatt egyre gyakrabban látni nagy, lógó füllel, és hihetetkenül hosszú farokkal bóklászó dogokat, de még mindig sokan meglepődnek.
Hát még ha megtudják azt, hogy ez a farok nem csak hosszú, de igen erős is. Mikor a kutya jókedvűen csóválja – és ez bizony nem ritka -, iszonyatos erővel ver le mindent, ami útjába kerül, vagy kékes-lila foltokat hagy a gazdi lábán. Sajnos, a heves és erős csóválás miatt a farok gyakran sérül, gyakorta olyan súlyosan, hogy emiatt meg kell rövidíteni.
5. Gyakori egészségügyi problémák
Nagy, erős, masszív fajta, sokan úgy vélik, akkor biztosan nagyon egészséges is. Nos, ez igaz, a megfelelő tartási körülmények között – amely minden fajta számára alapvető fontosságú – szép, teljes és egészséges életet élhet, de vannak kisebb- nagyobb betegségek, egészségügyi problémák, amelyek gyakrabban jelentkeznek a dogoknál. Ilyenek a
- fülfertőzések
- hasmenés
- ízületi gyulladás
- bőrallergia