Bár sok állatnak van bajsza, ez a köztudatban valahogy mégis a macskákhoz kapcsolódik leginkább. De miért van ez így? Tudjuk, hogy a macska pofiján összesen 24 bajusz-szál van, 12 mindkét oldalon, négy sorban vízszintesen elrendeződve. Az állat testén található összes szőr közül ez a legerősebb, legmerevebb és talán a legfontosabb is. Mit tudunk még? Például azt, hogy nem csak a pofiján, de másutt is vannak hasonló erős szőrszálak....
A bajusz az állat orrának két oldalán elhelyezkedő, fehér színű, erős és kemény szőrszálakat jelenti. Ezek a szőrszálak az érintésre, de még a légmozgásra is hihetetlen érzékenységgel reagálnak, sokkal érzékenyebben, mint a testen található többi szőr. Bajusz szőr nem csak az orr körül találgató, de bizony az állat más testtájain is, például szemek fölött, a füleknél, sőt, még a lábakon is.
A bajusz két felső sora az alsó két sortól függetlenül mozgatható, így alaposabb vizsgálódást tesz lehetővé.
A bajusz töve háromszor olyan mélyre hatol be az állat bőrébe, mint a leghosszabb szőrszálak a test többi részén, mindezt azért, hogy jól rögzüljön. A bajusz szálak külön kötőszövetes tokból nőnek ki, és minden tokhoz saját mozgató izomrost kapcsolódik. Ezek az izmok képesek együttesen előre mozgatni a bajusz szálait, ezáltal az állat képes megvizsgálni a zsákmányt, a környezetét. Az izmoknak köszönhetően a szőrszálakat visszafelé is húzhatja, hogy azok ne legyenek útban. Minden egyes bajuszszál tövében négyfajta receptor található, ezért amikor a bajusz hozzáér valamihez, akkor a macska pontosan érzi a nyomás mértékét, irányát, sebességét és időtartamát is.
Persze a bajusz ugyanúgy ki tud hullani, mint minden más szőrszál, és utána új nő a helyébe. Ez természetes folyamat, mely nem zavarja meg az állat viselkedését, ám levágni az össze bajusz szálat nem szabad, mert ezzel megzavarja a macska érzékelését és ezáltal koordinációját is.
A bajusznak ugyanis több funkciója is van az állat életében, ezek mindegyike abban segíti, hogy biztonságban legyen a környezetében.
Először is a bajusz segít a macskáknak érezni mindazt, ami körülöttük van. Lényegében a cica a bajszával majdnem úgy tapint, mint mi az ujjainkkal. Nem mellékesen a bajusz segíti őket abban, hogy sötétben és éjszaka is könnyedén eligazodjanak, valamint hogy nagyon közeli dolgokat is jól érzékeljenek. Ennek oka, hogy a tapintószőrök által nyújtott információt a macska agyának olyan területe dolgozza fel, melynek szerkezete a látókéregéhez hasonlít.
A bajusz másik funkciója, hogy segítsen az egyensúlyban. A macskák hátborzóngatóan mesteri módon képesek keskeny párkányokon és szűk helyeken egyensúlyozni és manőverezni. Ez részben a bajusznak köszönhető!
A bajusz további fontos feladata a rezgések érzékelésének segítése. A macskák a bajszukkal érzékelik a levegőben bekövetkező változásokat, de akár azt is, ha a sarkon túl van zsákmány. Elképesztő módon a bajusz még a rezgéseket is képes felhasználni, hogy információkat gyűjtsön a közelben lévő tárgyakról.
Tehát a bajusz a vadászat során is hasznos. Speciális, gyors fotók segítségével sikerült kideríteni, hogy amikor a zsákmány már annyira közel került az állat szájhoz, hogy az szemmel nem volt észlelhető a számára, a macska a kosárszerűen előre fordított tapintószőrei segítségével követte annak mozgását. Azok a macskák, melyeknek sérült, illetve hiányos a bajusza, nem mindig képesek megfelelően megragadni a zsákmányt, mégpedig azért, mert az érzékeny bajusz szálak a zsákmány alakjáról és mozgásáról létfontosságú információkat szolgáltatnak.
A bajusz szálak az állat hangulatát is kifejezhetik. Segítséget jelenthet az állat testbeszédének megértésében, ha tudjuk, hogy amikor a szőrszálak előrefelé mutatnak, az kíváncsiságról és barátságos viselkedésről árulkodik, míg akkor, amikor az arcra simulnak, az védekező magatartást vagy agresszivitást jelez.
Persze vannak esetek, amikor a bajusz kifejezetten zavarja az állatot. Ilyen, amikor a macska mély tányérból vagy szűk, magas falú edényből (például konzervdobozból) próbál enni. Ennek oka az, hogy a tányér vagy edény falát érintő szőrszálak folyamatosan jeleket küldenek az agyba, mindez pedig megnehezíti az evésre való koncentrálást. A megoldás általában az, hogy a cica először kihalássza az ételt a tálból, edényből, majd a földről fogyasztja el.
Érdekes, hogy a bajusz színe a macska korával változik, csakúgy, mint az emberi haj. Ám míg mi megőszülünk, hajunk ezüstös vagy fehér lesz a kor előrehaladtával, a macska öregedésével sötétebbé, szürkévé vagy feketévé válhatnak a bajusz szálai.
Soha ne vágja le a macska bajszát!
Vannak gazdik, akik bepánikolnak, amikor azt látják, kihullott egy szál bajusz a cica orra mellől. Nos, ez természetes folyamat, és mindig nő helyette új. A bajusz és a többi tapintó szőr azonban soha nem egyszerre hullik ki. Éppen ezért levágni sem szabad azokat teljes egészében. Bár előbb vagy utóbb mind visszanő, de ezzel a cselekedettel igen kellemetlen napokat, heteket lehet okozni az állatnak.
Mivel, mint írtuk, a macskák tapintásra, érzékelésre használják a bajszukat, azaz segíti őket a sötétben való tájékozódásban, és az egyensúlyozásban is szerepe van, amíg az új szálak ki nem nőnek, ezek a funkciók nem működnek. Ugyan ilyen okok miatt tilos a lábuk végéről is levágni a szőrt, mert ott is vannak tapintószőrszálaik. Még ha azt is gondolja, túl hosszúak ezek, hagyja őket békén, és kímélje meg a cicát a bizonytalanságban, félelemben, ezáltal stresszesen töltött napoktól.