Ha a francia kutyafajták kerülnek szóba, akkor sokan azonnal – na jó, a francia bulldog után – az uszkárt mondják, a franciák nemzeti kutyafajtáját. Pedig az uszkár nagy valószínűséggel Németországból származik, erre utal a „pudel” elnevezés is, mely a vízben való játékot jelzi. Kialakulása egyébiránt átível egész Nyugat-Európán, ahol már négyszáz évvel ezelőtt népszerű volt, mégis, Franciaország lett az a hely, ahol a fajta végleges típusa kialakult, és ahol népszerűsége mindig is a legnagyobb volt.
Itt „caniche” néven ismert, az elnevezés a „cien” (kutya) és a „canard” (kacsa) szavak összetételéből ered. Mind a német, mind a francia elnevezés egyértelműen utal a fajta vízi vadász mivoltára. Úgy vélik, ősei között szerepel a barbet, egy francia vízi vadász fajta és a magyar vizsla is.
Ám a forradalmak, a divat, a kastélyok és a levendula hatalmas országa bővelkedik csodálatos kutyafajtákban, hiszen egykoron komoly verseny zajlott az örök ellenfél, Anglia és Franciaország között abban, hol tenyésztenek jobb, szebb és több kutyát.
A francia kutyafajták sokféle formában, méretben, szőrzettípusban és képességekkel rendelkeznek, vadászatra, az állatállomány és az otthon védelmére, terelésre és társként is használták őket.
Bár nincs egyetlen olyan közös, összekötő tényező a francia fajtáknál, mint mondjuk a terrierek esetében, egy dolog tény. Ez pedig az, hogy a franciák szeretik a kutyákat, és a legtöbb családban – egyes statisztikák szerint közel ötven százalékukban – van valamilyen kutya.
Összesen 27 őshonos, francia kutyafajtát ismerünk, de közülük nem mindegyik a világszervezet, azaz az FCI által elismert fajta.
Basset hound
Columbo kutyája igen népszerű vadászkutya fajta, melyet Franciaországban és Belgiumban tenyésztettek ki. Egyébként ez a fajta az ókorból származó vadászkutya, mely más francia vadászebekből alakult ki, a bloodhound határozott „közreműködésével”. A francia basset fajtáknak komplett családja létezik, mely csoport neve a francia „bas” szóból ered, ennek jelentése pedig alacsony. Ezeket a kopófajtákat úgy tenyésztették ki, hogy rövid lábaikon a talajhoz közel állva vadásszanak nyúlra, rókára, mókusra, valamint fácánra a nehéz talajtakarójú terepeken. Az 1800-as évek végére a basset hound igen népszerű lett, elsősorban a vadászarisztokrácia körében, és jellemzői - a hosszú, alacsony test, lógó fülek, bánatos arckifejezés - rajongók táborát nyerte meg magának, szerte Európában.
Barátságos, hűséges, nem túl nagy energiaigényű fajta, éppen ezért családi kedvencként is gyakori választás. Tény azonban, hogy a bassetek általában elég makacsok, ezért a nevelés és tanítás során némileg több türelmet igényelnek. A jó hír, hogy igen könnyen motiválhatók étellel, ám a súlyukra igencsak oda kell figyelni, elkerülendő az elhízást. A hosszú, lelógó fülek miatt ez a fajta hajlamos a fülfertőzésekre, a rendszeres ellenőrzés és fültisztítás tehát kiemelt fontosságú.
Mivel a vadászat során is az orr munkájára van szükség, a vércsapán haladva kerei meg az elejtett vadat, a basset houndot teljesen kielégítik a rövid csatangolások, melyek sokkal inkább próbára teszik orrát, semmint más testrészeit. Soha nem rohan sehová, nem akar gyorsan odaérni, ám ha kérik, vagy elvárásokat támasztanak vele szemben, jelentős kitartást mutat.
Berger picard
A berger picard nevét az észak-franciaországi Picardia régióról kapta, ahol a fajta már több száz éve létezik. A "berger" szó franciául egyébként pásztort jelent. Ezt a terelő juhászkutya fajtát mindig is nagyra becsülték kitartása, önálló gondolkodása és lendülete miatt.
Közeli rokonságban áll két másik francia pásztorkutya fajtával, a briarddal és a beauceronnal. A II. világháború idején igencsak megcsappant a picard állomány, és bizony, a mai napig viszonylag ritka fajta. Ám ha valaki hűséges, intelligens és kalandvágyó kutyát keres, olyat, amelyik gazdája igazi társa tud lenni a napi túrákon és a kutyás sportokban, a berger picard jó választás. Okos, intelligens, kiváló házőrző. Bár élénk és alkalmazkodó fajta, az idegenekkel szemben távolságtartó. Ez a fajta folyamatos szocializációt igényel, megakadályozandó, hogy túlzottan idegessé vagy reaktívvá váljon.
Beauceron
A beauceronok nevüket a Párizst körülvevő régióról kapták, ahonnan származtak – a La Beauce-ról. Ezt az ősi francia terelőkutyát egykoron birka- és marhanyájak terelésére és őrzésére, valamint a család védelmére használták. Olyannyira ősi fajta, hogy az első említések ó-francia pásztorkutyáról, a „mastin”-ról 1387-ből valók, amikor is Gaston Phobeus, Foix grógja ír egy, a mai beauceron-ra hasonlító fajtáról. Buffon 1700-as évek végi leírásában már „matin” néven ír ugyanilyen küllemű, marhacsorda-őrző kutyákról, majd 1809-ben Rozier abbé két különféle fajtát ír le, egy síkvidéki és egy hegyi pásztorkutyát.
Erejük, méretük, intelligenciájuk és bátorságuk miatt besorozták őket a világháborúk idején. A rendőrség a mai napig is előszeretettel használja ezt a fajtát kutatásra és mentésre.
A beauceronok nagyszerű társak, amennyiben megfelelő gazdához kerülnek, olyanhoz, aki képes számukra biztosítani a sok mozgást, a megfelelő és folyamatos szocializációt. Hűséges és nyugodt kutyák, amennyiben igényeik szerint kezelik őket, ám ha nem, akkor az unalom gyorsan viselkedési problémkhoz vezet.
Briard
A briad feltehetőleg a középkorban alakult ki és közeli rokonságban áll a rövidszőrű beauceronnal, sőt, olyannyira, hogy valójában a fő különbség kettőjük között csak a szőrzet.
Hosszú éveken át ez a fajta nagy megbecsülésnek örvendett: I. Károly frank császár párokat ajándékozott a barátainak, Napóleon katonai táboraiba is magával vitte kutyáit, Thomas Jefferson, az USA egykori elnöke jó néhányat importált az amerikai farmokon való használatra, Lafayette, a liberális gondolkodású francia arisztokrata, katonatiszt, politikus, aki az amerikai függetlenségi háborúban tábornokként harcolt George Washington vezérlete alatt, amerikai farmjára küldött néhányat. A briad olyannyira értékes volt a hadászat számára is – a frontvonalak között szállította a felszereléseket, felkutatta a sebesült katonákat, szállította a lőszer-utánpótlást -, hogy az I. világháborúban a francia hadsereg hivatalos kutyafajtájává nevezték ki.
Annak ellenére, hogy munkavégzésük helye általában nem a legbékésebb hely volt, természetük pedig meglehetősen független, a briardok gyengéd és kedves természetükről ismertek. Tele vannak szeretettel és kifejezetten kedvelik a gyerekeket, mindez pedig megfelelő szocializáció és nevelés mellett kiváló családi kutyává teszi ezt a kedves kinézetű, kefepofa fajtát.
Brittany
A brittany, azaz a breton spániel Franciaország északnyugati régiójából származik, Bretagne-ból, melyről nevét is kapta. Bár egyes feljegyzések szerint a brittany őseit már említik az 1387-ben megjelent Gaston Phoebus "Livre de Chasse"-ben (Vadászat könyvében), az első, valóban breton spánielt bemutató festmények a 17. századból származnak. A képeken látható fehér-májbarna színű vadászkutyák nagyon hasonlítanak a mai egyedekre. Gyaníthatóan a fajta ma is ismert típusa valamikor az 1800-as években alakult ki, amikor angol nemesek szettereikkel és pointereikkel Bretagne-ba jártak vadászatokra.
Egyébiránt a brittany valójában nem spániel, ugyanis a spánielekkel ellentétben nem felriasztja a vadat, hanem mutatja, éppen ezért a breton spániel elnevezést már nemigen használják.
Nagy mozgásigényű, kifejezetten intelligens, ragaszkodó, érzékeny fajta, éppen ezért rosszul reagál a szidalmazásra. Nem ugat feleslegesen, ám éber és kiváló házőrző. Játékos és ragaszkodó, a kutyasportokban kifejezetten jó eredménnyel teljesít és nagyon energikus. Mindezek miatt elsősorban aktív életet élő családok mellé ajánlható. Mivel ez a fajta hajlamos nagyon szoros közeléket kialakítani a családdal, a gazdával, ezért hajlamos a szeparációs szorongásra, a választásnál érdemes ezt figyelembe venni. Az erős vadászösztön miatt a brittany szeret póráz nélkül barangolni, úgyhogy a tanítás során nem árt némi plusz hangsúlyt helyezni a behívásra.
Bordeaux-i dog
A bordeaux-i dog, melyet időnként francia masztiffnak is neveznek, mind típusában, mind méretében hasonlít a bullmasztiffra, de pár száz évvel „öregebb”. Így sokkal közelebb áll az ázsiai masztiffokhoz, és azokhoz a molosszusokhoz, melyek a gallokkal a római arénákig jutottak.
Eredetileg a bordeaux-i dog kettős feladatot ellátó hadi kutya volt, amely amikor nem harcolt, akkor a családi birtokot védte a farkasoktól és a medvéktől. Hamarosan azonban egymás ellen uszították őket, népszerű fajtái lettek a kutyaviadaloknak. A középkor vége felé, amikor már nem voltak olyan népszerűek a kutyaviadalok, a bordeaux-i dog marhapásztor kutyává avanzsált, majd amikor a kutyaviadalokat végleg betiltották, hamar új pozícióban találta magát, mint őrző-védő kutya, a birtokok körül.
A bordeaux-i bordeaux-i dog nagy, nyálcsorgató eb, kicsit teddy mackó-szerű megjelenéssel, bár azért félelmetes is a maga erőteljes állkapcsával, erőteljes testfelépítésével, melyekkel képes akaratlanul is nagy kárt okozni. Gazdájához és a családhoz hűséges, kedves és barátságos, de ereje, erős őrző-védő ösztöne miatt kezdő gazdának nem ajánlható. Más kutyákkal szemben a fajta agresszív.
Francia bulldog
Nem helytálló azt állítani, hogy a francia bulldog tisztán francia fajta. A bulldogok az 1860-as évek Angliájában végén voltak népszerűségük csúcsán, a közép-angol rész csipkeverő tájain pedig leginkább a kisebb változatok voltak kedveltek. Persze sok más ország is felhasználta a bulldog-vért saját fajtája kialakításában, és ha már így tettek, hát a nevet is „kölcsönvették”. Az ipari forradalom következtében leáldozott a csipkeverő manufaktúráknak, a mesterek pedig Franciaországba költöztek, ahová magukkal vitték toy bulldogjaikat.
Ott különféle francia fajtákkal kereszteződtek a kutyák, ezekből alakult ki az az eb, amit ma francia bulldognak ismerünk. Az alakuló fajta tenyésztése két irányba folyt: voltak denevérfülű (álló) és rózsafülű (hajlott, mint a bulldogé) egyedek. Európában ez utóbbit preferálták, azaz az igazi, miniatürizált bulldogot, míg az amerikaiak a denevérfülűeket kedvelték jobban. Némi hűhó után az amerikaiak győztek, rögzült a denevérfülű típus, ez a fül pedig később a fajta egyik védjegye lett.
Bár néha horkol és nyáladzik, ez a játékos kis bohóc kíváncsi és szeretettel teli kutyus.
Kivételes társ és játszótárs egyszerre, melynek fénylő, élénk tekintete pontosan kifejezi mókázó viselkedését. Bárkivel jól kijön, beleértve más kutyákat és egyéb állatokat
Basset Griffon Vendéen
Franciaország Vendée régiójában tenyésztették ki a fajtát, a 16. században, szívós, elszánt vadászkutyaként, amely képes nagy- és kisvadakat pusztítani. A 20. század elejére a vendéen kutyáknak négy mérete alakult ki: a grand griffon (ez a legnagyobb), a briquette vendéen (középméretű), a grand basset griffon (rövid lábú) és a petit basset griffon (kicsi és rövid lábú).
A névben a „vendéen” tehát a régióra utal, míg a „griffon” részt egy korai tenyésztőtől kapta, aki egyébiránt királyi hivatalnok volt a XV. században. Először a kutyák leírására használták a griffon-t, mint jelzőt, ám később ez az elnevezés több francia származású, drótszőrű eb nevébe belekerült. XII. Lajos több griffon eb tulajdonosa volt, egy időben ezért a fajtát Chiens Blancs du Roi néven is illették, azaz a király fehér kopóinak hívták.
Úgy Franciaországban, mint a világ más tájain mind a grand, mind pedig a petit basset falkavadászatokon használt fajta. Napjainkban pedig a kevéssé ismert grand, és a közkedvelt petit is kiváló vadász. és társkutya.
A basset griffon vendéen életfilozófiája: bánja az ördög! Imád vadászni, és hasonlatosan a többi griffon vendéen fajtához, ideje nagy részét legszívesebben a szabadban tölti. Falkamunkára tenyésztették, így jól kijön más kutyákkal, és nincs benne túlzott birtokló hajlam. Kifejezetten jó társ bármilyen korú gyerek számára. Hűségükről és ragaszkodásukról ismertek, de makacsok is lehetnek, nagy a prédahajlamuk, és sok mozgásra van szükségük.
Pireneusi hegyikutya
A Pireneusok hegyvonulatai Franciaország és Spanyolország között húzódnak. Az itt élők nagy részének megélhetését a marha- vagy egyéb állat nyájak adják. Bár a pireneusi hegyi kutya pontos eredete nem ismert, az biztos, hogy mindig is a nyájak őrzője volt több ezer éven át. Nem terelte az állatokat, sokkal inkább védelmezte őket medvéktől, farkasoktól, tolvajoktól, rablóktól.
Joggal mondhatjuk tehát, hogy a fajta türelme és bátorsága legendás. Fenséges megjelenése és nyugodt természete a 17. századra vált népszerűvé a francia nemesség körében, olyannyira, hogy a legenda szerint Mme. de Maintenon-nak köszönhető, aki a francia trónörökös kísérőjeként Barréges-ban szeretett bele a nemes állatokba már jó néhány egyeddel tért vissza Párizsba. Megközelítőleg ezidőtájt szerzett be néhány pireneusit Louvois márki is, birtokai és házai védelmére, és XIV. Lajos még trónörökösként a „Franciaország királyi kutyája” névvel illette a fajtát.
A fajta napjainkig minig együtt dolgozik a pásztorokkal ezeken a hegyvidéki területeken, de mérete és ereje ellenére a Pyr népszerű társkutya is. Hihetetlenül nyugodt, hűséges és ragaszkodó fajta, a gyerekekkel gyengéd és türelmes, más kutyákkal szemben toleráns. A vastag bunda erősen hullik, a kutya maga erős, eergikus, éber, és bizony, elég sokat ugat.
Papillon
A listán fentebb szereplő munkakutyákkal ellentétben a kis papillont a reneszánsz korszakban tenyésztették ki Franciaországban, mégpedig nemes hölgyek kísérő kutyájaként. Őseiket törpe spánieleknek nevezték, és ez az örökség azt jelenti, hogy a papillonok nem egyszerűen ölebek. Az 1800-as évek végéig a lógó fül elfogadott volt, akkor jött divatba az álló fül. Végül is ez adta az elnevezést is, hiszen az álló fül miatt a francia szó, melynek jelentése lepke, kifejezetten illik a bájos kutyácskára. Egyébként egy alomban születhetnek álló és lógó fülű kölykök is, mely utóbbiak elnevezése Phalene (ez egy éjjeli lepkefajta).
Igazi bohókás, vidám kis lény, melynek apró kölyökkortól megfelelő szocializációra van szüksége. Csak így érezheti magát biztonságban minden helyzetben és helyen. Olyan fajta, mely szeret a szabadban lenni, és mindenhol magára vonja a figyelmet, így a szocializáció nem nehéz feladat és nem kényszer a számára. Tele van energiával, ezért a kutyás sportokban is kiválóan megállja a helyét, annál is inkább, mivel imádja a mókát és szeret gazdája kedvére tenni. Kiemelkedően intelligens és sokkal keményebb, mint amilyennek tűnik, épp ezért temérdek dologra megtanítható. Esetenként meglehetősen pörgősek, és arról híresek, hogy hangosak.
Barbet
A Franciaországból származó fajta nevét a „barbe”, azaz szakáll szóról kapta, mely egyik jellegzetessége. Ősi vízi vadász fajta, feltehetőleg a ma ismert vízi vadász fajták őse, ide értve az uszkárt és az újfundlandit is. Századokon át vízi elhozó kutyaként szolgált a barbet, az ő feladata volt az elejtett szárnyasok vízből való kihozatala. Szolgált emellett terelőkutyaként, és megbecsült társként is.
Izmos felépítésű fajta, hosszú szőrrel, mely gyapjas és göndör, az uszkárhoz hasonlóan. A sűrű aljszőr megvédi őket munka közben a hideg víztől. Az egyik, ha nem a legrégebbi európai kutyafajta.
Kedves, hűséges, játékos és szeretetteli fajta, mely rajongással kötődik gazdájához. Nem félénk, de nem is agresszív. Imád mindent, ami vízhez kötődik, ha úszásról van szó, az időjárás teljes mértékben lényegtelen tényező.
Nagy gascogne-i kék kopó
A Grand Bleu de Gascogne, azaz a nagy gascogne-i kék kopó kialakulása az 1300-as évekre tehető. Nevét – sok társához hasonlóan – arról a régióról kapta, ahonnan származik, Franciaország régi tartományiban, Guyenne és Gascony környékén alakulhatott ki. A korai időkben farkasvadászatra használták, és ez volt a feladata egészen a múlt század utolsó évtizedéig. Érdekes módon az Egyesült Államokban napjainkban több példánya él, mint őshazájában, Franciaországban.
Nagy, erős kopó, hosszú, izmos lábakkal, lógó fülekkel és erőteljes kérgéssel. Dallamos üvöltése jellegzetes a szarvas és egyéb nagyvadak űzése közben. Falkavadászatokon használták, ezért kifejezetten jól kijön más kutyákkal, de erős a család iránti hűsége is. A tanítás és szocializáció kiemelten fontos, ugyanis hajlamos a fajta a kényszeres ugatásra, és elegendő aktivitás híján gyorsan kialakulnak vislelkedési problémák. Mindezek miatt elsősorban gyakorlott gazdák számára ajánlható.
