Nem kell ahhoz agárversenyt látni, hogy elképzelésünk legyen arról, milyen sebességgel képesek futni a kutyák. Persze, logikusan, a sebesség nagy mértékben függ a fajtától, de az elmondható, hogy egy átlagos eb 24-32 kilométer per óra sebességel képes szaladni rövid távokon.
Mitől olyan jó futók a kutyák?
Ennek okát a talaj szintjén kell keresni. A kutya talppárnái és karmai biztosítják a sprintek erejét, valamint a gyors irányváltáshoz és a járáshoz szükséges tapadást.
Az ügetés, más néven trapp az a járásmód, amelyben a kutyák zavartalan körülmények között a legtovább kitartanak, mégpedig fáradtság nélkül. Ez a legegyszerűbb mozgásforma, melynek három változata is ismert.
Szökellő ügetés esetén az átlós végtagok egyidőben mozognak- Amikor a hátsó végtagok elindulnak, a test előrelendül és ekkor egy pillanatra mind a négy láb a levegőbe emelkedik, azaz nem érinti a talajt. A homokos és puha, mély talaj nem alkalmas erre a mozgásra, ezért ilyen helyen a kutyák inkább vágtára váltanak. Az úgynevezett gyors ügetés csak kivételes, ritka esetben figyelhető meg a kutyáknál. Ez esetben az átlós végtagok nem egy időben mozognak, a hátulsó láb némiképp korábban indul, és egy röpke időre az egész test súlyát átveszi, majd előretolja, ugyanis a mellső láb nem képes akkorát lépni, mint a hátulsó. Általában olyankor figyelhető meg ez a mozgás, amikor a mellső lábakkal valamilyen probléma van. Mivel ennél a mozgásformánál a hátulsó láb mindig előbb ér talajt, minthogy a mellső elindulna, ezért az eb a hátulsó lábával kénytelen a mellső mellé lépni, így kissé ferdén, oldalazva halad. A harmadik ügetési forma az alacsony ügetés, mely esetben az átlós végtagok nem egy időben mozognak, hanem előbb az elülső láb mozog előre, majd az azonos oldali hátulsó lép a nyomába. Azaz az egy oldalon levő lábak egy síkban mozognak, így az előrehaladás is könyebb. Egyébiránt ez a mozgásforma inkább a vadkutyákra, rókákra, farkasokra jellemző, a háziasított kutyára kevéssé.
Egy másik jellemző mozgásforma a vágta, melynek szintén három változata ismert. A lassú vágta sok esetben lassabb az ügetésnél is. A lassú vágta olyankor figyelhető meg, amikor a kutya nem erőlteti a mozgást, például ha kerékpárt követ. Ez a nem megerőltető mozgásforma lehetőséget ad a kutyának arra, hogy ha a szükség úgy hozza, fáradság nélkül válthasson gyorsabb mozgásra.
Gyors vágta sokkal inkább a lovaknál figyelhető meg, kutyáknál ritkán, leginkább olyankor, amikor macskát üldöznek.
A harmadik fajta a versenyvágta, mely az antilopok és más, vadon élő állatok mellett például a versenyagarakra jellemző. Persze, rövid távon más fajtáknál is megfigyelhető, ha az eb kellően temperamentumos és rászánja magát. Ez a mozgásforma mind közül a leggyorsabb, és mozgást követő ugrásokból áll. A hátsó lábak nyomai minden esetben a mellső lábaké elé kerülnek.
Milyen gyorsan tudnak futni az agarak?
Sok fajta mondható a sebesség démonának, de a dobogó első helyén az agarak állnak. Egy greyhoundnak például mindösszesen hat lépésre van szüksége ahhoz, hogy elérje az akár 70 km/órás sebességet. Az emlősök közül csak a gepárdok képesek ennél jobban gyorsulni, bár egyes tanulmányok szerint fej-fej mellett haladnának egy versenyben.
Mitől olyan gyorsak az agarak?
Ami első pillantásra látható az agaraknál, az a hosszú láb, a relatív kis súly és a hosszú, karcsú test. Ezek már magukban elég elegek ahhoz, hogy gyorsabban futassanak, mint a többi fajta. Emellett fontos, hogy az agarak szíve hatalmas a test többi méretéhez képest. Míg az emberi szív a testtömeg nagyjából 0,5 %-a, egy átlagos kutyánál ez az arány 0,77 %, addig az agarak esetében 1,18-1,73%. Az agár szíve a kutya teljes vérmennyiségét négy-ötször keringeti egy 30 másodperces verseny alatt. A magas vérmennyisége és a tömött sejttérfogat biztosítja, hogy az izmok megkapják azt az oxigénmennyiséget, amire szükségük van a csúcshatékonysághoz.
Agarak és más gyors fajták
Talán a legismertebb, leggyorsabb agárfajta a greyhound. Szintén a népes agrácsalád tagja a saluki, mely nem csak a leggyorsabbak között kap helyet, de az egyik legöregebb fajta is.A saluki már az ókori Egyiptomban is ismert volt, mint kiváló vadászkutya, mely akár 65 km/óra sebességel is képes futni. Az afgán agár, bár leginkább dekoratív szőrzetéről ismert, sebességben sem nagyon marad le agártársaitól. Az afganisztáni szélsőséges, mostoha időjárási körülmények közötti vadásaztra kitenyésztett fajta képes a 65 km/órás gyorsaságra.
Büszkék lehetünk, mert nemzeti kincsünk, a magyar vizsla szintén képes erre a sebességre, méltó módon egy vadászatra kitenyésztett fajtához.
Kicsi a bors, de erős, szokták mondani. Nos, a jack russel terrier nem csak bájos, kicsike terrierfajta, de hihetetlenül gyors is. Bár manapság inkább házi kedvencként tartják, egykoron elkötelezett és aktív vadászeb fajta volt.
A dalmata a híres Disney -filmből lehet ismerős, de egykoron tűzoltókocsik kísérőkutyájaként dolgozott, és bizony az 56 km/órás gyorsaságnál is nagyobb sebességre képes, ha futásról van szó.
Nem túl gyors fajták
A rövid lábú fajták bizony nem képesek túl nagy sebességre. Ilyenek a mopsz, a corgie, a basset hound, a tacskó. Ugyanez a helyzet a masszív fajtákkal, mint a bernáthegyi vagy a molosszusok. Ők esélyesen nem lesznek a futóversenyek győztesei, de nem is erre a feladatra lettek egykoron kitenyésztve.
Versenyben a gyorsaságért
Amerikában – hol másutt – minden évben versenyt rendeznek, hogy megtalálják az ország leggyorsabb kutyáját. Tavaly a floridai Orlandóban rendezték ezt a versenyt, december 9 és 11 között, melyen 117 kutya vett részt. Az év győztese egy Marylandből származó keverék kutya lett, melynek neve Wailin’ Phelan the Bearded Lass. Ez eb 6,346 másodperc alatt futott 100 métert, a futás során az óránkénti 51 kilométeres sebességet is elérte.
Mennyi mozgás kell a kutyának?
Függetlenül attól, hogy a kutya maratoni futóbajnok, sprinter vagy elkötelezett kanapé király, rendszeres mozgásra van szüksége. Ez nem csak a testsúly kontrollja miatt fontos, de csükkenti a stresszt, megelőzi a destruktív viselkedést, mint a rágás, ásás, stb.
Ráadásul ha a gazdi vágyik egy kis fogyásra vagy erősödésre, állóképesség javításra, nem kell messzire mennie, hogy partnert találjon tevékenységéhez. Elég arra gondolni, hogy még 2016-ban egy lelkes kocogó 26 kilométert futott weimari vizslája társaságában, és ez, természetesen, nem az első közös futásuk volt. Persze nem kell mindenkinek erre az eredményre törekednie, nem a rekord számít, hanem az együtt töltött, értékes és hasznos idő, melyet a jól felállított edzésterv után kutyájával közösen tölt el a gazda.
