Akármennyire is hihetetlenül hangzik, a macskák zenei ízlése legalább annyira változatos, mint az embereké. Vannak macskák, amelyek magas ívben tesznek bármiféle zenére, míg mások egyenesen rajonganak a muzsikáért. Persze a klasszikus zene művelője állítja, hogy cicája a barokk zenéért rajong, míg a country rajongó szerint macskája azt a stílust kedveli. Egy idős városlakó, aki gyakran hallgat rádiót, mikor otthon van, állítja, hogy sziámi cicája leginkább a kemény rock zenéért van oda.
Dr. Morin és Bachrach az 1930-as években felfedezték, hogy a zenei E hang a négy oktáv közül bizony hatással van a macskákra: a fiatal cicák ürítését ösztönzi, míg az idősebbeket szexuálisan ingerli. Azt is feljegyezték, hogy a nagyon magas hangok mindig izgatottságot váltanak ki a macskákból.
Nyilvánvaló, hogy az eltérő reakciók a különféle zenei hangokra szorosan kapcsolódnak a macskák kommunkáicója során használt hangokhoz. Például a magas hangok egy része hasonlatos a szomorú cica nyávogásához, és zavaró lehet az idősebb macska számára, különösen, ha az nőstény. Az erotikusabb töltetű válaszreakciók akkor jelennek meg, ha a hangok az udvarlási és prázási szertartás hangjának frekvenciáján mozognak. Megállapítható tehát, hogy mint minden más esetben, a zene esetében is a macska természete és a tapasztalat határozza meg a reakciót.
Ajánlott cikkek
